A csíkszeredai Erőss Zsolt arénába való kényszerű beköltözés után több mint egy évvel idén márciusban a városvezetés arra kérte az elszállásolt tűzkárosult romákat, hogy április végéig hagyják el a sportlétesítményt. A városháza a lakhatás keresésében igyekezett partner lenni, így a bejelentés idején ott lakó közösség száma csaknem megfeleződött: két-három hét alatt 45 személy talált tartós szálláshelyet. A most körvonalazódó megoldás szerint azok, akik még a sportcsarnokban tartózkodnak, a Máltai Szeretetszolgálat közreműködésével, átmenetileg visszaköltöznének a csíksomlyói romatelepre. 

A csíkszeredai Erőss Zsolt Arénában élő 65 fő (14 család) esetében jelenleg is tart a hosszú távra szóló elhelyezés lehetőségeinek keresése. Szóba került, hogy egy civil szervezet segítségével tranzitközpontot hoznak létre, ahová szintén költözhettek volna. Azonban a tervezett helyszín egy szociálisan egyébként is hátrányos városrészben, a Tavasz utcában volt, ahol már nagy számú roma közösség él. A környéken élők ellenkezése miatt a civil szervezet végül elállt szándékától.

Eközben folyamatosan egyeztettek a csíksomlyói roma közösség képviselőivel, valamint az Erőss Zsolt Arénában élőkkel. A legújabban körvonalazódó megoldás szerint azok, akik még a sportcsarnokban tartózkodnak, a Máltai Szeretetszolgálat közreműködésével, átmenetileg visszaköltöznének a csíksomlyói romatelepre. A szolgálat ennek érdekében hét darab mobil lakókonténert szerez be, amelyeket részben a leégett házak helyére szállítanak.

Hosszú folyamat

A Maszol éreklődésére Sógor Enikő, Csíkszereda szociális ügyekért felleős alpolgármestere foglalta össze az elmúlt időszak történéseit. A városvezető elmondta: a csíkszeredai városháza Szociális Igazgatósága már 2020 novemberében tárgyalást kezdett a Gyulafehérvári Caritas csíkszeredai és marosvásárhelyi munkatársaival, vezetőivel a romatelepek és lakóik helyzetének szisztematikus javítása érdekében, a telepek felszámolásának hosszú távú stratégiájának megalkotásának szándékával. „Mindez a roma közösség mellett az egész város érdekét szolgálja” – hangsúlyozta az elöljáró.

A telepen élő emberek életkörülményeinek és lehetőségeinek javítása első lépésben az embertelen körülményekből, a mélyszegénységből való kiemelkedést szolgálná. A megfelelő kulturális minták hiánya, az iskolázatlanság adta eszköztelenségből való kilépés komplex egészségügyi, oktatási és szociális beavatkozást igényel, amelynek jogi, anyagi, szakmai és humánerőforrásbeli hátterét hónapok kérdése megteremteni – fejtette ki Sógor Enikő.

„Ez a szándékunk jelenleg is töretlen, annak ellenére, hogy számtalan előreláthatatlan katasztrófahelyzetbe, strukturális, illetve az országos és helyi közigazgatás működésének jellegéből adódó akadályba ütköztünk és ütközünk folyamatosan. A telep kialakulásának, fennállásának több mint 30 éves történetében nem történt ezidáig semmilyen strukturális, átfogó változást hozó beavatkozás sem az előző városvezetés, sem a civil szervezetek részéről” – mutatott rá az alpolgármester. 

Mint köztudott, 2021 januárjában a csíksomlyói romatelep félig leégett. Sógor Enikő szerint ez az esemény „kényszerpályára helyezte” a városháza törekvéseit, miközben semmilyen kapacitás nem állt rendelkezésre a helyzet megoldására.

Több megoldás felvetődött

„A szakemberek, de egyáltalán a szabad kapacitású munkatársak teljes hiánya, az ilyen jellegű katasztrófahelyzeti tapasztalat hiánya, a gyorsan mozdítható pénzügyi források hiányáról nem is beszélve, mind akadályt jelentenek. Az eredeti szándék és elképzelés szerint a katasztrófahelyzetből kimentett és a sportcsarnokban ideiglenesen elhelyezett roma családoknak a város ideiglenes krízisközpont kialakítását indította el. Semmiképpen nem szerettük volna, hogy visszakényszerüljenek a somlyói telepre. Mégis azok a családok (szám szerint 38), akiknek nem égett le a háza, az első megoldásunk meghiúsulása után visszatértek Somlyóra” – folytatta az alpolgármester.

A város vezetőségének első próbálkozása az arénából való átköltöztetést illetően a Caritas zsögödfürdői telepére meghiúsult a közművesítési kapacitás elégtelensége, valamint az országos vízügyi szervezet által felajánlott lakókocsik alkalmatlansága és a szomszédságban élők állásfoglalása miatt – emelte ki Sógor Enikő. 

„Az már csak adalék, hogy a városrendezési stratégia zsögödfürdői tervei turisztikai jellegűek. A krízisközpont kialakítására – amely hosszú távon minden lakos számára ideiglenes lakhatást biztosított volna katasztrófa esetén – újabb megoldást kellett keresnünk” – idézte fel az elöljáró. Hozzáfűzte: abban bíztak, hogy néhány héten belül ez sikerül is.

Ehhez a kormánytól kértek segítséget, amit azonban feltételekhez kötötten kaptak meg. A krízisközpont felállításához családonként lakókonténert biztosított volna a kormány a katasztrófavédelmi alapjából, amennyiben betonozott, esővíz-elvezetéssel és közművesítéssel ellátott területet ad erre a város. A feltételeknek megfelelő terület megtalálása, a megvásárlását lehetővé tevő jogi, közigazgatási folyamatok több mint egy évig tartottak.

„Ez alatt az idő alatt iszonyatos erőfeszítésünkbe került a bent lakók testi, lelki szükségleteinek, mindennapi életkörülményeinek, valamint a fejlődésüket szolgáló tevékenységek, szolgáltatások biztosítása. Több pályázati lehetőséget igyekeztünk felkutatni, kihasználni, csekély sikerrel, és folyamatosan támogatási kérelmeket írtunk” – folytatta Sógor Enikő.

A városháza alkalmazottainak nagy része folyamatosan önkéntes hálózatot biztosított az arénában, majd ehhez csatlakoztak a Caritas, a Máltai Szeretetszolgálat erdélyi szervezeteinek szakemberei és önkéntesei, több kisebb civil szervezet, Hargita Megye Tanácsa, a Pszichopedagógiai Erőforrás Központ munkatársai és civil önkéntesek a városból.

Folyamatos az elszámolás

A többnyire civil szervezetek, nagy- és kisvállalatok, önkormányzatok által biztosított ruházati, tisztálkodási és reggelit, vacsorát lefedő támogatások fogadásának és kiosztásának lebonyolítása a helyi Caritas szervezetén keresztül, az ő munkatársaik segítségével és az ő elszámolásukkal történt.

Sógor Enikő kitért az eltel másfél év erőfeszítéseinek anyagi vonzataira is. Mint elmondta: az önkormányzat által biztosított költségek fedezete és elszámolása (fűtés, víz, áramfogyasztás, különféle javítások), valamint a Caritas szolgáltatási költségeinek megtérítése és pontos elszámolása „a megfelelő közigazgatási struktúrákon keresztül és a városházi szakapparátus és képviselőtestület munkájának köszönhetően folyamatos”.

„Kormányzati és jogvédő szervezetek felé több rendben szolgáltattunk pénzügyi és tevékenységi beszámolót. Ezidáig nem érkezett hivatalos megkeresés vagy panasz semmilyen szervezet vagy magánszemély részéről a fent említett költségek elszámolását illetően” – emelte ki.

Az alpolgármester beszámolt arról is, hogy a másfél év alatt számos lakossági fórumot szervezett az önkormányzat vagy az érintett lakók, és kapcsolatban állnak a somlyói és az arénában lakó roma közösséggel is.

„Több rendben garanciákat vállaltunk a somlyói telep szomszédságában lakókkal szemben, hogy segítünk minimalizálni a rendezetlen telepi viszonyok okozta nehézségeket. Sajnos gyakran kellett számolnunk álhírkeltőkkel, a roma közösség és az önkormányzat munkatársai közötti bizalmi kapcsolatot romboló törekvésekkel is” – folytatta Sógor Enikő.

Szintén köztudott, hogy a Csíkszereda nyugati ipari zónájában tervezett krízisközpont megvalósítását bírósági rendelet következtében leállították a szomszédos vállalkozók és lakók által indított per eredményeként. A per több hónapig is elhúzódhat – hangsúlyozta a városvezető.

„Ekkor kaptuk egyik tanácsos kollégánk alapítványán keresztül a felajánlást, hogy létrehoz egy tranzitközpontot a Tavasz utcai szegregátum közvetlen közelében, mert itt talált gyorsan elérhető telket. A támogatás egy részét egy vállalkozó ajánlotta fel. Ennek a központnak a megvalósulását elsősorban az arénában élő családok elhatárolódása, illetve a Tavasz utcai telepen élő roma családok és a szomszédos utcák lakóinak határozott tiltakozása állította meg” – elevenítette fel a közelmúlt eseményeit Sógor Enikő.

Vissza a telepre

Mint kifejtette: maradt „utolsó megoldásként” egyrészt továbbra is az önfenntartásra már képes családok számára (4 család a 16-ból ) a bérlemények keresése a Máltai Szeretetszolgálat mentorálásval, illetve annak támogatása, hogy jobb híján visszamenjenek Somlyóra.

„Az önkormányzat a Máltai Szeretetszolgálattal karöltve nagy erőfeszítéseket tesz azóta, hogy közművesített konténerlakásokat biztosítson. Támogatáskereső kampányban vagyunk és számos helyi vállalkozó részéről máris kaptunk segítséget a konténerek megvásárlására” – mondta el az alpolgármester. 

Mindeközben az önkormányzat szakirodái segítségével párhuzamosan zajlik a somlyói és a Tavasz utcai illegális telepek jogi, közigazgatási, urbanisztikai feltérképezése annak érdekében, hogy valójában láthatóvá tegyék ezeket a telepeket a közigazgatás számára. Informális teleppé nyilvánításuk eszközként szolgál a felszámolásukat célzó hosszú távú stratégia kidolgozása és a megfelelő lépések megtétele érdekében – vázolta.

„A városháza nem ruházhat be olyan területekre, amelyek jogilag tisztázatlanok, illetve nem tartoznak valamilyen módon a hatáskörébe. A telep felszámolását évekig tartó, intenzív, felzárkózást és emancipációt segítő munka kell hogy megelőzze: beiskolázás, szakképzés, munkahelykeresés és nem mellesleg szociális lakásépítési program” – fejtette ki Sógor Enikő.

Leszögezte ugyanakkor: nem szeretnék, hogy ez a visszaköltözés „mindenféle kontroll nélkül” történjen. Ennek érdekében tartani akarják magunkat azon ígéretükhöz, hogy nem engednek több „ideiglenes lakásépítést” a somlyói telepen. A visszatelepítendő családok nem építhetnek a leégett házaik helyett másik házat, csakis a Máltai Szeretetszolgálat által használatukra bocsátott lakókocsi típusú lakásokba költözhetnek, és a telepítéssel párhuzamosan a polgármesteri hivatal viszi a sportcsarnokban bevezetett, működő szociális programjait, valamint a civil szervezetek szociális programjait, biztosítva ezáltal a folyamatosságot a gyerekek és a családok integrálási/felzárkóztatásos nevelésében – emelte ki az alpolgármester.

„Ez a megoldás nyilván nem ideális sem az aréna lakói, sem a somlyói telep, sem pedig a somlyói lakosság szempontjából, de a lehetőségekhez képest a legjobb. (…) Ezáltal az arénában elindított és működő programok nem szakadnak meg, sőt kiterjednek majd a somlyói telep lakosságára is (ami egyébként is szerepelt a tervekben), a felzárkóztatás folytatódik, és az eddig kétfelé osztott munkaerő is egy helyre tud majd koncentrálni, ami előreláthatólag javítja majd a hatékonyságot” – mondta az alpolgármester. Hozzáfűzte: az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a roma közösség örömmel fogadja a szociális programokat, amelyeket különböző civil szervezetekkel kötött szerződéseken keresztül bevezettek, és rövid idő alatt „nagy előmenetelt” tudtak felmutatni.

Sógor Enikő szerint a másfél éves közösséggel való munka tanulságai szerint általában véve a közösség egyharmada „könnyedén és problémamentesen” veszi fel a programok által kijelölt irányt, és halad tovább rajta, egyharmada több segítségre szorul, és van egyharmad, akikkel az együttműködés mindig is nehézkes, problémás lesz.

„A terv az, hogy a lakókocsik – amelyek nem betonalapra állított, állandóvá avanzsálható lakások, hanem kerekeken álló, ideiglenesek – töltik majd be azt a szerepet, amit eredetileg a krízisközpontnak szántunk, vagyis megadják az időt arra, hogy egy család munkát kaphasson, és eljusson szociálisan és monetárisan arra a szintre, hogy saját bérleménybe vagy tulajdonba költözhessen” – foglalta össze Sógor Enikő.

Az alpolgármester kifejtette azt is, hogy vannak, akik az említetteket már megvalósították, a több mint száz emberből, akik az arénában maradtak, ma 68-an laknak ott. „Nekik még rendezetlen a helyzetük. Számos személyes és támogatott kiköltözési próbálkozás hiúsult meg, de az eredetileg 28, arénában maradt hajléktalan családból 12-nek sikerült önerőből kiköltöznie: két család szociális lakást tart fenn, kettő a Tavasz utcában talált bérleményt, a többiek Gyergyószentmiklóson, Zetelakán, Székelykeresztúron vagy alcsíki és felcsíki településeken bérelnek, vagy rokonokhoz költöztek” – sorolta az elöljáró.

Hangsúlyozta: a lakókocsikban való lakhatás szerződéses alapú lesz, amelynek lejárata egy év, de hosszabbítható még egy további évre. Ezen idő alatt a családnak megoldást kell találnia a lakhatásra. Ezt segítséggel teszik, a Máltai Szeretetszolgálatnak erre már kipróbált és bevált programja van, amelynek lebonyolításában a polgármesteri hivatal partnerként és megbízóként vállal szerepet – fűzte hozzá.

„A további terv, hogy a telep lakóinak a lehetőségekhez képest javítani tudjuk a helyzetét, amit szociális és mosdóblokkok kihelyezése által valósítanánk meg. A szociális konténerre szükség van, hogy kivihessük oda a foglalkozásokat, after school tevékenységeket, baba-mama és egyéb programokat, a mosdóblokkok pedig vécéket, zuhanyzókat tartalmaznak” – mondta Sógor Enikő.

A kiköltöztetés jelen pillanatban a Szociális Igazgatóság prioritása, mindazonáltal ez nem jelenti azt, hogy könnyedén, vagy akár gyorsan működne – tette hozzá. A lakókocsik beszerzése, lakhatóvá alakítása, ezzel párhuzamosan az informális településekre vonatkozó intézkedések megtétele nagy munka, és megterheli a nevezett igazgatóságot. „Mindazonáltal reméljük, hogy a hónap végéig mindez megvalósul, és elkezdődhet a sportcsarnok rehabilitációja” – jelentette ki az alpolgármester.

A szociális igazgatóság és a Máltai Szeretetszolgálat szakemberállományának növelése hónapok óta tart. A városházán ehhez alapfeltétel a humánerőforrás átszervezése, ami szintén több hónap – tette hozzá. „Ugyanakkor a megfelelő bérköltségek fedezetének előteremtése, a költségvetés megfelelő fejezetébe való helyezése szintén több jogi, közigazgatási mozzanat eredménye lehet, és ez szintén heteket, hónapokat vesz igénybe” – fejtette ki az alpolgármester.

„A közigazgatás malmai lassan, nagyon lassan őrölnek, de csak így biztosítható a törvényesség és a szakmaiság. A Máltai Szeretetszolgálattal való együttműködésünk például ad valamennyi lehetőséget a felgyorsításra, hiszen civil szervezetként könnyebb lebonyolítaniuk a beszerzési, engedélyezési folyamatokat. Városvezetőként mindennek ellenére kitartottunk és kitartunk a legoptimálisabbnak mutatkozó megoldások mellett, figyelembe véve a lehetőségek mentén minden érintett fél szükségleteit, igényeit, de legelsősorban az egész város érdekeit, a hosszú távú fejlődés lehetőségeit erősítve” – foglalta össze Csíkszereda alpolgármestere.