Több mint nyolc hónap telt el a csíksomlyói romatelepen januárban kitört tűzvész óta. A károsultak egy része azóta az ideiglenes szálláshelyül kijelölt Erőss Zsolt Arénában éli mindennapjait, miközben a csíkszeredai városvezetés, segélyszervezetekkel és önkéntesekkel karöltve azon dolgozik, hogy ez az állapot megszűnjön és a lakhatási gond mellett számtalan egyéb probléma is megoldódjon. Az elmúlt hónapokra visszatekintve a jövőt is megpróbáltuk kutatni beszélgetőpartnereinkkel, Hompoth Hanna Erikával, a Gyulafehérvári Caritas szociális ágazatának csíki regionális vezetőjével, Kovács Sándor-Antallal, a Caritas szakmai koordinátorával, Görbe Izabellával, a Máltai Szeretetszolgálat csíki szervezetének vezetőjével, önkéntes koordinátorával.

A januári események ma is élénken élnek Hompoth Hanna Erika emlékezetében. Amint beszélgetésünk elején felidézte: otthon, betegen, a koronavírus-tesztjének eredményére várva értesült a tűzesetről. Persze, azonnal a helyszínre szeretett volna sietni, ám meg kellett várnia a negatív eredményt, csak ezt követően vehette ki a részét a roma családokkal való tevékenységekből. „Reggel az első dolgom az volt, hogy hívtam fel azokat a kollégákat, akik addig a roma programokban dolgoztak. Én magam nemrég projektmenedzser voltam egy nagy integrált roma-projektben” – emlékezett a kezdetekre a szakember. „Így történt az, hogy mi is csatlakoztunk, részesei lettünk a civil összefogásnak.” Mint hozzátette: a kezdeti napokban „mindenki hozta azt, amit a legjobban tud. Én most csak a saját, a Caritas szemszögéből taglalom a történetet”. A régióvezető szerint az elején igazán szép, spontán összefogás alakult ki, ami nagyszerűen működött.

„A csíkszeredai romákkal azelőtt sohasem történt olyan, hogy ennyire törődjenek velük. Nem is tudták felfogni, mi történik, hatalmas figyelmet kaptak. A későbbiekben szét kellett osztani a feladatokat és felelősségeket, kinek mi a szerepe, mert hirtelen sokan voltak, akik segíteni akartak” – mutatott rá Hompoth Hanna Erika. Kiemelte, hogy az első hónapban sikerült kollégákat mozgósítani, akik több megyéből érkeztek, azonban ezt a mindennapi munkájuk mellett vállalták be, ráadásul anyagi forrásokat is kellett rendelni a tevékenységekhez.

Felmérték az igényeket

Ezt követően szerződést kötöttek a helyi önkormányzattal. Az ebben vállalt tevékenységeket egy előzetes felmérés alapján végezték és nekiálltak a megszervezett munkának, amit május közepig közösen végeztek a Máltai Szeretetszolgálattal. „Február végéig úgy dolgoztunk, hogy a kollégáink, szakembereink, önkénteseink jöttek mindenhonnan. Felmérés készült az igényekre, amikre válaszolnunk kell. Ezután alkalmaztunk három új állandó kollégát” – folytatta a szakember.

A Gyulafehérvári Caritas szakemberei „egyetlen hatalmas cím alá” tudják besorolni szakmai tevékenységüket: közösségfejlesztés végeznek – mutatott rá Hompoth Hanna Erika.

Kell egy rendszer

Kovács Sándor-Antal szakmai koordinátor kiemelte: a közösségfejlesztésen belül tanácsadást, higiéniai nevelést nyújtanak, ezen kívül az edukatív jellegű és családsegítő-kísérő tevékenységek is hozzájuk tartoznak. Mint a fiatal szakember felidézte: közösségi facilitátorként, gyermekprogramok felelőseként csöppent bele az Arénában lakókkal való foglalkozásokba. Elmondta, a kezdetekkor még azt sem tudták pontosan, hány gyerekkel kell foglalkozniuk. „A célunk az volt, hogy kialakítsunk egy programot, valamiféle rendszert, amiben tudnak élni nap, mint nap. Egyrészt azért, mert egy tragikus káosz-helyzetből jöttek, és fontos volt, hogy stabilitást tudjunk nyújtani. Ugyanakkor szakmai tevékenységekkel tudtuk ezt feltölteni” – fogalmazott Kovács Sándor-Antal.

Az közösségfejlesztés az oktatás-nevelés irányába centralizálódott, jelenleg 25 különböző program fut hetente, amelyeken többé-kevésbé igyekeznek részt venni a bentlakók. A tevékenységek három nagy vonalat követnek a korosztályokat tekintve: az egészen kicsi gyermekeket az anyákkal, a fiatalok és gyermekek csoportjai és a felnőttek csoportjai külön működnek. A felnőttek esetében kezeljük egyben családonként is, de igyekszünk foglalkozni a felnőtt férfiakkal és a nőkkel is külön. Szeretnénk lefödni mindenkit, hogy valamilyen szempontból tudjon fejlődni – sorolta a koordinátor.

A legfontosabb olyan készségek fejlesztése, amelyek a későbbi életben, boldogulásukban központi szerepet játszhatnak. Így az egészségügyi nevelés, a higiéniai-, társadalmi- és kulturális szabályok megtanítása is fontos összetevői a Caritas tevékenységének. A fiatal szakember elmondta, hogy a fiatalok esetében az is nagyon fontos, hogy megismerjék a különböző szakmákat, amelyeket szintén foglakozások keretében mutatnak be nekik. „Legyen egy irány, ami célt adhat ahhoz, hogy mik szeretnének lenni. Erről sokat beszélgettünk. Az látszik, hogy a fizikai munka lehetne első sorban cél, de ha behozunk eddig ismeretlen szakmákat, újabb érdeklődéseket tudunk kialakítani. Így járt bent színésznő, vagy tetováló is, amiről el sem tudták képzelni, hogy pénzkereső tevékenység is lehet” – emelte ki.

Fontos megemlíteni, hogy a gyermekvédelmi hatóság is odarendelte a szakembereit, akikkel együttműködött a szolgálat és az önkormányzat részéről is letisztult, hogy ki felel a logisztikai háttérért, adminisztrációs feladatokért. A Caritas a szakmai munkáért felel.

Többen kezdték ősztől az iskolát

A koordinátor kiemelte: a roma gyerekek közül januárban 25 volt beíratva a közoktatásba. A nyolc hónap alatt eljutottak odáig, hogy idén szeptemberben 41 gyermeket sikerült elindítani az iskolába. „Esetükben is az volt az alap, hogy igyekezzünk a társadalmi szabályokhoz felzárkóztatni őket. Az iskolázottság egy fontos eleme ennek” – emelte ki Kovács Sándor-Antal. A szakember kifejtette: igyekeznek a romák igényeire is válaszolni a foglalkozások megszervezésében, így hoztak létre ifjúsági csoportot, valamint kezdték el a Superar tevékenységeket, amely egy szocio-muzikális intervenciós program, amely által a gyerekek szociális készségeit fejlesztik.

„Nem az az elsődleges szempont, hogy ők milyen szépen énekelnek kórusban, hanem az, hogy hogyan telik el az együtt töltött idő, mit tanulnak: fegyelmet, kommunikációt, csapatmunkát” – tette hozzá Hompoth Hanna Erika.

A szakemberek egybehangzóan állítják: a több hónapos munkának máris vannak eredményei. „A fizikai megjelenésük, a tartásuk, önbizalmuk a tekintetük változásokról árulkodik. Nagyon ragaszkodnak hozzánk, és ez a ragaszkodáson alapuló kapcsolat fejlődéssel jár együtt. Természetesen a gyermekekkel lehet a legjobban együtt dolgozni” – emelte ki Kovács Sándor-Antal. A korai nevelő-foglalkozásokról is szót ejtettek a szakemberek, ahol az apák is részt vesznek. A szülő- és gyermekfoglalkozások segítik az együttműködést és a felnőttek különböző praktikus dolgokat tanulhatnak, amelyek visszaköszönnek a mindennapokban is.

Az Arénában eltöltött napok természetesen nem mentesek feszültségektől sem. A segítő szakemberek a tűzkárosultak minden rezdülésénél jelen voltak, és vannak. „Hatalmas család lett az Arénában, aminek a segítő akaratlanul is része lesz. Voltak konfliktusok, feszültségek. Főleg az első három hónapban, mert sohasem volt ekkora törődésben részük és hihetetlennek tűnt számukra” – mutatott rá Hompoth Hanna Erika.

Legfontosabb a következetesség

A jövőre vonatkozó érdeklődésünkre a régióvezető kifejtette: a legfontosabb, hogy következetesen végezzék a segítő tevékenységüket. „Ez egy nagyon hosszú távú folyamat, az igazi eredményét a munkánknak mintegy 15 év múlva lehetne keresni. Azok a gyerekek, akikkel most foglalkozunk, sokkal jobb körülmények között tudnak majd élni” – emelte ki.

Adódik a kérdés: mi történik majd ezekkel a családokkal, amikor kikerülnek az Aréna zárt világából és azon kívül kell megállniuk a helyüket. Hompoth Hanna Erika ezzel kapcsolatosan elmondta: amikor ez megtörténik, a Caritas segítő szakemberei is visszakerülnek a szakirodalom által megírt szociális munkás „verzióba”. Azaz rendszeresen látogatják majd a családokat,létesítenek egy foglalkoztató központot, ahová a foglalkozásokra bemennek. „Ha innen kikerülnek mindenképpen szociális lakhatási térben lesznek. Hogy ez konténer lesz-e, lakás lesz-e, még nem tudjuk, de ennek kritériuma lesz az, hogy a fejlesztő-tevékenységeken vegyenek részt. Az önkormányzat az, aki kidolgozza az erre vonatkozó kritérium-rendszert” – fejtette ki a régióvezető. Ugyanakkor elmondta: abban reménykedik, hogy a romák saját jó tapasztalataik miatt is folytatni fogják ezeket a tevékenységeket és ragaszkodni fognak a segítőkhöz.

A beszélgetés során szóba kerültek az Arénában lakókkal szembeni negatív, sokszor ellenséges attitűdök a csíkszeredaiak részéről. A városlakók minden negatív jelenséggel, eseménnyel képesek azonnal őket azonosítani, legyen szó kukázásról, kéregetésről, rongálásról. „Mint egy rossz hashtag, ami megjelenik, amint valami rossz történik a városban. Pedig elmondhatjuk, hogy általában nem közülük kerülnek ki azok, akikre panaszkodnak. Akik most az Arénában laknak, már teljesen mást képviselnek. Csak 8 hónap telt el, de hatalmas a változás: vannak saját, megválasztott képviselőik, akik tolmácsolják a közösség gondját-baját, járnak dolgozni. Mindenki tesz valami annak érdekében, hogy saját helyzetén javítson” – emelte ki Hompoth Hanna Erika.

Somlyón a máltaisoké a terep

A somlyói romatelepen maradt, illetve oda az Erőss Zsolt Arénából visszaköltözött családok sem maradtak támasz nélkül. Részükre a Máltai Szeretetszolgálat csíkszeredai önkéntesei biztosítanak foglalkozásokat és követik sorsukat. Görbe Izabella, a szolgálat csíki szervezetének vezetője, önkéntesként végzi a feladatát. A Máltai Szeretetszolgálat szatmárnémeti, sepsiszentgyörgyi, marosvásárhelyi és aradi szakemberei, önkéntesei a tűzvészt követően egymást váltva vettek részt a sportcsarnok életének megszervezésében – idézte fel a szakember.

Az első hetekben oktatták a gyermekeket, megtanították az alapvető higiéniai szabályokat, de a szatmári önkéntesek például hajat is vágtak. Játszottak, énekeltek, számoltak együtt, tudtuk meg.

„Az önkormányzat akkor ösztönösen cselekedett. Szép gesztus volt, hogy a város sportcsarnokába fogadta a katasztrófa áldozatait, viszont a hosszú távú kezelése a helyzetnek nagyon összetett dolog. Mi végül azt vállaltuk, hogy a somlyói romatelepen folytatjuk a munkát. Nem titkolt célunk ezzel az is, hogy a város lakosságát próbáljuk közelíteni a roma közösséghez” – mondta el Görbe Izabella. Hozzátette: az Arénában elkezdett tevékenységeknek a somlyói telepen is meglátszik az eredménye. Azok, akik visszaköltöztek, már mást képviselnek, mint a végig ott maradók. A gyerekeken egyértelműen kitűnt, hogy bizonyos alapokkal rendelkeznek – fűzte hozzá a szakember.

Görbe Izabella elmondta azt is, hogy Csíkszeredában jelenleg nem rendelkezik a Máltai Szeretetszolgálat alkalmazott szakemberekkel, mindenki önkéntesen végzi a feladatát. Ugyanakkor a tervek szerint pályázat segítségével fognak a telepen szervezni tánc- és hangszeroktatást, valamint a sport közösségformáló erejét is szeretnék kiaknázni és akár egy focicsapat megszervezése is lehetséges. „A telepen most is rengeteg a gyerek, az ottani kapcsolattartónk szerint több mint százra tehető a számuk. Szeretnénk, ha az energiáik egy részét a sportban tudnák levezetni” - tette hozzá a főállásban pilates-oktatóként dolgozó önkéntes. Ehhez szeretnék majd az önkormányzat segítségét kérni, hogy kialakítsák a telepen a sportolás feltételeit.

Közösségi ház készül

A Máltai Szeretetszolgálat a közelmúltban megvásárolt egy, a csíksomlyói romatelep szomszédságában álló ingatlant. A tervek szerint ősszel kezdődött volna az épület felújítása, ám a statikai vizsgálatokból kiderült, hogy rosszabb állapotban van, mint gondolták, így valószínűleg el fog húzódni az építkezés. „Abban az épületben szeretnénk kialakítani a foglalkozások megtartására alkalmas helyiségeket. Mindenképpen a gyerekekkel szeretnénk kezdeni ott is a foglalkozásokat, ám a sok fiatal anyukának is szeretnénk útbaigazítást adni” – emelte ki Görbe Izabella.

Csíkszeredában 25 máltais önkéntes vesz részt a különböző tevékenységekben. A somlyói romatelepen kívül idősellátásban is részt vesznek például, míg a sportcsarnokba már nem járnak be, tudtuk meg. „Nagyon várják a telepen is a rendszeres foglalkozásokat. Főleg azok, akik az arénában <megkóstolták>, hogy létezik egy olyan életforma, amit eddig nem ismertek” – mutatott rá Görbe Izabella.

A koordinátor kifejtette: az emberekben élő előítéleteket csak hosszas munkával lehet legyőzni és megváltoztatni. „Minden egyes tanítás, jó szó a fejlődés felé mutat. Véleményem szerint lesznek változások a roma közösség részéről is, de ugyanígy az őket körülvevőktől is szükséges ez. Meg kell tanulnunk együtt élni a roma-problémával és kezelni azt” – fogalmazott.

(Borítókép: Gyulafehérvári Caritas)