Valami könnyű nyári témát keresek. Amolyan szellőset. Mint amilyen az a bizonyos könnyű nyári szellő, amely komótosan átsuhan a parton megtörő hullámok felett, miközben a fehér homokon, a tűző nap elől egy pálmafa árnyékában menedéket keresve, szív alakú jégkockákkal megszórt koktélomat szürcsölöm egy rózsaszínű szívószálon keresztül. Egész nap.

Könnyű nyári témát keresek, amit gyorsan papírra vethetek (billentyűzetbe verhetek) mondjuk két Eb-mérkőzés között, amíg a felvezető műsor tart. Hiszen nagyjából két nyaranta a képernyők, kivetítők jóvoltából elő szokott jönni ez a kerek egy hónapig tartó prioritás, amit semmivel nem lehet felülírni, még billentyűzettel sem.

Könnyű nyári témát egyáltalán nem könnyű találni. Nehezet viszont annál könnyebben. Mert bajból van elég. Ritka bő a választék. Bővebb, mint egy turkálóé, amely éppen friss árut kapott. Még ha pusztán a felsorolásuknál ragadnék le, akkor sem érnék a nap végére. Ha meg külön-külön mind meg is írnám, akkor már Marost, Szamost, Oltot vagy Küküllőt tudnék rekeszteni velük. Avagy bármelyik település polgármesterét büszkévé tudnám tenni az ebből építkező árvízvédelmi beruházások gyors kivitelezésével. Amire egyébként most igencsak lenne vevő. És elvégre ez is egy téma, ami ott hever a földön. Vagy inkább hömpölyög. Mert ami májusban lejött az égből, azt még cseppfolyós aranynak neveztük, de ami most júniusban érkezett, az minden, csak épp arany nem. Az égiek ezért már emberáldozatokat követelnek, „áldásuk” pedig ellepi az emberek földjeit, háztartásait, és ahelyett, hogy „bearanyozná” a gazdák mindennapjait, inkább megkeseríti azokat, áldatlan állapotokat idézve elő. Ez nem könnyű téma. És a látszat ellenére még csak nem is nyári. Úgyhogy felejtős.

Néhány évtizeddel ezelőtt még röhögtünk a briteken, hogy órákon át képesek beszélni az időjárásról. Egyszerűen nem fért a fejünkbe, hogy a szigetországban az időjárás szóba hozása nem csupán formalitás. Hát már nálunk sem az. Kezdetben még csak a leghidegebb évszakban ecseteltük növekvő szigorral a téli időjárás szeszélyeit, és kezdtük egyre gyakrabb visszasírni a „régi szép idők” teleit, mert minket még abban a szellemben neveltek, hogy hó nélkül a karácsony nem is igazi karácsony. Aztán a kritikus hangvétel kezdett felbukkanni a nyári hónapokban is, gyaníthatóan abból fakadóan, hogy diákkorunkban a nyári vakációk tényleg nyáriak voltak.

Szerintem, ha lenne merszünk versenyre hívni a briteket, hogy ki tud többet fecsegni az időjárás viszontagságairól, akkor simán kenterbe vernénk őket. Még úgy is, hogy a „kenterbe verés” kifejezésünket épp tőlük importáltuk, köszönhetően a „canter” szavuknak, ami egy lovaglási szakszó, és azt jelenti, hogy „könnyű vágta”. Mi több, a Brexitnek köszönhetően immár egyértelmű, hogy időjárási témában (is) az egész unió területén verhetetlenek lennénk.

Amúgy a könnyű nyári témám továbbra sincs meg, megtalálása remélhetőleg már csak napok kérdése. Mint ahogy napok kérdése remélhetőleg az is, hogy szép lassan, komótosan (úgy ahogy a könnyű nyári szellő átsuhan a parton megtörő hullámok felett), a sok eső miatti siránkozás fázisát is felváltja a nyári hőség miatt rinyálás időszaka. Ígérem, addigra meglesz a könnyű nyári témám is.

(Címlapfotó: Pexels)