Egy hete történt, június 4-e hajnalán egy közúti ellenőrzés során ittas vezetésen érték tetten Oltean Csongor ifjúsági államtitkárt. A fiatal politikus a Fb-oldalán azt írta, nincs mentsége a tettére, mely összeegyezhetetlen közszereplői minőségével, ezért azonnal beadja a felmondását. Posztolt Kelemen Hunor RMDSZ-elnök, kormányfőhelyettes is, aki Olteán tettét elfogadhatatlannak nevezte, a lemondást elfogadta, továbbküldte a miniszterelnöknek. És jelezte, hogy az RMDSZ a továbbiakban nem kívánja kommentálni az esetet.

Abszolút érhető, hogy a témát nem kívánták tovább csűrni-csavarni, csakhogy a „publikum” ezt messze nem így gondolta. Egyedül Oltean posztja (a közel 650 emoji-aktívitás mellett) több, mint 350 kommentet eredményezett. Nem is akármilyeneket. Meglepőeket. Kissé abszurdakat. A többség egyértelműen rábólintott arra, hogy bár Oltean tényleg hibázott (nem is akármekkorát), azzal, hogy tettét beismerte és még a lemondását is benyújtotta, szinte kiérdemelte, hogy akár fel is mentsék a tettei következményei alól. És erre még az anyaországi média is felfigyelt. A Pesti srácok így vélekedett: „Oltean – igaz, román politikustól szokatlan – gesztusa szinte megdicsőítette őt, karakteres lépése már-már elismerést váltott ki sokakban. Tekintve, hogy az utóbbi időben így-úgy lebukott közszereplők közül alig került, aki vállalta volna tettei következményeit. Mielőtt besorolnánk az őt hősként ünneplők táborába, azért jegyezzük meg: velünk született erkölcsi érzékünk azt diktálná, hogy minden hasonló történet szereplőjének azonnal le kell mondania. Mert kitől várhatnánk el hasonló következetességet, ha nem az érdekeinket képviselő közszereplőktől.”

Van azonban még valami, amire nem figyeltek fel, és nemcsak az anyaországban, de itt nálunk sem. Lehet, hogy nincs különösebb jelentősége, de tény, hogy a lemondás benyújtása és annak elfogadása között (legalábbis a nyilvános térben) nem volt semmiféle időbeli különbség. Ugyanis Oltean Csongor beismerő posztja és Kelemen Hunor „reakciója” percre pontosan egy időben jelent meg a közösségi oldalaikon, értelemszerűen azt jelezve, hogy a posztolás előtt már áttárgyalták az ügyet, és a döntést is meghozták. Így nem tudni, hogy a „Most szépen beadom a felmondásom” és a „Most szépen beadod a felmondásod” mondatok közül melyik hangzott el először. Talán tényleg nem fontos, mert legyen szó lemondásról vagy éppen lemondatásról, Oltean Csongor végül is csak azt tette, amit egy választott vagy kinevezett közszereplőnek ilyenkor tennie kell. Nem többet és nem kevesebbet. Jár neki persze a biztatás, a bátorítás, a vigasztalás, sőt a rendreutasítás is, de semmiféleképpen nem érdemel sem tapsot, sem éljenzést, sem dicséretet. Mi pedig reménykedjünk, hogy a jövőbeni, hasonló esetekben a „csodával felérő normalitás” ismét érvényt szerez magának.

Éljenző tapsviharban pedig majd csak akkor török ki, ha az ország valamelyik vezető politikusától a következő posztot olvasom: „Ma reggel ittasan vezettem. Bár a rendőrség nem fülelt le, a tettem összeegyeztethetetlen közszereplői minőségemmel, ezért benyújtottam lemondásomat.”

Amire ti biztosan azt mondanátok: túl széles a fantáziám…

(Címlapkép forrása: a Román Rendőrség honlapja)