És mivel telnek a napjaid a szép Székelyudvarhelyen – kérdezte egy ismerősöm, aki családvonala révén naprakész az udvarhelyi aktualitásokkal. Részemről a válasz önmagát adta: hőbörgünk, nyavalygunk, panaszkodunk, semmi extra, csak a szokásos. Jött az új kérdés, hogy „az adóemelés miatt?” Mondom nem, az már megvolt. „Akkor a sportpályázatokra megítélt összegek miatt?” Nem, az még csak most jön – válaszolom. „Talán a kézisek elpuskázták a feljutást?” – így a következő kérdés. Nem, ez esetben épp az a „baj”, hogy feljutottak.

Tanácstalan arckifejezést látok, erre kibököm a varázsszót: „Gyermeknap...” Felcsillan az ismerősöm arca (aki amúgy három kisgyerek apja), látom rajta, hogy feléledt a benne rejtőző kisgyerek, kezdi mesélni, hogy csemetéi még most is azt emlegetik, hogy milyen szenzációs volt, mennyi lehetőség adódott, hogy a hosszú bezártság után egy napra legalább minden a gyerekekről szóljon. „Nálatok igen – mondom lemondóan –, mert bár nálunk is minden a gyerekekről szólt, csakhogy nem minden gyereknek.”

Való igaz, hogy lassacskán már az udvarhelyi folklór része, hogy semminek nem tudunk örülni, mindenben csak a hibát keressük, folyton csak nyavalygunk, akkor is, amikor nem kellene, csakhogy ezúttal jogos az udvarhelyi szülök felháborodása. Ugyanis idén Székelyudvarhelyen a városi gyermeknapon való részvételt regisztrációhoz kötötték, és a helyek napokkal a rendezvénysorozat kezdete előtt beteltek.

Minden rendezvényszervező álma, ha kiteheti a „Megtelt” táblát, kivéve persze, ha egy közpénzből szervezett gyermeknapi rendezvényről van szó, és több gyereket fosztanak meg az élményektől, mint ahányat fogadni tudnak. Mert Udvarhelyen ez történt, így nem csoda, hogy nagy volt a szülők felháborodása. Ami viszont meglepő volt, hogy míg más témákban az udvarhelyiek szívesen szakadnak két táborra (vagy akár többre), hogy éles szócsatákat vívjanak egymással a köztérben, a gyermeknap megszervezésével kapcsolatosan ez nem történt meg. Egyfelől voltak a panaszosok és elégedetlenkedők, de ellentábor vagy nem volt, vagy ha voltak is, ezúttal jobbnak látták ha csendben maradnak. Ilyen sincs minden nap.

Persze akadtak olyanok is, akik próbálták megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, Összesen hárman. Ketten közülük nem udvarhelyi közszereplők (egy grafikus és egy képzőművész), akik nemes egyszerűséggel „lezombizták” az udvarhelyieket, és kioktatták a panaszos szülőket, hogy vihették volna a gyermekeiket más (fizetős) helyre is, vagy otthon is szervezhettek volna számukra gyermeknapot... A harmadik, Udvarhely „bölcs népének” épelméjűségét kérdőjelezte meg, majd azt javasolta: „Mindenki nyugodjon le a ..csába, és örüljön annak, amije van.” Tette mindezt az udvarhelyi városháza közösségi oldalán, a városi gyermeknapot fotókon bemutató poszt alatt. A gyaníthatóan belső álprofilról érkező, a jó ízlést sértő bejegyzés még a városháza főjegyzőjének tetszését is elnyerte.

És amíg a sepsiszentgyörgyi polgármester, Antal Árpád fotóalbuma az ottani gyermeknapról ezernél is több lájkot kapott a közösségi oldalán, addig az udvarhelyiről készült fotósorozat nem aratott osztatlan sikert, egy udvarhelyi szülő meg is jegyezte, hogy a fotókon látható csöppségek java része a polgármesteri hivatal alkalmazottainak gyereke. Ami meg is magyarázná, hogy miért teltek be olyan hamar a helyek a hétfő délelőtti gyermeknapi rendezvényre. Úgy tűnik, hogy az udvarhelyi polgármesteri hivatal szervezett egy szép városi gyermeknapot... saját magának.

(Borítókép forrása: az udvarhelyi városháza Facebook-oldala)