Szakmailag biztosan lehet a tavalyinál jobbat nyújtani, ha népszámlálásban gondolkodunk: a romániai statisztikai-demográfiai diskurzus, a hivatalos, a kilencvenes évektől errefelé bebizonyította, hogy eléggé „hagyománytisztelő”, ezért ne várjunk radikális változásokat a tíz év múlva sorra kerülő lajstromkészítéskor. Ne reménykedjünk, még akkor sem, ha számos indok miatt elvileg módosítani kéne az eddigi szemléleten, ami a gyakorlatra is kihatással lenne. Egyszerűbb, egyértelműbb (rövidebb) kérdések, az egyes blokkok logikusabb egymásutánja, és sokkal inkább felhasználóbarát-letisztult, terheléstűrő digitális felület. És léptékekkel több pénz a számlálóbiztosok képzésére, illetve munkadíjára. Meg profibb folyamatelemzéssel spékelt operatív felügyelet.

Ehhez jól jönne egy adag bölcsesség a politikum részéről: kozmetikázott, kevésbé megbízható adatokkal ugyanis csak egy részben konstruált világot lehet teremteni, mennyiségtanilag nagyobb nemzetet, a valósnál népesebb országot, mely ebből fakadóan több uniós pénzt igényelhet, nem csökken a brüsszeli képviselői mandátumok száma, egyszóval az Eurostat újbóli átverésével megint helyzetbe hozza Romániát. Mint ahogyan más kormányok is teszik kontinens-szerte – fűzhetné hozzá a figyelmes és tájékozott olvasó. Két legyet is agyoncsapnak ezáltal: befele igazolják a szociális- és családpolitika hatékonyságát, meg a közhangulat sem romlik a fogyatkozás hírére, kifele meg minimum megőrzi adott helyét az európai államok rangsorában az illető ország. Bukarestet az kevésbé zavarja, hogy tételesen több férjezett nőt jegyeztek, mint nős férfit, illetve hogy az utólagos adatkiegészítés révén igen jelentős arányban kerültek a képletbe etnikum, anyanyelv és vallási hovatartozás nélküli lakosok. Az sem zavaró, hogy a köztudottan pozitív demográfiai dinamikával rendelkező romapopuláció csökkenését hozzák az ideiglenes eredmények. Mintha úgy tűnne: a döntnököket nem aggasztja az, hogy torzult adatokra hivatkozva nem lehet megfelelően tervezni, időzíteni, stratégiákat kimódolni. 

Egyetlen adatsor, amit nehezen lehetett volna „kerekíteni”, és amely valójában a legkomolyabb feladvány, az a hazai népességnek a vártnál gyorsabb ütemű elöregedése. Ez a vészes folyamat, amennyiben nincsenek megfelelő lépések, csak fokozódik, és 2050-ben annyira nagy lesz az olló az aktív és inaktív népesség között, hogy a társadalmunk összeroppan. Kellőképpen megfontolt bevándorlási politika és alapos szociális szakpolitika – ezzel a két eszközzel lehet érdemben fellépni a jelenség enyhítéséért, mondja a szociológus Gelu Duminică; aligha gondol mást a szakma többi képviselője.

Az Országos Statisztikai Intézet egyik közleménye úgymond egyetlen pozitívumként a képzettség, az iskolázottság fokozódását és a klasszikus analfabetizmus visszaszorulását említi. Ez is igen viszonylagos piros pont, hiszen egyéb, a témába illő felmérések igazolják, hogy az utóbbi években riasztó mértékben növekszik az iskolaelhagyók, a tanulmányaikat idejekorán megszakítók aránya.

Mindent összevetve, nem volt túl szerencsés a Románia történetében tizenharmadik népszámlálás, és ezt csak fokozni fogja a napokban kiéleződő politikai vita, illetve a végül mégiscsak szakmai(lag több ízben is fenntartással fogadható) eredmény átpolitizált utóértékelése, ahol százalékokat vágnak egymás fejéhez a szereplők, harsány színekben pompázó grafikonokkal vagdalkoznak, a szociológusok és demográfusok meg a hevesedő zsivaj szüneteiben esetleg megszólalnak: remélhetőleg munkájuk és mundérjuk fontosságának tudatában.

(Nyitókép: a népszámlálás magyar nyelvű kampányának záróplakátja)