Rovatbeli kollégám egyik friss szövegének záróakkordjait felhasználva, mintegy fürgén elcsent stafétabotként tűzöm ide e címet a szöveg elejére. Másréti Kató Zoltán kedden publikált textusának több tételéről is másként vagy némileg eltérően vélekedem, ám most az aszályba és inflációba fulladó augusztus dereka nem a vitáknak kedvező idősáv. (Bár bizonyára jót tenne a Vélemény rovatnak, ha érvek és indulatok ütközőzónája lenne olykor, ha dinamizálná a maszol.ro e felületét a disputa nemesebb, érdembeli válfaja.) Mert mit lát az uborka szezonját lassan hiányoló hírfogyasztó, amint felpillant éppen elhabzó söre, vagy lecseppenő fagyija felett, bele a digitális dömpingbe, miközben egyre inkább hajlamos hinni a szemének: Alec Baldwin újra forgat, méghozzá főszerepben, nem is akárhol, hanem Budapesten, azután, hogy egy éve sincs annak a bizonyos szerencsétlen jelenetnek, amikor lelőtte az operatőrt egy máig tisztázatlan műszaki-szervezési malőr miatt. A filmiparban azóta sem történt változás, dacára annak, hogy a platón bekövetkezett szerencsétlenség a sietség, a fáradtság, ergo a karcsú produkciós büdzsé számlájára (is) írandó.

De ha már büdzsé, az évente esedékes költségvetés-kiegészítésünk pozitív lesz – nyugtatgat a kormány legfőbb stratégosza, maga a miniszterelnök. Aki mellesleg mindmáig nem tudta magát megnyugtatóan tisztázni a plágiumgyanú alól. Jogos is lehet akár az olvasói fejcsóva, hogy akkor Baldwin meg Ciucă hogyan kerülhet egy lapra, mennyire erőltetett és illetlen e párhuzam. Bevallom, a paralellum létezik, az arányok másak, de a dolog lényege a következő: valaki szakmáját űzve halálosan megsebesített egy munkatársat, és továbbra is munkában áll, illetve valaki lopott oldalakkal ékeskedett doktori disszertációja megír(at)ásakor, és továbbra is tisztségben van. Az első valakiről kiderült, hogy az asszisztense tévedett, ő annyiban „hibás”, hogy a kezében sült el a kellékfegyver, a második valaki esetében érdekes csavarok és a sztorinak fura perdülései jelentkeztek. Mert Ciucă extábornok rosszul mérte fel a terepet. Baldwint annyira megrázta a baleset, hogy napokig nem tért magához, még vermonti házából is el akart költözni. (Az új produkcióban egy nyugdíjas CIA-ügynököt játszik, aki újra akcióba lép, hogy kiderítse, hogyan is halt meg a felesége. Jó nevű rendezővel dolgozik, aki, gondolom, kerüli majd a tűzfegyveres jeleneteket, amennyire csak lehet.) Mihai Ciucă nevéhez illően néma maradt, mihelyt kiderült annak a fránya negyvenvalahány oldalnak a valódi szellemi birtokosa. Mindössze annyit bírt artikulálni a témában, hogy majd a hatóságok, meg ha lefolytatják az eljárást, meg bízik a dolgok tisztázásában…

A dolgok pedig azóta, nemhogy nem tisztázódtak, de kuszábbak lettek, és miért ne, enyhén perverzebbek, mint gondolta volna bárki e hazában. A tisztázást olyan testületre bízták, amely nem illetékes ebben, magyarán annak az oktatási intézménynek a vezetőségéből verbuvált grémiumot hoztak létre, amely maga úgymond ellenérdekelt, hiszen keretei között zajlott a doktori megírása és védése. Az ilyenkor szokásos országos szaktestületet, amely ugyebár derített már ki plágiumügyet egy szintén miniszterelnök közszereplőről, nos, ezt az egyetemi notabilitásokból álló csapatot valahogy nem sikerült összetrombitálni. Sőt, az épp készülő tanügyi reform – maradjunk csak a törvénytervezet szakszerűbb és visszafogottabb fogalmánál – megszüntetné magát a testületet, illetve három év múltán a plágium elévülne. Mivel pihenőszabadságon vagyok hivatalosan, nem bogarásztam utána a tervezet legfrissebb verziójának, de a szándék ott volt tételesen az egyik munkavariánsban. Eközben persze, hogy azért a Baldwin-féle akciófilmek fordulatokban dús cselekményével versenyezni tudjunk, a kormányfőt szellemi tolvajláson kapó újságírónő ellen lejárató kampányt indított… maga a belügyes közeg, amely épp a sajtómunkást ért fenyegetéseket volt hivatott felgöngyölíteni. A fegyver visszafele sült el: annyira brutálisan és agyament módon próbálták kompromittálni az oknyomozó újságírónőt, hogy kiderült az egész igyekezet. Két személyt hirtelen leváltottak valahol a csúcsvezetőség zónájából, akkora lett már a botrány. Minderről Alec Baldwin biztosan nem fog filmet forgatni. Pedig a forgatókönyv zaftosabb, életszerűbb és… eredetibb mindenféle agyafúrt hollywoodi scriptnél. 

(Nyitókép: Wikipedia)