Mindeddig, amikor az amerikai elnökválasztás szóba került, Trumpra és Bidenra gondolva a két rossz közül a kisebbiknek Biden elnököt tartottam. Most már tudom, hogy mindkét jelölt egyformán nagyon-nagyon rossz. Amerikának és a világnak is.

Trumpról nincs miért beszélni. A nacionalista-populista MAGA guru és „programja” nem okoz meglepetést senkinek, viszont Biden – és szekundánsa, Kamala Harris – meglepte a világot! Biden mindig messze állt az igazi alkalmasságtól, de Trumppal szemben valamiféle minimális decenséget mintha felmutatott volna, ha a hatalmat gyakorló politikusok esetében ez a fogalom egyáltalán használható. Most mindenki számára – így Bidenék számára is – teljesen nyilvánvaló, hogy népirtás történik Gázában, és ehhez asszisztál, ha nem is némán, de mindenképpen tehetetlenül a világ. Ahelyett, hogy a katasztrófát megakadályoznák, az Izraelnek szánt fegyverszállításokkal az amerikai elnök és adminisztrációja aktívan hozzájárulnak ehhez az égbekiáltó szörnyűséghez, megszegve a törvényt, miszerint az amerikai fegyverek harmadik félnek való további szállítását azonnal le kell állítani, amennyiben kiderül, hogy népirtásra használják fel azokat. A saját törvényüket megszegik az amerikaiak, és ez a demokrácia bajnokától a legkevésbé elfogadható. Lehullt a lepel! Biden az izraeli, illetve a pró palesztin lobbi által aláaknázott politikai terepen igyekszik lavírozni ahelyett, hogy a nemzetközi jog és az emberi jogok alapján egyértelműen határozna. A gázai népirtással kapcsolatos gyáva és ügyetlenül helyezkedő magatartása nagy valószínűséggel az elnökségébe fog kerülni, nem fogják újraválasztani.

Donald Trump persze hozza megszokott formáját, mivel nem ismeri Napóleon azon bölcs mondását, miszerint soha ne szakítsd félbe ellenséged, aki éppen hibát követ el: nagy hangon bejelentette, hogy újraválasztása esetén keményen lecsap majd a palesztinpárti egyetemi mozgalomra. Az exelnök nem érti, hogy nem önmagában véve palesztinpárti diáklázadásról, hanem a legelemibb emberi felháborodásról van szó, melyet az egyetemi ifjúság mindenkori történelmi hivatása alapján kifejez.

Amit a Hamász terroristái tavaly októberben elkövettek az teljességgel megbocsáthatatlan – nehéz felfogni egyáltalán hogyan történhetett meg? – de amit Izrael a palesztinokkal válaszként művel az a leggátlástalanabb vérbosszú. Civilizált ország, kultúrnemzet ilyet nem tesz, és nem is asszisztál ilyesmihez. A zsidók az egyik legtöbbet üldözött, legtöbbet szenvedett nép a Földön, és évezredes szenvedéseikért csak őszintén sajnálni lehet őket, esetleg soha nem múló lelkiismeret-furdalás furdalást érezni azoknak, akik üldöztetésükben valaha is részt vettek. Azt hinné viszont az ember, hogy a zsidókban kifejlődött valamiféle egyetemes együttérzés minden más szenvedő irányába. Ehelyett mit látunk?... No comment!

Persze, ne tévesszük össze a zsidó népet a zsidó álammal, még kevésbé annak kormányával. A kicsinyes belpolitikai játszma, ami Izraelben jó ideje folyik most epikai méretű katasztrófához vezetett. Ehhez asszisztál Biden elnök, és így vagy úgy az egész világ. A Nemzetközi Büntetőbíróság kezdeményezése Netanyahu miniszterelnök és Joan Galant hadügyminiszter letartoztatásának kérvényezésére nem menti meg a világ becsületét, de e kezdeményezés fogadtatása világosan megmutatja a nyugati-atlanti világ, a hajdani úgy nevezett Szabad Világ soha nem múló feneketlen képmutatását. Az embernek az az ijesztő érzése támad, hogy a történelemben valóban csak a szereplők és a jelmezek változnak, de a mindenkori előadás lényege ugyanaz.

Mi, kisemberek Gázáért semmit sem tudunk tenni. Az ottaniak mérhetetlen szenvedése legyen számunkra mementó, egyben véresen komoly figyelmeztetés is, hogy bárhol is éljünk a világon, saját környezetünkben törekedjünk a szomszédainkkal való megértésre és békés együttélésre, és azon politikusok, vezetők szavára figyeljünk, akik erre buzdítanak. Mert, ha egyszer a gyűlölet elszabadul, megállíthatatlanul mindent és mindenkit felemészt.

(Nyitókép: Agerpres/EPA)