Keretbe foglalva ki lehet akasztani bármely tanoda falára – annyira „klasszikus” példa a következő: egy európai világvárosban (mondjuk Budapesten) a hatóságok lefülelnek egy filmforgatásnak álcázott neonáci eseményt, amelyet azért tiltanak be, mert 1. a büfé működtetését az adóhivatal találta kifogásolhatónak, és 2. mert a tűzvédelmi előírásokra fittyet hányva nem jelezték szakszerűen a vészhelyzetben használandó menekülő útvonalakat.

Olyan ez, persze messzi és enyhe változatban, mint amikor a közegészségügyi ellenőr beéri azzal, hogy számonkéri a kötelező listán levő koncentrált tisztító- és fertőtlenítőszereket, miközben a lokál sarkában virágzik a penész, polcain többhetes a porréteg, és a felmosóvederre is lehetne pár keresetlen szava.

Mindkét esetben közös nevező az illetékeseknek tartott szervek felszínes, mi több felelőtlen magatartása. Hogy ennek eredője miben keresendő, az már bővebb kitérőt igényel; tudatlansággal elegy lustaság, de ez így épp csak az alaphang lenne. A törvényekkel, a jogi környezettel is sok a gond, szakmailag pontatlan vagy épp elavult paragrafusok mögé bújva választják a könnyebb variánst az arra hivatottak, akik inkább kipipálni, mint megoldani igyekeznek helyzeteket.

Ha mégis kicsit komolyabban veszi saját magát a szerv és annak emberei, a budapesti hatóságok félrevezetése miatt már oszthattak volna fekete pontot. Másodjára a neonáci propaganda miatt, súlyosbító körülményként az akció nemzetközi jellegét megemlítve. És majd arrébb az egyéb konkrétumok, mint büfé meg tűzvédelem. Sajnálattal kell konstatálnom, hogy a példa, a magyar fővárosbeli történet nem elszigetelt sztori. November végén hetvenfős csoport emlékezett meg Tâncăbești határában Corneliu Zelea Codreanuról és társairól, akiket 86 éve gyilkoltak meg hallgatólagos királyi jóváhagyással. Ima, karlendítés, tiltott induló, uniformis – a teljes „menü”. A rendezvény résztvevői közül hét személy ellen indult eljárás. A 2002/31-es sürgősségi kormányrendelet írja elő, hogy a háborús bűnösök nyilvános méltatása, a fasiszta, legionárius és xenofób megmozdulások, az ilyen tartalmú üzenetek, illetve jelképek terjesztése-használata három hónaptól három évig terjedő börtönbüntetéssel sújtható. Egyelőre nincs jele annak, hogy az eljárás éppen melyik szakaszban van. Annyit érdemes hozzátenni, hogy 2022-ben 26 hasonló ügyből csak egyetlen esetben folytatódott törvényszéken fenntartott vádemeléssel a történet. És hogy ezt az úzust majdnem három évtizede követi honi igazságszolgáltatásunk: megszokták, hogy félrenéznek, procedurális okokra hivatkozva lezárják a dossziét, vagy addig húzzák-halasztják, míg ellankad, majd lehet ejteni az egész ügyet.

Marad a sötét tónusokban tobzódó közeg, apró, neonzöldben vibráló nyilacskákkal: és egy futást mímelő pálcikafigurával: mint moziban a kijáratok felett. Csak hát, hercegem, épp nem ilyen filmet akartunk.