Partra ha szállna Donald, zsáknyi zsetonnal, s leülne tárgyalni a sziget vezetőivel…, ez lenne a sikersztori első remekbe szabott mondattöredéke. Hosszas, hajnalba nyúló egyeztetések után üzent a hajóra: küldjenek még egy tarisnya bankót, tromfnak két kilót abból a vadítóan lángvörös üveggyöngyből. Mellyel legutóbb a panamaiak apadó eszét vette el, mikor a csatorna ügyét lezsírozta volt. (Kanadának smaragd dukál – súgták épp egy hete az alaszkai sámánok; de ott még ki kell várni, hátha a quebeciek épp most szakadnának le, sehogy sem jönne jól egy újabb szecessziós háború, pláné hogy délnyugat északkelet ellen…

Az első menetben a megválasztott elnök Ottawának címezte expanziós vágyait (magára vessen, ki a MAGA-diskurzust nem in extenso és egyben ad litteram értette!!!). Amerika nem lehet nagy és fenséges, ha területileg nem dagad tovább. Önnön határain belül legfeljebb délceg, de ez nem része a mandátum elsőd- vagy másodlagos célkitűzéseinek. Kell tehát egy jókora új szövetségi állam a Nagy-tavaktól északra. Nem érdekes, hogy teljesen elbillentené az eddigi szövetségi arányokat, az sem számít, hogy tavalyi mérés szerint a kanadaiak mindössze 12 százaléka fogékony az ötletre: Donald tovatra(m)ppol, s megismétli, mint a makacs, játékot vitrinből kikövetelő gyerek.

A csatornát is visszacsatolná, naná, hogy vámolhasson, „panamázhasson” kedvére. Stratégiailag megkerülhetetlen, elvégre nem lehet minden rakománnyal Tűzföld felé kerülni annak a temérdek csempész-, meg legális terhet szállító dereglyének. Előzetesként, a fokozatossági elvet is betartva, a Mexikói-öböl legyen ezentúl Amerikai-öböl. („Máris fel kell vásárolni az összes térképkészítő műhelyt, mekkora profitot termel majd, ha monopolhelyzetet teremtünk a kartográfia terén!” – jelentette be egy zárt körű rendezvényen a minap.)

Ez a grönlandos gründolás – mondják – nem új keletű: refrénje a DJT márkájú mantrasorozatnak. Már első uralkodása idején emlegette a Zöldföldet, melyet hőn óhajtott. Médiamelósok előásták, hogy 1946-ban Truman elnök idején volt ajánlat a szigetre, de a térségben még ennél is régebbi a Fehér Ház területi érdeklődése: 1867-ben akár Izlanddal csomagban vásároltak volna be.

Koppenhága irritáltsága (és villámreakciója) teljesen érthető – ám elégtelen: az eddigi királyi címerben a különben tág önállóságot élvező Grönlandot jelképező jegesmedve nagyobb lett és külön mezőbe került, a Feröer-szigeteket szimbolizáló kos szintén kiemelt szerephez és mérethez jutott.

A történetnek van olyan olvasata is, miszerint ez csak taktikázás, a diskurzus szintjén való nyomulás, melyet tervek szerint követ ugyan konkrét érdekérvényesítés is, de jóval enyhébb formában: megnövekedett katonai jelenlét a már létező szigetbeli bázison, és amerikai szerepvállalás Grönland altalajkincsének kiaknázásában. Ugyanakkor üzenet ez Putyinnak, meg Xi elnöknek, bármennyire is közvetett...Ez utóbbi hipotézisre jól rímel az orosz főkülügyér reakciója: Lavrov cinizmusból megint rekordot döntött, midőn közölte – teljesen megérti az amerikai üzenetet, ők is ugyanígy kérdezték meg a kelet-ukrajnai lakosságot, hogy akar-e továbbra is Kijev kénye-kedve szerint haptákolni. És február 26-án lesz egy évtizede, hogy a Krím elfoglalásának kezdetével igyekszik a népek önrendelkezését szavatolni. Hogy a félsziget tatárjait, a terület úgymond régebbi lakóit nem kérdezték meg külön, az csekélyke szépséghiba. Donald sem kíváncsi az inuitok identitásigényére – és itt ér össze a két nagyhatalmi akarás. Már csak Pekingnek kell beinteni, hogy csőre töltött flottája induljon meg a régóta kerülgetett párolgó kása, Tajvan ellen.

(Nyitókép: Donald Trump Facebook oldala)