Eszemet elvetem:

epekedhet-e keseredett nemzet eledelre ever, e levedlett ereklye helyett? Eleve kell egy erre hegyezett tervezet-tender, nem eshet efemer teher, nemde!? Belekeverve csepp erjedt eredet-esszencet, engedve ezennel trendnek, delejnek. Teret teremt keservre-kedvre, enyhet szerez zsebre meg sebre. Felleget sejt, hessent elfele: legyen plebsznek kenyere, egyednek tejfele! Vesztett desszert helyett ejsze ezer esztendeje nem lelt fejsze nyele. Lehetetlen, de veretes nyelvedben telel gyermeked egyetlen lehelettel: e-vel felel, terel, hengerel – ez heppje, (hend[i]keppje). Hetelve reszketsz egyre, meleget esengve. 

Ellened eleget pepecsel veled – szemed se rebben, reggel-est-reggel, felemelt fejjel szeget versz szeggel, nem perelsz. Heggel telt szellemed feszt ernyed – kerevetre vetett eszme peremen hever. Keserved kegy, keddre kerekebb. Kedved: meglepett pernye. Tenyeredben sejtbe rejtett kecs elcsent lenge becse, mely kevesek ereje.

Kell-e kellemnek henye ecset, feszeng, kereng, emelve ejt. Szemetes kredencben serteperte: effektre edzett egylet lejt-e? Egyszerre egyeztet enyves egyenletet, egybekel. Vegyszerbe rekedt egyszeregy: rettenet veleje – medve jegelt epenedve. Eredne szellentve, egekben lebzsel; elme, kedvenc elve mekegjen semper! Fess teste kertel, jelezve: neme semleges lelet. Selejtes terepen nyeszlett leplekben settenkedve elfele, esett el teszten – vesztett feslett menlevelet.

Cselez-e eszed egyre teveled, esetleg vedel, mert nem leled – sepercre perfekt kelepce? Meglehet; ebek szednek szerte… elevenen (persze).

(Nyitókép: Depositphotos)