Pályát kell szélesíteni, hogy mindenki a rajtvonalhoz férhessen, de ez nem gond: az Országos Választási Hatóság elnökének van tapasztalata a bővítés témakörében: tavaly mintegy 24 ezer eurónak megfelelő összeggel „kerekedett ki” illegálisan a fizetése – állapította meg a Számvevőszék vizsgálata: így szegény Toni Greblă ezentúl be kell hogy érje a havi 10 ezer lejecskével… és persze, nyilván, egyértelműen, natürlich, hogy esze ágában sincs lemondani. Inkább pályát bővít: annak a több mint tucatnyi jelöltnek, aki elindul Cotroceni felé; mintegy 13-nak már kikérték a mezt az öltözőből, további három-négy résztvevő jelentkezése várható. Indulni viszont ennél kevesebben fognak: 1. mert a 200 ezer támogató aláírás megszerzése nem kis próbatétel, főleg a független, vagy kis pártok által proponált kandidátusoknak, és 2. ha sikerül is, szúrópróbaszerűen az illetékes hatóság, vagyis Toni titkársága kiderítheti, hogy például egy-két esetben aggasztó mértékben valótlanok a támogató listák, sportnyelven (kamulajstromokkal) doppingolt a jelölt, és idejekorán kizárják a nemes küzdelemből…

Ez persze nem jelenti azt, hogy akik tényleg elstartolnak, kivétel nélkül patyolat listákkal lódulnak neki a voksvadászatnak. 1996 óta az első forduló eredményei azt igazolják, hogy legalább 4-5 jelölt masszívan a felmutatott támogatók száma alatt kapott tényleges szavazatot, több ízben a támogatottság egytizede jelent meg effektív a szavazócédulákon. Namármost – még akkor is, ha a törvény nem tiltja, hogy egy állampolgár akár több jelölt támogatási listáját is aláírja – aligha életszerű, hogy valaki bead egy adag szimpátiaszignót, és annak a töredékét váltja voksra. Lehet a különbséget azzal magyarázni, hogy a többiek jobb kampánnyal átcsábítottak szavazókat, vagy egy részük nem is ment el voksolni, még az is belefér, hogy ellopták az urnáknál a neki szánt szavazatok hányadát, nos akkor sem életszerű, hogy ennyire alulteljesítsen a jelölt. Amúgy meg jelölt és minőség, avagy nívós kínálat kérdésében szinte felszusszantam, amikor az amerikai elnökválasztások kapcsán a téma szakavatott ismerője elmondta: a felhozatal köszönőviszonyban sincs az egykori 15-20 éve színre lépő jelöltekhez képest. Ebből a szempontból legalább a globális trendhez igazodunk…

Mint minden küzdelemben – maradjunk az atlétikánál, s azon belül a síkfutásnál –, vannak favoritok, meglepetésre hajlamos középmezőny… meg a többiek. Nos, a többiek gyakran csak „nyúlként” vágnak bele: így nevezik szakszóval azokat az atlétákat, akik (jelentős nemzetközi versenyek esetén akár pénzért is) erőn felül leszaladják az első kör(öke)t, mintegy ritmust diktálva a főesélyesnek, majd kiállnak a versenyből. Látványosan unfair cselezés, de szakszövetségeknek –esetünkben a választási hatóságnak – nincs módja rábizonyítani a tisztességtelen szándékot. A csavar csak ezután jön, amikor a kampány során valamely esélytelen szereplő, akár az első forduló előtt, visszalép és manifeszt módon szólít fel egy másik, úgymond befutónak tartott jelölt támogatására. A második forduló után gyakrabban fordulnak elő ilyen gesztusok – és a tét is fokozódik. (Hogy közben, vagy előzőleg milyen dealt kötnek az érintettek, magyarán „mennyibe fáj” a favoritnak, hogy pár tízezer vokstulajjal növelje hirtelenjében táborát… ez már a politikai sci-fi kategória, vagy évek múltán a memoárokból kibukó vallomásokból derülhet ki).

És akkor záróakkordként a kimondottan technikai jellegű csemegék: ha nagy párt, vagy országos mozgalom jelöltje vagy, jut minden urnához egy biztos, aki felügyel, óvja-védi voksaidat (akit persze alkalomadtán meg lehet venni, mert az éberségnek is van ára mifelénk). Ha közepes vagy kis kaliberű versenyző vagy, igen hézagos, akár kimondottan szellős az országos lefedettség, erőst bizonytalan, hogy tényleg megvédheted a rád ütött pecsét becsét... Évekkel ezelőtt valaki lurkós mosollyal taglalta nekem, hogy pár perccel urnazárás előtt egy vidéki választókerületben ketten maradtak felügyelőkként: összenéztek, és mivel nagyjából tudták, hány voks kell az újabb tanácsosi mandátumhoz, szépen elosztották a maradék szavazólapokat, mindkettőjük (és pártjaik) elégedettségére. Mondhatná most az olvasó, hogy azóta fejlődött a világ, szkennelt személyi, bekamerázott termek, hasonlók... Fogadni mernék, a választásokat műszakilag lebonyolító STS, vagyis a Speciális Távközlési Szolgálat – ez a féltucatnyi honi titkosszolgálat egyike – kiad most is egy nyilatkozatot, mint a júniusi választások előestéjén, hogy amennyiben tévedés, zavar lenne a rendszerben, az csakis a nekik eljuttatott kerületi jegyzőkönyvekben keresendő. Vagyis ott helyben, a fejszámolók, a kézzel, golyóstollal bevezetett számok szintjén lesz csúszás-matatás, ők, az exszeku kommunikációs utódai, profik, s ha mégis lesz panasz, hát azonnal és szakszerűen… teccikérteni, ugye…