35 éves múltam, román állampolgár vagyok, büntetlen előéletű, és az egykori Securitatéval nem működtem közre. Valamennyi alkotmány-szabta feltétel teljesítésével adottak a starthoz állás alapfeltételei; még egy párt, vagy mozgalom ha akad, mely mögém sorolna támogatóként. Pajzsára emelne, mintegy. De az sem gond, ha szelfmédmenként kell nekivágni: azért kezdem most, talán idejében. Hogy négy esztendő múlva az a 200 001 támogató szignó (ha csak döntnökeink nem józanodnak ki addig, és nem csökkentik a nívót, mármint a kötelező aláírások számát mondjuk 150 ezerre, micsoda különbség, ugye, az esélyegyenlőségnek mily frappáns diadala!), szóval ha kellő mértékű népakarat üti fel fejét mögöttem, glédába állnak híveim, nos akkor indulhat majd a kampány, a karátos korteskedés, meggyőzésnek és ráhatásnak apró, ám igen hasznos munkája.

Programom egyszerű, mint a duplapofon: Legyen jó itt élni negyven, vagy nulla fokon! Szakszerűbben: a holtig tartó ingyen sörök helyett az utódoknak harmadíziglen szavatolom a mindennapi hörpintést. És lesz nyugdíj, méghozzá 14 darab egy esztendőben, elvégre a 13-as, amivel eddig operáltak rendre többen is, hát az bizony baljós egy számjegy. Továbbá: munkahely is lészen bővivel, főképpen melónak hűlt helye, a közhasznú lazsálást szabályozott keretek közé iktatom. Magyarán lógni csakis az erre kifejlesztett excel-táblázat szerint lehetséges mandátumom alatt.

Fitt államot, áramvonalas adminisztrációt, agilis csinovnyikokat akarok látni, nem tohonya, önelégült és pökhendi rezsim-statisztákat!! Például mi az, hogy alpolgármester – eleve a megnevezés az emberi méltóság leminősítése, ha van miniszerelnök-helyettes (bár ez is túlzás azért), miért nincs polgármester-helyettes? Különben sem kell, totál pluszban van. Akár a tanácsosok tetemes hányada. Hadd legyen legtöbb 15 ember a testületben, bármekkora is a település. Csoportdinamika és hatékony döntéshozatal (kvórum, többségek, pártütések, mindenfélék esetére kiváló mennyiség).

Adósok börtönét, mi több, fogházhálózatát hozatom létre. Kik az államnak tartoznak, igen hasznos társadalmi munkával pótolhatják majd a hiátust sántieren, bútorgyárban, csatornaásásnál, akár pulóverkötéssel. Így is csak töredéke térül meg az elsinkófált zsetonnak, de legalább középtávon (ami tájainkon minimum 25-30 év) esélyt adok a felismerés beérésének: hogy nem érdemes átverni Állam bácsit. Sem ipari méretben, sem aprócska profit perfid öröméért.

A határokat szélesre tárom, hadd szellőzzön az ország: járja át a vendégmunkás szorgalma, a kifele törekvő honfi lendülete, az infók, fickók és nünükék elánja; meg a Zárú korlátlanul használhassa a nemzetközi egyezmények által rögzített földrajzi-politikai limitek közti területet. És igen, jöhetnek a gondolatok is, az ötletek, vámmentesen – amíg nem a gyűlöletet, a széthúzást, vagy a méltánytalanságot propagálják. Vájnátt?! Őshonos, rögközeli eszmékből már rogyásig a padlás – sem a protodák, sem az ószékely idea nem vitt elébbre jószerivel.

És igen, már a mandátum felénél tartunk egy csekking-voksot. Amolyan menet közbeni minőségellenőrzést. Mikor is a népek elmondhatják: Elnök úr, magából ennyi elég / Miszter prezident, önnél a hepiend. S akkor, ha a válasz pozitív, meg fogom nevezni utódomat is egyben: hogy ne kelljen itt vacakolni, szervezni vagy agitálni heteken át. Az így elmaradt kampányból megspórolt pénzt pedig leányanyák megsegítésére, elhagyatott aggok istápolására, mozgássérültek támogatására és… drog- meg alkoholelvonók működtetésére lehetne felhasználni. Hogy sansza legyen a józanodásnak, hisz ésszel még bírnánk úgy egyébként. 

(Nyitókép: Léphaft Pál rajza)