Már hároméves korában korcsolya volt a lábán a csíkszeredai születésű Császár Hunornak. Gyerekként hamar belerázódott a hokiba, mára pedig a Gyergyói Hoki Klub játékosaként az összes jelentős hazai címet megszerezte legalább egyszer. Szerinte a csapat sikereinek titkát az egység jelenti, szerencsésnek érzi magát, hogy olyan csapattársa is van, akivel már gyerekkorában is együtt játszott. A profi sport mellett szívesen jár el horgászni és biciklizni, de a téli időszakban ezeket a hobbikat nélkülöznie kell. Jelenleg mindenképpen az Erste Liga rájátszására és a Csíkszeredai Sportklub elleni párharcra fókuszál. Bár nem számít könnyű mérkőzésre, tudja, hogy a bajnoki cím megszerzéséhez mindenkit meg kell verniük, szerinte a csapat tavaly bebizonyította, ezt képes is megvalósítani.

– Mi volt az első meghatározó élményed a hokival kapcsolatban?

– A születésem idején egyértelműen a jégkorong volt az elsőszámú sport a városban. Édesapám elég hamar bevezetett engem az alapokba, háromévesen már korcsolya volt a lábamon, akkor kezdtem el tipegni a jégen. Ő indított el ezen az úton, én pedig hamar megszerettem, hosszútávon is ezzel akartam foglalkozni és benne is maradtam.

– Mikor jutottatok el arra a szintre, amikor már rendszeresen versenyekre jártatok a többiekkel?

– Nem tudom pontosan felidézni, hány éves lehettem, de ha jól emlékszem, az U12-es korosztályban kezdtünk el Magyarországra járni. Elég fiatalon belekezdtünk a versenyzésbe, később többek között Olaszországban is voltunk. Szerencsésnek mondhatom magam, mert jelenleg is van olyan csapattársam a Gyergyónál, akivel annak idején együtt kezdtük a jégkorongot.

– Nem sokkal később kezdődött számodra az a székesfehérvári karrier, ami meghatározóvá vált az életeben. Mennyire volt nehéz akkoriban a döntés?

– 2015-ben mentem ki Fehérvárra, de már korábban is terveztem. Kercsó Árpád vezette azt a csapatot, amelyhez még az U16-os korosztályban szerettem volna csatlakozni. Végül később mentem ki, az U18-asokhoz. Ez a profi pályafutásom szempontjából nagy mérföldkövet jelentett. Elég jó csapatunk volt, a hazai bajnokságot és a korosztályos EBEL-t is sikerült megnyernünk. Később sikerült felkerülnöm a Fehérvári Titánok felnőtt csapatához.

– Mi volt az oka, hogy a kint töltött idő után végül hazatértél?

– A Fehérvári Titánokat akkoriban is ugródeszkának tekintettem, ami a hosszú távú célokhoz hozzásegíthet. Elég sok időt töltöttem ott, úgyhogy úgy éreztem, változtatnom kell. A Gyergyó mellett az Újpesttől és a Csíkszeredától kerestek meg. Végül azért választottam a GYHK-t, mer az akkori célok között is ott volt a bajnokságnyerés, úgy éreztem, hogy nagyon jó csapatba kerülök és velük együtt nőhetek fel a célokhoz.

– Együtt az elmúlt években el is értétek ezeket a célokat. Ha jól sejtem, már akkoriban is láttad azt a projektet, ami végül ezekhez az eredményekhez vezetett.

– Igen, az volt a céljuk, hogy minél több hazai játékost megragadjanak és ehhez a hazai maghoz csatlakozhassanak a légiósok. Ez jól is sikerült. Bár az első évben még nem jött össze a trófea, a csapat összeszokott és utána már bebizonyítottuk, hogy képesek vagyunk nagy eredményeket elérni. Az elmúlt időben nem változott jelentősen a csapat összetétele, úgy gondolom, ez is volt a siker kulcsa.

– Nemrég szerződést hosszabbítottál, ezek szerint a továbbiakban is a csapat tagja szeretnél lenni.

– Igen, a szezon elején hároméves szerződést írtam alá. Szeretem a csapatot, a vezetőség és az edzők is szerették volna, ha továbbra is itt maradok. Úgy érzem, tökéletes helyen vagyok, szóval egyértelmű volt a döntés.

– Korábban kiemelted az egyensúly fontosságát, ami a saját játékodat illeti. Hogy érzed, sokévnyi játékkal a hátad mögött mennyire tudsz könnyen túllendülni a mélypontokon?

– Valóban nagyon sok tapasztalatot szereztem, mert volt, amikor tényleg mélyponton voltam, de szerencsére a háttérben mindig kaptam segítséget, többek között a kedves feleségemtől és a szüleimtől. Úgy gondolom, hogy egy profi sportolónak egy idő után meg kell tanulnia az ilyen helyzetekből kilábalni. Szerencsére az idei szezon eddig a lehető legjobban sikerült számomra, remélem, így folytatódik a továbbiakban is.

– Nagyon jó eredményekkel hoztátok le az alapszakaszt az Erste Ligában, második helyen zártatok, de a java még csak most jön. Milyen várakozásokkal mentek neki a negyeddöntőnek?

– Az elvárás egyértelmű, meg kell védenünk a bajnoki címünket. Most már az ellenfelet is ismerjük, tudjuk, hogy a Csíkszeredával játszunk. Nem lesz könnyű ellenfél, de mindenkit meg kell verned, ha bajnok akarsz lenni, ezt tavaly bizonyítottuk is. Mint mondtam, a keretünkön csak apró finomítások voltak az akkorihoz képest. Az igazi szezon csak most kezdődik.

– Ami a hokin kívüli életet illeti, vannak-e olyan hobbijaid, amelyeket akár a csapattársaiddal, akár egyedül szeretsz űzni?

– A többiek szoktak azzal viccelődni néha, hogy nekem milyen sok hobbim van. Nagyon szeretek horgászni, de a mostani időjárási viszonyok nem engedik meg sajnos. Ezen kívül dartsozni szoktunk a többiekkel. Biciklizni is szoktunk nyáron, de azt télen szintén nem igazán lehet, de ebben az időszakban is akad, amivel eltölteni az időt.