Napok óta a román média behatóan foglalkozik a Románia - Koszovó labdarúgó EB-selejtezőn kirobbant botránnyal. Mint ismeretes, a mérkőzést a 18. percben félbeszakította a játékvezető, miután a hazai ultrák egy csoportja egy transzparenst függesztett ki, amelyen az állt, hogy Koszovó Szerbia. A vendégcsapat játékosai ezt követően levonultak a pályáról, a meccset pedig mintegy 50 perc múlva sikerült folytatni, amely végül Románia 2-0-ás győzelmével ért véget.

A Nemzeti Arénában történtek hatalmas visszhangot váltottak ki, mivel egy ilyen jellegű sporteseményen kirobbanó, etnikai és geopolitikai színezetű botrány nem csupán az itthoni, de a nemzetközi média ingerküszöbét is eléri, ahogyan az ebben az esetben is történt. A román portálok, mint például a Gazeta Spoturilor, az Adevărul, a Recorder stb. többsége elítélő hangnemű vezércikkekben és elemzésekben tárgyalja a keddi történéseket, ugyanakkor találgatják azt is, hogy vajon mennyire lesz drasztikus az UEFA büntetése, mert elvileg szankciók nélkül egy ilyen jellegű kisiklást nem lehet megúszni. A jelenleg hatályos szabályok szerint legkevesebb egy hazai pályás zártkapus mérkőzés vár a román válogatottra, viszont, ha az illetékes bizottság figyelembe veszi azt, hogy Románia visszaesőnek számít a szurkolók korábbi rasszista és xenofób megnyilvánulásai miatt, akkor fennáll a lehetősége annak, hogy még szigorúbb büntetést szabjanak ki. Olyannyira, hogy Románia akár 3-0-ra is elveszítheti a mérkőzést zöld asztalnál, amennyiben az illetékesek úgy találják, hogy az európai szövetség fegyelmi szabályzatának 11. cikkelyébe foglaltak megszegésére került sort, különös tekintettel a politikai, diszkriminatív és rasszista üzenetekre vonatkozó passzus - mutat rá az egyik vezető spanyol sportlap, a Mundo Deportivo. Az UEFA egyébként csütörtökön hivatalosan bejelentette, hogy különleges vizsgálatot indít a Román Labdarúgó Szövetség ellen.

Ami viszont sokkal érdekesebb a konkrét büntetésnél, az ennek az egész jelenségnek az alaposabb vizsgálata. Mert mi is történik a romániai stadionokban tulajdonképpen? Ugyanis a xenofób és rasszista megnyilvánulások korántsem kizárólag a válogatott meccseire jellemzők, hanem mondhatni már-már mindennapos a belföldi bajnokságban is. Aki kicsit is követi a focit, szembesül azzal, hogy minden fordulóban valahol, valakik hangosan követelik a lelátóról a magyarok távozását az országból. Érdembeli intézkedés ezen megnyilvánulások után ritkán történik, ha pedig mégis, akkor a labdarúgó-szövetség fegyelmi bizottsága mindent elkövet az ügy bagatellizálása érdekében. Mint például az elmúlt idényben a Sepsi OSK - FC U Craiova mérkőzés kapcsán, amikor a játékvezető ugyan nagyon helyesen cselekedett a mérkőzés leállításával a vendégszurkolók botrányos viselkedése miatt, viszont sikerült addig magyarázkodni, hogy a meccset végül újrajátszották. Érdekes kapcsolódási pont, hogy a krajovai ultrák vezére a keddi válogatott meccsen is a főkolomposok között volt, ő volt az egyik, aki a Koszovó Szerbia transzparenst tartotta. Ha pedig figyelmesebben szemügyre vesszük a balhés huligánokat - a román csendőrség szerdai közleménye szerint 458-at azonosítottak -, akkor minden bizonnyal találunk olyan arcokat, akik ismerősek lehetnek, például a néhány évvel ezelőtti Úz-völgyi randalírozásról.

A probléma tehát sokkal komplexebb, mint azt első látásra gondolnánk. A pressone.ro a maga során több anyagot is szentel a keddi incidensnek, amelyekben próbál rávilágítani olyan összefüggésekre, hogy mi köze van a politikának az egyes ultra-frakciókhoz, ez pedig milyen veszélyeket rejt magában, tekintve a hatóságok tétlenségét, mivel az elmúlt évtizedekben nagyon kevés konkrét intézkedés történt eme jelenség visszaszorítására. Az egyik vonatkozó írásban Robert Adam egyenesen a romániai politikai logikába szervesen illeszkedő jelenségként írja le a keddi esetet. A cikkíró, más publicistákhoz hasonlóan, rámutat, hogy korántsem elszigetelt jelenségről van szó, hanem sokkal inkább egy folyamat egyik állomásaként tekinthetjük a keddi eseményeket. Ha pedig már folyamatról van szó, akkor elmondható, hogy az eheti események konkrétan 2018-ig vezethetők vissza, ugyanis a szóban forgó feliratok és skandálások már akkor előkerültek, mégpedig a román válogatott Szerbia elleni mérkőzésein. Akkor természetesen a két csapat ultrái kölcsönösen tapsolva egymást skandálták, hogy Koszovó az Szerbia, a szerb ultrák pedig azóta is hangoztatják, hogy Besszarábia az Románia, bár itt megkockáztatom, hogy valószínűleg a társaság jelentős részének fogalma sincs, hogy földrajzilag merre kell keresni ezeket a területi egységeket.

George Simion, a drukker

Egy másik vetülete a dolognak, hogy ezek a fajta ultra-csoportok teljesen más dinamika mentén működnek, olyan értelemben, hogy akár országhatárokon átívelő kapcsolatokat is kialakítanak egymással, legyen szó klubcsapatok galerijéről, vagy épp egy adott válogatott ultráiról. Ha pedig pontszerűen a román ultrákat akarjuk kiemelni, akkor ott se annyira egyértelműek a dolgok. A keddi balhé főszereplői az Uniți Sub Tricolor (Együtt a Trikolor Alatt - a szerk.) csoport tagjai voltak. Ennek a csoportnak egyik alapítója George Simion, az ultranacionalista, szélsőjobboldali és populista Románok Egyesülésért Szövetség (AUR) parlamenti képviselője. Robert Adam írásában arra is felhívja a figyelmet, hogy ezt a galerit épp azért kellett létrehozni, mert Simion viszonya megromlott a másik szurkolócsoporttal, a Honor Et Patriával - ennek a társaságnak a tagjai verekedtek össze egymás között Budapesten, egy román-magyar meccs alkalmával -, a népszerűségszerzés céljából pedig keresve sem lehet találni jobb bázist, mint ezek a szurkolócsoportok. Ezért az olyan pártok, mint az AUR, előszeretettel használják ki a szurkolói balhék által generált vizibilitást. A másik, hogy Kelet-Európában ezek a frakciók, nem kizárólag, de túlnyomórészt ultranacionalista és szélsőjobboldali nézeteket vallanak. Ennek fényében a román-szerb egyetértés is magától értetődő, annál is inkább, hogy Románia egyike azon országoknak, amelyek mindmáig nem ismerik el Koszovó önállóságát.

De vajon mekkora a hatóságok felelőssége abban, hogy a dolgok idáig fajultak, a különböző futballgalerik pedig hétről-hétre felerősítik - a közbeszédben amúgy is egyre hangsúlyosabban jelenlevő - nacionalista diskurzust? Több újságíró is egyetért abban, hogy jelentős. Az illetékes hatóságok ugyanis hosszú idő óta kifogások tömkelegét hozzák fel, hogy egy-egy botrány után miért nem lehet határozott intézkedéseket eszközölni, például kitiltani a renitenskedőket a sportrendezvényekről - Angliában például egyre gyakoribb, hogy szurkolókat életre szóló tiltással sújtanak -, vagy esetleg a stadionban tanúsított viselkedés ne maradjon következmények nélkül, például az ügyészség is indíthatna több eljárást. A Román Labdarúgó-szövetségnek pedig hosszú távon egyértelműen nem érdeke, hogy ezeket a csoportokat kitiltsa, mivel a futball úgy szép ugye, ha show is jár hozzá. Ilyen körülmények között pedig minden megy tovább a régiben, az UEFA kicsit dorgál, aztán elcsitulnak a botrányok, és mind így egy végtelen körforgásban. A veszély viszont napról napra nagyobb, ha ezek az eleve radikális csoportok azt látják, hogy gyakorlatilag mindent meg lehet úszni egy ejnye-bejnyével. Arra pedig, hogy hova vezet az, amikor eleinte elszigeteltnek tekintett, kis csoportokat hagytak szabadon tevékenykedni, térségünkben van bőven példa. Annál is inkább érdemes fokozottabban figyelni ezeket, mert már korántsem arról van szó, hogy az angol szlengben „weekend warrior” kifejezéssel illetett huligánok vasárnap egyet cigányoznak, magyaroznak vagy zsidóznak. Láthatjuk, hogy ezek az üzenetek már a politikai csatározások velejárói, jövőtől pedig még rosszabbra kell számítani, ha hihetünk a közvéleménykutatásoknak, amelyek az AUR népszerűségének növekedését vetítik elő. Aranyidők következnek, meglehet. Aranyhuligánokkal.