A Filmtettfeszt idei felhozatalában a Filmgaloppon nyolc dokumentumfilmet láthattunk fiatal alkotóktól – a versenyfilmek az experimentálisabb, vlogszerű vágásoktól sem mentes kategóriától a klasszikus riportfilmig terjedtek. Közös bennük, hogy mind Erdélyre fókuszálnak – hármat mutatunk be most közülük.

Albert vágya

Szőcs Albert, a székelykeresztúri gyermekotthon egykori növendéke felnőtté válásának küszöbén, vérszerinti családját felkutatva szembesült a ténnyel, hogy szülei két kisebb gyereket örökbeadtak külföldre némi pénzért cserébe. Albert legnagyobb vágya már hosszú évek óta, hogy megtalálja legalább az egyik örökbeadott testvérét. A dokumentumfilm ezen, az akadályokkal teli keresés egyik szakaszán kíséri végig őt – tudjuk meg az alkotásról, amely Simó Boglárka szinte kizárólag egyszemélyes projektje, mivel a rendezői munka mellett ő volt az operatőr, a vágó és a producer is. A kisfilm zenéjét Bottega Baltazar szerezte. Az alkotás különlegessége, hogy egyfajta felhívás is egy tágabb közösség részére: segítsünk Albertnek megtalálni a testvérét! Nincs happy end, összeborulás, csupán egy ember vágyát és törekvését követhetjük figyelemmel. A filmet itt lehet megnézni.

Hangszerhúrok, sorsfonalak

A székelyudvarhelyi Fábián Andor 41 perces dokumentumfilmjének célja „felkutatni és bemutatni olyan, Hargita megye területén élő muzsikusokat, akik eltérően a mai csoportoktatástól, a maguk erejéből tanultak meg cimbalmon játszani”. Ezt a hangszert ma már könnyedén helyettesítik a népi együttesek; bizonyítja ezt az a tény is, hogy a nyikómalomfalvi Czári Sándort a vidék utolsó cimbalmosának tartják. A filmben egy fél évszázada alvó hangszer feltámadásának is szemtanúi lehetünk. Három zenészt is megszólaltat ez az alkotás, akik részletesen és érzékletesen számolnak be a cimbalomhoz fűződő viszonyukról. A lakodalmas, vendéglős fellépéseken kívül a maguk számára is muzsikálnak – saját árnyas teraszán a reggelente magának zenélő Kóré János különleges és intim betekintést nyújt ennek a hangszernek és megszólaltatóinak világába.

Szomszédok

A Filmgalopp díját elnyerő alkotás Dénes Petráé, aki tűpontosan és érzékletesen mutatja be a romániai medveproblémát. Első hallásra nem gondolnánk, hogy a szomszédok cím egy állatra utal, viszont a medvével való együttélést megszokhattuk: ki jobban, ki rosszul. „A székely panoráma mindig is medvés volt, de mostanában még medvésebb lett. Bár Robi és Géza bácsi nem ismeri egymást, összeköti őket a tény, hogy mindkettejüket megtámadta a medve. A Romániában oly visszás témának számító medvekérdés a háttérben meghúzódó érdekek miatt folyamatos misztérium. Egy dolgot messziről látunk: a vadásztársaságok és a zöldszervezetek az összhangtól távol állnak, míg a pistabácsiknak néha akaratukon kívül kell összeverekedniük a medvével. A színfalak mögött meg zuhanunk” – olvashatjuk a leírásban. Két, medvetámadást átélt ember történetét halljuk, ám még elég sokat meg lehetne kérdezni. A filmben megszólaló szakértőknek is „mind igazuk van”, a maguk módján: egy biztos, hogy a romániai medvepopuláció száma mai napig rejtély, és így tudományos alapokra sem lehet helyezni az állomány szabályozását és annak védelmét. A Szomszédok égetően fontos kérdést boncolgat, amely rengeteg etikai vonatkozást piszkál meg és elég izgalmas ahhoz, hogy még legalább két órás játékidővel meg lehessen toldani.