Rendhagyó és különleges élményben lesz része mindazoknak, akik ellátogatnak a budapesti Szépművészeti Múzeum Renoir-kiállítására, ugyanis a mostani tárlathoz hasonlót még sosem szerveztek térségünkben. Az idén szeptemberben megnyílt időszakos kiállítás 2024 január 7-ig látogatható, ezért aki a hátralevő időszakban valamilyen okból kifolyólag épp a magyar fővárosban tartózkodik, bátran iktassa be a múzeumlátogatást szabadidős programpontjai közé.

A Renoir – A festő és modelljei című kiállítás kiindulópontja 2019-re tehető, ugyanis ekkor került sor a magyarországi közgyűjtemények történetének egyik leglátványosabb beszerzésére. A Szépművészeti Múzeum ugyanis ebben az évben megvásárolta Renoir egyik kései remekművét, a Fekvő női akt (Gabrielle) című képét, amely a múzeum gyűjteményének egyik legkiemelkedőbb műalkotása. Az egyeztetések már a kép megvásárlásának idején elkezdődtek, amelynek eredményeképp létrejött ez a több szempontból is különleges tárlat.

Első körben azért, mert a Szépművészeti Múzeumban kiállított műalkotások komplex és átfogó betekintést nyújtanak a művész pályájának egészébe, a kezdetektől élete végéig terjedő időszakot illetően. Ahhoz, hogy ez a nagyszabású vállalkozás létrejöhessen, a Szépművészeti olyan múzeumok gyűjteményeiből kölcsönzött több jelentős Renoir-alkotást, mint a párizsi Musée d’Orsay és a Musée de l’Orangerie, de ezek mellett még mintegy húsz más közgyűjteményből is érkeztek műtárgyak Budapestre. Az eredmény önmagáért beszél, hisz a francia művész mintegy 40 festményét láthatja a közönség, de ezen kívül szobrok, grafikák és rajzok is helyet kaptak a kiállításon, bemutatva egy közel hat évtizedes életpálya különböző állomásait.

Egy életpálya, amely művészi és emberi szempontból egyaránt változatos és különleges. Pierre-Auguste Renoir 1841. február 25-én született a franciaországi Limoges-ban. Kezdetben egy porcelánmanufaktúrában kamatoztatta tehetségét, majd fokozatosan a művészet felé fordul, első mestere a svájci Charles Gleyre festőművész volt. Pályája elején olyan festőkkel köt barátságot, mint Claude Monet és Alfred Sisley, velük közösen egy, a korban merően új és formabontó irányzat, az impresszionizmus egyik legjelentősebb festőjeként tartják számon.

A budapesti kiállítás betekintést nyújt Renoir pályájának korai szakaszaiba, de azt is megtudhatjuk, hogy mi történt, miután szakított az impresszionista irányzattal. Erre a fordulatra egészen pontosan 1881-ben került sor, amikor Renoir egy olaszországi utazást követően figyelmét fokozatosan a régi mesterek felé fordította, ennek következtében pedig művészete is jelentős átalakuláson ment át. Ennek a metamorfózisnak a Szépművészeti látogatói is tanúi lehetnek, hisz maga a kiállítás kronologikus sorrendben mutatja be az életpálya különböző állomásait, a műalkotások melletti magyarázó szövegek pedig további támpontokat szolgáltatnak Renoir életművének beható interpretációjához.

Ami viszont talán a legfontosabb eme tárlat kapcsán, az maga az élmény befogadása és azok a benyomások, amelyekkel a látogató távozik, miután egy helyen tekinthet meg olyan, művészettörténeti szempontból felbecsülhetetlen értékű műalkotásokat, mint például A hinta, amely sokak szerint maga az impresszionizmus esszenciája. Külön érdekesség, hogy csupán ezt az egy festményt húszmilliárd forintra biztosították, ami sokat elmond arról, hogy milyen műtárgyak  kaptak helyet a Renoir-tárlaton. Megemlíthető továbbá a La Grenouillére, vagy a Vidéki tánc, utóbbi ráadásul több változatban – grafika, könyvillusztráció – is látható az impozáns vásznon kívül. Impresszionista korszakát követő időszakból olyan festményeket láthatunk, mint a már említett Fekvő női akt (Gabrielle), s ezzel kapcsolatosan külön érdekesség, hogy a Szépművészeti Múzeum által megvásárolt festményen kívül a kép két további változata is megtekinthető Budapesten. Hasonló a helyzet a Fiatal lányok a zongoránál című képpel is, amelynek két változata látható, a felsorolást pedig folytathatnánk, de inkább arra bátorítunk mindenkit, hogy ragadja meg az alkalmat és látogasson el ki-ki maga a kiállításra.

A festő és modelljei alcím nem véletlen, ugyanis a Szépművészeti Múzeum honlapján található leírás a következőképpen indokolja a címválasztást: „Figurális festő vagyok” – hangoztatta Pierre-Auguste Renoir (1841–1919), arra utalva, hogy mindig az embert állította művészetének középpontjába. Portréfestőként érzékenyen rögzítette az arcok rezdüléseit, a tekintetek ragyogását, a ruhák tündöklését. Életképein a szereplők közötti hétköznapi, kedélyes interakciókat, a modern élet új jelenségeit örökítette meg. Aktjaiban a női test szépségét, a bőr selymes ragyogását ünnepelte. Képeit barátok, festőtársak, műkedvelők, családtagok népesítik be, akik így egy élettel teli, gondtalan, harmonikus világ részévé válnak. Kiállításunk kronologikus, egyben tematikus elrendezésben, festményeken, grafikákon, szobrokon keresztül vizsgálja Renoir viszonyát a művészetét inspiráló modellekhez.”

Ebből is látható, hogy a maga nemében egy különleges és a művész minden korszakát átfogó tárlat létrehozása volt a cél, amelyről kijelenthető, hogy maradéktalanul sikerült teljesíteni. Ez egyébként a kiállítás kurátorainak – Cécile Girardeau, Kovács Anna Zsófia, Paul Perrin – gondos és minden részletre kiterjedő odafigyeléssel végzett munkájának eredménye. Nem véletlenül mondta azt Paul Perrin a szeptemberi megnyitón, hogy „ez a legszebb Renoir-kiállítás, amit valaha láttam.” A tárlatot végignézve pedig csak egyetérteni tudunk a párizsi Musée d’Orsay gyűjteményi főigazgatójával.

Emlékeztetőként álljon még egyszer itt a dátum: 2024. január 7. – eddig látogatható a budapesti Szépművészeti Múzeumban a Renoir – A festő és modelljei címet viselő nagyszabású kiállítás. Kár lenne kihagyni.