A 90 éve született Németh Gézára emlékeztek a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hétfői rendezvényén, ahol a lelkész életútját és gondolkodását összegző frissen megjelent kiadványt is bemutatták. Németh Géza „nehéz idők nagy embere volt”, és tudott közösségben gondolkodni, otthonában ifjúsági munkát végzett, úttörője volt a kábítószerfüggő fiatalok terápiás segítésének, és meghatározó szerepet töltött be az Erdélyből Magyarországra érkező menekültek megsegítésében, hangzott el. 

Elsőként Kovács Sándor, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet rektora köszöntötte az egybegyűlteket. Kiemelte: nagy megtiszteltetés, hogy az intézet dísztermében mutathatják be a kötetet, hiszen Németh Géza „nehéz idők nagy embere volt”, nem a meghátrálásé, hanem a megújulásé, és a hétfőn bemutatott könyv a „nehéz időkben megmutatkozó emberség tükre”.

Grezsa Csaba, Magyarország kolozsvári főkonzulja elmondta, amikor Gonda László író a kötetet megírta, szolgálatról, misszióról, keretekről írt, és olyan pillanatokba engedett betekintést, amelyeket másképp nem láthatnánk. „Németh Géza életműve, az egész családjának a hitvallása számomra azért fontos, mert ők megelőzték a saját korukat, nem 2010 után kezdtek el nemzetpolitikáról, a külhoni magyarságról beszélni, és ez nagyon fontos mindannyiunk számára. Németh Géza tudott közösségben gondolkodni, és olyan közösségben, ahol mindannyian otthon érezhetjük magunkat” – emelte ki.

Kovács Ábrahám teológus, történész Németh Géza szolgálatáról tartott előadást. Mint a lelkész életéről elmondta, Németh Géza 1933-ban született Székesfehérváron, az 1956-os forradalomban való részvétele miatt letartóztatták és internálták. Szabadulása után 1963-1971 között Érden és Szászhalombattán végzett lelkipásztori szolgálatot, és bár 1971-ben a Magyarországi Református Egyház Zsinati Bírósága kizárta a lelkészi karból, missziói szolgálatát nem adta fel.

Otthonában ifjúsági munkát végzett, úttörője volt a kábítószerfüggő fiatalok terápiás segítésének, nyári táborokat szervezett, és 1987-től meghatározó szerepet töltött be az Erdélyből Magyarországra érkező menekültek megsegítésében. A rendszerváltást követően pedig a református egyház megújítását szorgalmazó mozgalom egyik vezetője volt. „Nagyon fontosnak tartotta a kultúrát, a szociális életet, és rendkívül progresszív egyéniség volt” – hangsúlyozta az előadó.

Visky András Kossuth-díjas erdélyi magyar író Németh Géza írásaiból idézett. Hangsúlyozta, Németh Géza egyszerre volt prédikátor és alkotó ember, nagyon jelentős helyeken publikálta szövegeit. Németh Géza önmagáról pedig így írt: „Nem tudnék összefoglalásként mást mondani magamról, mint hogy tudom, hogy elhívott ember vagyok, Isten hívott el. Ami az életemben rossz volt, az enyém volt, de ami jó volt, az egészben az Istené volt. És abban is biztos vagyok, hogy csak Jézus Krisztus és az Evangélium tanítása, lelkülete hozhat jövőt a világnak, s azon belül az én népemnek és a magyar népnek is.”

A Legato Alapítvány részéről Kóczián Viktória tartott előadást, Németh Géza szolgálata a menekültek közötti misszió tükrében címmel. Mint kiemelte, Németh Géza Budapesten a 12 kerületben találkozott rendszeresen az általa létrehozott Megbékélés közösség tagjaival, a közösség fő tevékenysége a kallódó fiatalok segítésére irányult, és onnan, a föld alatti prédikálási állomásról indult a romániaiakat megsegítő misszió is. Hozzátette, a Megbékélés közössége volt az első szervezet, amely az erdélyi magyar menekültekkel kezdett el foglalkozni. 

Ifjabb Németh Géza, a Budafoki Református Egyházközség főgondnoka beszédében elmondta, amikor megkérdezett egy tagot, aki a Megbékélés közösségéhez tartozott, azt hallotta, hogy „azért volt a jó a közösséghez tartozni, mert az ember úgy érezte, hogy minden értelmes embernek így kéne élni és gondolkozni”. Beszédében a református gyülekezetek helyzetéről, kritikus kérdéseiről szólt.

Németh Zsolt, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnöke édesapjára emlékezve hangsúlyozta, édesapja a magyar református misszió karakteres alakja volt, aki hirdette az igét „alkalmas és alkalmatlan időben”, ez volt az élete. Kiemelte, a kommunizmus legfontosabb ellenzéke az egyházi ellenzék volt, a diktatúrák legyőzésének legfontosabb tényezői voltak ők, és Gonda László tanulmánykötete is körüljárja ezt a kérdéskört.

A Megbékélés közösség kapcsán elmondta, Erdély és Moldva is meghatározó szerepet játszott a közösség életében, amely párbeszédet kezdeményezett a különböző a felekezetek és nemzetek között. Gonda László kötete kapcsán kiemelte, a monográfia hidat képez a múlt és a jelen között, ami egyedülálló, hiszen ennek a korszaknak a feltárása meglehetősen kezdeti fázisban jár még.

Végül Gonda László, a kötet szerzője szólt, aki úgy fogalmazott, „transzformatív tanítványságot” lehetett tanulni Németh Géza munkásságából, és bár ő nem volt a lelkész tanítványa a szó szoros értelmében, de azzá vált munkásságának feltárásával, tanulmányozásával.