Csender Levente József Attila-díjas író legújabb könyvét mutatták be Kolozsváron, a Fényből és sárból című kötet Böjte Csaba ferences rendi szerzetes életéről szól, ahogy azt addig még nem láttuk. A beszélgetés alkalmával kiderült, a kötet útikönyv, hiszen Csaba testvér életútját mutatja be, családtörténeti kitekintővel, és fiatalkori élményeiről, hippi-korszakáról, katonaélményeiről is szó van benne, meg arról, hogy mit tanult meg az elmúlt 65 évben. Ugyanakkor szerepelnek a könyvben fontos, és meghatározó írások, személyes történetek a Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekei és munkatársai részéről is. A kötet egy visszatekintés, az elmúlt 65 év értékelése, sok szép és szomorú történettel benne, hangzott el a bemutatón.

A könyvbemutatóval egybekötött beszélgetésen Csender Levente íróval, a kötet szerzőjével és Böjte Csaba ferences rendi szerzetessel Gergely Balázs közösségszervező, a Kincses Kolozsvár Egyesület elnöke beszélgetett. Mint a beszélgetés elején elhangzott, az alapítvány tavaly volt 30 éves, míg Böjte Csaba idén töltötte a 65 éves születésnapját, és az életéről szóló kötet az elmúlt három év eredménye, amely során a szerző sok útjára elkísérte Csaba testvért, hogy megtudja, ki is ő valójában, és rengeteg interjút készített az alapítvány munkatársaival és az ott lakó vagy ott felnőtt gyerekekkel.

Böjte Csaba a beszélgetés elején elmondta, ő mindig előre néz, a jövő felé tekint, ezért amikor Levente azzal a kéréssel jött, hogy a múltról írna, mondta, hogy neki nagyon nehéz lesz hátrafelé tekinteni, de „komolyan vette a munkát”, és próbált mindig válaszolni a kérdéseire, hiszen a múltból sokat tud meríteni, a sikerekből, kudarcokból tanulni. Elmondta, ha egy mondatban akarná összefoglalni az elmúlt 65 évét, azt mondaná: az élet szép, az élet jó, és élni érdemes. Ő ezeknek az alapigazságoknak a fényében próbál élni, és hiszi, hogy „Isten selejtet nem teremt”, minden ember egy csoda, úgy, ahogy van. 65 év tapasztalata őt megerősítette abban, hogy pozitívnak kell lenni, bízni kell magunkban, egymásban, az Istenben, a jövőben, akármilyen körülmények között.

Böjte Csaba Isten áldása szeretne lenni a körülötte lévő emberek számára

Csender Levente, a könyv szerzője Böjte Csaba nagy sikerű I. és II. Füveskönyvének társszerzője is. A beszélgetésen elmondta, a legelején még Zoom-on próbálkoztak az interjúkészítéssel a körülmények miatt, ám miután rájöttek, hogy ez nem megy, ő elutazott Csaba testvérhez Dévára, közösen utaztak Erdélyben, bejárják Csaba testvér házait, beszélgettek a gyerekekkel, nevelőkkel. „Egyből belecsöppent az életébe, a tevékeny szerzetessel találkoztam, aki ügyet intéz két telefonnal a kezében. És amikor Böjte Csabát megkérdeztem, hogy ki ő valójában, azt mondta, hogy egy marék por, mint mindenki más. Innen indult a könyv, ami egy látlelet az első 65 évéről, és nekem személyesen is, lelkileg nagyon sokat adott, 3 éves lelki gyakorlat volt” – emlékezett vissza.

Hozzátette, a könyvben arra is választ kaphatunk, hogy melyek a szerzetes vállalásai, gyökerei, honnan jön, kik voltak a mesterei, miért fogadta be a gyerekeket, de gyerekkori barátairól, a fiatalkori éveiről, a gyulafehérvári teológiai évekről és a rendszerváltás és ifjúsági lelkészség korszakáról, az óvoda- és iskolaalapításról és a Dévai Szent Ferenc Alapítvány létrehozásáról is többet tudhatunk meg.

És hogy kicsoda valójában Böjte Csaba? Ezt a kérdést ő maga válaszolta meg a beszélgetésen. Mint elmondta, ő „tudatosan szeretne ott, ahol van, a maga gyengeségei ellenére Isten áldása lenni a körülötte lévő emberek számára”. Úgy vélte, Isten mindannyiunkat saját képére teremtette, az élet célja pedig, hogy ajándék, áldás, ír legyünk mások számára, hogy környezetünket jobbá, szebbé tegyük. „Ott, ahol vagy, legyél áldott napfény. A szeretteidben, férjedben, gyermekedben rengeteg érték van, és az, hogy ez felszínre kerül-e, rajtunk múlik. Nincs annál gyönyörűbb dolog, mint a gyerekeken segíteni, mint pedagógusnak lenni, és valakiből a jót, a szépet kiszeretni” – emelte ki Böjte Csaba.

„Éljünk úgy, hogy a gyermekeink fel tudjanak nézni ránk”

Csender Levente elmesélte, hogy Csaba testvér gyerekkora éppen Kolozsváron kezdődött, és a könyvből többet meg lehet arról is tudni, hogy hogyan emlékszik a szerzetes édesapjára, akiről nem sok emléke van. Böjte Csaba kifejtette, fontos élmény volt számára a katonaság, hiszen ott sokat tanult önmagáról, és szerinte a pedagógus feladata, hogy elvigye a gyerekeket a létük peremére, és megmutassa, hogy van tovább. „Régen a jó pedagógusok ezt csinálták, olyan feladatokat adtak, amik meghaladták a gyerekek képességeit, és én is ezt próbálom csinálni, hogy kihozzak a másikból olyan értékeket, amelyeket ő nem néz ki saját magából. Múld felül önmagadat, a korlátok nem kívül vannak, hanem belül, a fejükben, és segíteni kell áttörni ezeket a korlátokat. Mindenkit arra bíztatok, hogy ne álljon meg a falak előtt” – hangsúlyozta Böjte Csaba.

Azt is elmondta, édesapja mindig kiállt a nemzete mellett, a társai mellett, és innen tanulta meg, hogy a gyerekeknek az a legjobb, ha szüleik úgy élnek, hogy ők fel tudjanak nézni rájuk, ugyanakkor szerinte a hitet, hozzáállást is fontos lenne a gyermekeknek továbbadni. „Éljünk úgy, hogy a gyermekeink fel tudjanak nézni ránk, ez nagyon fontos” – vélte. Ugyanakkor visszaemlékezett arra is, hogy milyen nehéz volt a kezdet Déván. „Nehezen fogadtak el a városban engem is, a gyerekeket is, de végül ma már ott tartunk, hogy 30 éve működik az alapítvány, és több mint 6000 gyermek lakott nálunk hosszabb-rövidebb ideig, volt, aki egy évet, és volt, aki 21-et, és több mint ezer munkatárs megfordult nálunk. Jézus Krisztus 2000 évvel ezelőtt elmondott egy receptet, és az ő szeretet parancsa ma is működik. Sikerélményt kell adni a gyereknek, bátorítani, buzdítani kell egymást” – zárta gondolatait Böjte Csaba.