banner_xRg6ZFl6_Koldok_970x250.gif
banner_PIz6eiCM_Koldok_300x250.gif

„Mint a kő, amikor vízbe esik...” – a vers szerelmeseit kérdeztük a magyar költészet napján

Verset mondani vagy éppen énekelni különleges, példamutató és hasznos cselekedet, a költemények által érzéseket közvetíthetünk és önmagunk megismerésében is segítenek – vallják a magyar költészet napja alkalmából szervezett csíkszeredai versmondó versenyek rendszeres résztvevői és szervezői.

„Mániákus” versolvasónak tartja magát Nagy Tivadar, a ROLE együttes alapítója, vezetője, a magyar költészet napjához szervezett csíkszeredai szavalóverseny egyik szervezője. A hegedűn, gitáron egyaránt muzsikáló énekes-dalszerző elmondta: szerencsésnek érzi magát, hiszen nagyon jó magyartanárai voltak, akik megkedveltették vele Ady Endre, József Attila költészetét, a klasszikus szerzőket. A versmegzenésítés is ebből a vers-szeretetéből fakad. „Rengeteg verset olvasok, egyszerűen bennem van ez, ami valószínű, hogy nem csak nevelés kérdése” – mesélte Tivadar.

A zenész elárulta: a versmegzenésítés különleges alkotói folyamatot jelent, „sokkal kényesebb”, mint bármilyen más zenei műfaj. Tivadar azt vallja: verset sohasem értelmezni kell zenében, hanem a hangulatát kell megragadni. „A szomorú hangulatú, lehelet-finom verseket nem szabad szétdöngetni, és fordítva az erőteljes verseket nem szabad elsuttogni, sustorogni. Ez a gyakoribb jelenség egyébként: van, aki úgy gondolja, hogy vesz egy akusztikus gitárt, és valamit verselget, az már verszene. Hát, nem! A költőink műveiben hatalmas erő, dinamika van” – fogalmazott a muzsikus.

A versmegzenésítések kapcsán Tivadar úgy fogalmazott: sokaknak könnyebben megjegyezhető, értelmezhető egy vers, ha nem csak a szavak, hanem dallam is kapcsolódik hozzá. „Minden versben benne van a dallam, legalábbis számunkra így van. Sosem nyúlunk olyan vershez, amiben nem találjuk meg önmagunkat és ezt a dallamot” – mondta a zenész.

A versmondás kihívást jelent

Búvópatak-szerűen van jelen a versmondás Györgypál Enikő az életében, aki – szavai szerint – a csíkszeredai költészet napi versmondó versenyek „veteránja”. Enikő középiskolás koráig sokat mondott verset különböző alkalmakkor, azután „egy kicsit alábbhagyott ez a fajta lendület” nála. Majd felnőttként újra megjelent, és fontos szerepet tölt be az életében.

„Olyan szempontból fontos, hogy kihívást jelent. Kihívás megtanulni egy új verset. Ugyanakkor példát is mutathatok általa: másnak is lehet segíteni abban, hogy megmutassam: felnőttként is ki lehet állni szavalni” – fogalmazta. Mint Enikő elmondta, nagyon jó tapasztalat volt az, hogy látott nyugdíjas korúakat is verset mondani. Véleménye szerint, ahogy a mesemondók eltűntek az életünkből, van egyfajta közösségi igény arra, hogy halljunk másokat verset mondani.

A felnőtt versmondó kategóriában több alkalommal díjazott csíkszeredai versmondó igyekszik rendszeresen verseket olvasni. „Sok mindentől függ a rendszeresség, hogy éppen milyen aktivitással teszem. Kérdés, hogy mi az, ami éppen megszólít adott élethelyzetben, pillanatban, vannak költők, vannak témák, amik egyszer csak előkerülnek. Tavaly nagyon különleges tapasztalatom volt: a Márai emlékévben a Felelni című verset választottam. Karanténidőszak volt, nagyon tudatosan döntöttem emellett. Emlékszem: akkor minden tele volt kihívásokkal és igyekeztem megtalálni, hogy milyen éppen ezt a verset ebben az élethelyzetben mondani” – mesélte Enikő.

Az, hogy milyen verset választ egy versenyre, mindig (élet)helyzettől függ, leginkább az adott szituáció aktualitása dönti el. Mint fogalmazott: általában tanul valamit az adott művön keresztül, a kiválasztástól a tanuláson át az előadásig tartó folyamatban megtalál valamit. Elsősorban önmaga miatt fontos a versválasztás: ezzel kezdődik el az a folyamat, amelynek a végén ki kell állni a közönség elé. Enikő szerint éppen ez, a kiállás része a nehezebb.

„A mi kultúránkban ez talán szokatlanabb. Ha kiállok, már nem csak magamnak mondom: mint a kő, amikor a vízbe beleesik, tovább tud gyűrűzni, van egy fajta hatása. Éppen ezért másabb elmondani egy versenyen a verset, mert van egy közösségi esemény jellege” – jelentette ki a versmondásról.

Fontos mintát mutatni az olvasásra

Györgypál Enikő szerint az egyik legfontosabb, hogy a fiatal generációk is lássanak mintát az olvasásra, a versmondásra. „Enélkül nincs ahogy „megfertőződjenek” ezzel a jó dologgal” – mondta. A versmondók mintát szolgáltatnak a diákok, de a felnőttek számára is.

„A minták hiányát tekintve is jók ezek a versenyek, ezért hasznosak és értékesek a csíkszeredai megmérettetések is. Vannak még jó kezdeményezések, például a Kányádi szavalóversenyen is van felnőtt kategória. A gyerekeket ugyanis nagyon tudja motiválni, ha egy felnőtt megszólal, ha bevállal egy verset, mert egy pozitív mintával több. Nem csak az van, hogy elvárják a gyerektől az iskolában: tanuljon meg egy verset és szerepeljen, hanem van egy másik fajta motiváló erő, hogy lát erre egy mintát a nagyobbaktól, akik esetleg tekintélyként működhetnek. Lehet ez tanára, vagy ismerőse” – fejtette ki Enikő.

Személyes kedvenceire is kíváncsiak voltunk: kiderült, nagyon szereti Adyt, a maiak közül Lackfi János műveit szokta még sokat olvasni, de Fodor Ákost is, aki „nagyon röviden, de velősen fogalmazza meg a gondolatait, direkt 21. századi fogyasztásra alkalmasan”. Ha hazai költőt kell említeni, nagyon szívesen hallgat Bertóti Johannát, aki gyermekverseket ír, költeményeket zenésít meg, ezeket pedig gyermekeknek és felnőtteknek szóló koncertjein adja elő.

„Megfogott néhány vers és belejöttem”

Bucur Tímea diákkora óta nem csak olvasója a verseknek, hanem rendszeresen szerepel különböző versenyeken is, versmondó szenvedélye megmaradt az iskola padjának elhagyását követően is. Mint elmondta: általános iskola felső tagozatától kezdve jelen van az életében a versmondás, azóta jár versenyekre.

„Megfogott néhány vers és egyre jobban belejöttem. Éreztem, hogy jó hatással van rám. Megtanultam, hogyan kell kiállni: hogyan kontrolláljam a lámpalázamat, a hangomat, a mimikámat, a légzésemet. Mindezért jót tett nekem, de azért is, mert egyszerűen felszabadító érzés mindig számomra, amikor egy verssel egy életérzést át tudok adni az embereknek” – mondta el Tímea. Mint megfogalmazta, éppen azért jár leginkább versenyekre, hogy egy-egy érzést el tudjon juttatni az emberek, a hallgatóság felé.Bucur Tímea

A versek mostanában leginkább az interneten „jönnek szembe” Tímeával, de mindig elő van készítve néhány verseskötet, amik arra várnak, hogy elolvassa őket. Ehhez persze időre van szükség elsősorban, természetesen versenyek előtt aztán lekerülnek a polcról a különböző költők művei. Ilyenkor két-három hétig folyamatosan olvas, amíg megtalálja azt a verset, amit megfelelőnek lát. A versenyeken általában adottak a szerzők, ha viszont „szabad a vásár”, akkor Tímeának van „bekészítve” néhány verse.

Amikor megadják a költőket, akkor beleolvas néhány versébe az adott szerzőnek, ha pedig nem sikerül választani, nem talál magához illő verset, továbblép és átnézi az összes költeményt. „Ha nem is olvasom el mindet teljesen, de minimum átfutok rajtuk. Megnézem a címet, a terjedelmet, bár ez utóbbi becsapós, mert vannak olyan rövid versek,amik tényleg nagyon jók” – mondta a versek kiválasztásáról Tímea. Általában „rá szokott érezni” a versre és rendszerint a kiválasztás során előbukkan egy –egy vers, amit valójában keresett, ami „az igazi”.

16/9 vagy 1920x1080
CSAK SAJÁT

Tímea szerint mindenki találhat olyan verset, ami illik hozzá, ami a számára valamiért különleges. „Nem mindig tudjuk magunk az érzéseinket úgy kifejezni, mint egy költő ahogy megtette már előttünk” – fogalmazott Bucur Tímea.

(Borítókép: A Költészet Napja - Csíkszereda Facebook-oldal)

banner_4BtporpC_300x250-HU.jpg

Kapcsolódók

banner_33n1iUxf_maltai-970x250.gif
banner_jpL2NADm_maltai-300x250.gif

Kimaradt?