Hogyan alakítsuk ki gyermekünk mesenézési szokásait? Milyen meséket engedhetünk megnézni? Mi alapján tudja eldönteni a szülő, hogy az a mese valóban fejleszt és a gyermek korának megfelelő? Többek között ezekre a kérdésekre kaptunk választ dr. Kassay Réka animációs szakember, egyetemi adjunktustól, aki doktori disszertációjában a gyermekek rajzfilmnézési szokásait és a gyermekeknek szóló tartalmakat kutatta.

A mese nagyon sok élethelyzetben segíthet a gyermeknek – sőt akár a felnőttnek is – megérteni, feldolgozni a körülötte zajló eseményeket. Egy-egy problémának a történetbe ágyazása emlékezetesebbé, fogyaszthatóbbá teszi a témát, a szereplővel való azonosulás pedig az érzelmi kapcsolódást hozza létre – jelentette ki dr. Kassay Réka. Bár a mese fejleszti a kreativitást, a képzelőerőt, a szókincset, és sokat tud segíteni egy trauma feldolgozásában, de akár egyszerűbb, hétköznapibb problémák tematizálásában is, a szülőnek mégis figyelnie kell arra, hogy mikor, mennyi és milyen rajzfilm megtekintését engedi meg a gyermekének.

Hány éves kortól nézzen mesét a gyerek?

A szakirodalom szerint nagyjából 3 éves kortól lehet engedni a gyereknek, hogy mesét nézzen, és bár ez a megállapítás kiindulásnak jó, de egyénileg változik. Eleinte különösen fontos a fokozatosság, illetve a szülői jelenlét. „Ez nyilván idealisztikusnak tűnhet a mai világban, és nem is arról van szó, hogy most egy képernyő olyan mérgező lenne, mert nem nevelhetjük a gyerekeinket ősanyaként egy barlangban. Inkább azt jó szem előtt tartani, hogy ez alatt az életkor alatt a mozgókép nem igazán ad túl sok pozitívat a gyermek számára” – jelenti ki a szakértő.

Sokak előtt ismerős lehet a kép: egész nap megy a tévében a mese, a gyerek egyéb tevékenység közben megáll és megbabonázva figyeli a mesefigurákat. Kassay Réka szerint nem magával a képernyővel van probléma, hanem inkább a mennyiség és a minőség a fontosabb. „Az nem jó, ha kicsi korban, mindenféle megbeszélés és feldolgozás nélkül a gyermek szeme korlátok nélkül tapad a képernyőre, és megszokja, hogy evés, játszás közben még egy képernyőről is jönnek ingerek” – mondja. „Ha néz is időnként mozgóképet, az sem mindegy, hogy milyenek ezek az ingerek, mert például a gyorsan pörgő képek a kicsi gyermek számára nem vagy nehezen értelmezhetők, feldolgozhatók. Ezt kell szem előtt tartani, mint azt, hogy minden képernyőt száműzzünk a gyermek környezetéből.” A szakértő szerint, ha úgy adódik, hogy a gyerek szeme rátapad egy mozgóképre, akkor meg lehet figyelni, hogy milyen hatással lesz rá, mivel a későbbiekben az lesz a legnagyobb segítség, ha a szülő jól ismeri a gyermekét ebből a szempontból is.

Megfelelő korban a megfelelő mese

Ugyanúgy, mint a családi filmek esetében, az animációs műfajban is vannak olyan alkotások, amelyekben különböző korosztályok találnak a maguk számára mondanivalót, szórakozást. Ma már egyre jellemzőbb a korcsoportra célzott animációs film, de azért vannak még univerzális alkotások is. Egy jó animációs film megnézése és megbeszélése akár közösségi élmény is lehet, ugyanúgy, mint a mozizás vagy a filmklub.

Tartalmi szempontból ugyanaz vonatkozik a rajzfilmekre is, mint a szöveges mesékre. Minden életkornak megvannak a sajátos kihívásai, és ennek megfelelően az is, hogy az adott fejlődési korszakban milyen típusú mesék a leghasznosabbak. „Öt éves korig a hétköznapi helyzeteket bemutató történetek a legjobbak, ezután alakul csak ki a valóságérzet – a valóság és a fikció megkülönböztetése – ezért a varázsmesék, tündéres, gonosz boszorkás történetek időszaka 5 éves kor után kezdődik, majd 9-10 éves kor körül újra a valóságosabb történetek kerülnek előtérbe, de már inkább ifjúsági-, és kalandregények, filmek formájában” – mondja Kassay Réka. Felhívja a figyelmet arra, hogy ezek általánosságok, minden gyereknél másképp alakulhatnak ezek a szakaszok. „Ezt nevezik a mesék fejlődéslélektani korszakolásának, és nagyon sok elérhető szöveg van, ami segít a szülőknek ebben a kérdésben.”

Formai szempontból fontos, hogy minél kisebb a gyermek, annál egyszerűbb legyen a grafika, az egyszerű persze nem egyenlő a gagyival. De fontos, hogy lassabban zajlódjanak a történések, ne legyen benne nagyon sok vágás, gyors kameramozgás, mivel ezeket a mozgóképes eszközöket a kicsik idegrendszere nehezebben értelmezi. „És persze fontos, hogy figyeljük a reakciókat, mert a gyermekeknek különbözik az ingerküszöbe, vagy más-más dolgokat találhatnak ijesztőnek – tette hozzá.

A nézett mese is mese

A könyvből felolvasott mese előnyeiről sokat tudunk: fejleszti a koncentrációt, a logikai készségeket, a szülő-gyerek kapcsolatot és a képzelőerőt is, viszont a mesenézésnek is vannak előnyei. „Én nem szeretem, ha ezeket vagy-vagy logika szerint értelmezzük. Mindkettő más szerepet tölt be, mindkettő esetében fontos a tudatosság, a jó választás. Nálunk például mindkettőnek máskor van az ideje: az olvasásé inkább este, a mesenézésé általában napközben.” A szülő-gyerek kapcsolatot egy animációs mese is fejleszteni tudja, akárcsak egy könyvből felolvasott történet.

Kassay Réka szerint a minőségi mozgóképes mesék megalapozhatják a gyerekek vizuális kultúráját és kreatív formai kifejezőeszközöket is elsajátíthatnak általuk. „Legtöbbször csak az olvasott mese előnyeiről beszélünk, ami mindenki számára nyilvánvaló. Sőt, olyan nézet is van, hogy a nézett mese nem is mese - amivel én egyáltalán nem értek egyet. De nyilván egyáltalán nem mindegy, hogy milyen tartalomról beszélünk” – hívja fel a figyelmet.

Példaként hozza azokat a meséket, amelyek nem tartalmaznak szöveget, hanem úgy dolgoznak fel egy-egy konfliktust, hogy a szereplő viselkedésére, érzelmi reakciójára fektetik a hangsúlyt, amihez a gyerekek jól tudnak kapcsolódni, ez pedig kisebb korban ideális a gyermek számára. Mivel látás központú világban élünk, ezért előnyös, ha a gyermekek fokozatosan, odafigyeléssel és jó példamutatással megismerjék a vizuális nyelv kifejezőeszközeit, hogy minél tudatosabbá váljanak ilyen téren. „A mi vizuális kultúránk például elég alacsony, mivel az oktatásunk szinte teljesen verbális volt, ezért akár manipulálhatóbbak is lehetünk a vizuális tartalmak által. És akkor később beszivárog az életünkbe a Tiktok, a BeReal és a többi, ami arra buzdítja a fiatalokat, hogy ne sokat agyaljanak rajta, hanem posztoljanak minél több, minél realisztikusabb vizuális tartalmat a környezetükből.”

A korlátlanul fogyasztott mesék és a különböző viselkedési zavarok közötti összefüggést számos tanulmány alátámasztja, viszont Kassay Réka szerint ezekkel az a probléma, hogy nagyon nehéz az okokat elszigetelten vizsgálni. „Ha egy gyermek korlátlanul néz bármilyen rajzfilmet, akkor ott nagyon kicsi a szülői kontroll, és ez pedig az egymással összefüggő problémahalmaz oka lehet.”