Megdöbbentő adatokkal rukkolt elő a Mentsétek meg a Gyermekeket romániai szervezete: Romániában minden második tanulót ér fenyegetés, megalázás vagy fizikai erőszak, és öt közül négy szemtanúja volt már zaklatásnak. Öt romániai gyermekből kettőt ért már internetes zaklatás, és tízből mindössze három áldozat mer beszélni erről.

Ebben a szomorú helyzetben csak az jelenthet némi vigaszt, hogy az elmúlt években egyre több szó esik a zaklatásról, a bántalmazásról, a jelenség létezéséről, annak súlyáról. Elakadás abban van, hogy még mindig az esetek egy jelentős része nem kerül felszínre, az áldozatok, a szemtanúk nem jelentik, nem kérnek segítséget, csendben szenvednek vagy szemlélik a mások kínlódását.

A bizottság léte nem szavatolja a zaklatás megszűnését

Minden tanintézetben létezik egy bizottság a zaklatás – a bullying – megelőzésére, melynek pedagógus tagjait elvileg kiképezték a jelenség kezelésére, mutatott rá a Maszol megkeresésére Kallós Zoltán. Az oktatási minisztérium államtitkára kifejtette, a bizottság léte még nem szavatolja, hogy a probléma megoldódik, megszűnik a tanintézetekben a fizikai vagy a verbális bántalmazás. Ez egy nagyon sokrétű probléma, a mentalitásban is be kell következnie egy változásnak, különböző szinteken fellépő gátak akadályozzák a hatékony előrelépést, véli az oktatási szakpolitikus.

Előfordul, hogy a tanintézetek nem jelentik, inkább eltussolják az ilyen jellegű problémákat, attól tartva, hogy megbélyegzik az iskolát, az kerül be a közbeszédbe, hogy ott bántalmazzák, zaklatják a diákokat. „Ez egy téves megközelítés, oda kell eljutnunk, hogy szembenézünk a gondokkal, megkeressük az okait, és megpróbáljuk orvosolni. Nem lehetünk álszentek, az ilyen jellegű gondok bármikor, bárhol előfordulhatnak, az a fontos, hogy találjunk megoldást, védjük meg a gyerekeket” – szögezte le Kallós Zoltán. Hangsúlyozta, az oktatási rendszer minden diákért egyformán felelősséget kell vállaljon, az áldozatokat meg kell védeni, a bántalmazókat is segíteni kell, hogy leálljanak ezzel a viselkedéssel.

A napokban az oktatási minisztérium újabb 1100 iskolai tanácsadói állást hagyott jóvá, ezzel is próbálják segíteni a gyerekekre figyelést. A törvény szerint 800 gyerek után kell alkalmazni egy tanácsadót, ez sem lenne elég, hiszen egy szakember nem tud 800 gyerekkel foglalkozni, de voltak olyan esetek, amikor 3000 diákra jutott egy tanácsadó. Az állások számának növelése csak egy lépés, ezek betöltésére még szakembereket kell találni. Létezik egy törekvés a probléma megoldására, ám az iskolai zaklatást nem lehet egyik pillanatról a másikra varázsütésre felszámolni, összegezte Kallós Zoltán. 

Megváltozott a mentalitás: a bántás egyetlen formája sem elfogadott

Az iskolai bántalmazás nem új keletű jelenség, az áttörés abban érhető tetten, hogy megváltozott az ezzel kapcsolatos mentalitás, szögezte le a Maszol megkeresésére Keresztesi Polixéna, iskolapszichológus, Az iskolai bántalmazás megelőzése és kezelése, Módszerek és eljárások pedagógusok számára című könyv társszerzője. Kifejtette, néhány évtizede még elfogadható volt, vagy akár pedagógiai módszernek minősült, ha a gyereket megütötték, megverték, megfenyítették az iskolában. Azóta gyökeresen megváltozott a mentalitás, ezt a média felerősítette: semmilyen bántási forma nem elfogadott, sem a családban, sem a tanintézetekben. A pedagógia és a társadalom teljesen másként viszonyul ehhez a kérdésre, mutatott rá a szakértő.

Az alattomos online

Az elmúlt években viszont az súlyosbította a helyzetet, hogy megjelent az internetes zaklatás, amely mélyen és alattomosan működik, miközben a hatása erőteljes. Amikor valakit fizikailag vagy verbálisan bántalmaznak könnyebben detektálható, észreveszi a szülő, a pedagógus, miközben az online zaklatás esetében gyakran már csak a következményekkel szembesülnek. Keresztesi Polixéna hangsúlyozta, önmagában ezzel  kiemelten foglalkozni kell, hiszen a gyerekek, a fiatalok, akárcsak a felnőttek merészebben bántanak, zaklatnak az online szférában, mert nem annyira személyes, a képernyő vagy a telefon mögül azonnali következmény nélkül meglépik.

Kapcsolódó

„Engem is ütöttek, mégis ember lett belőlem” – Nincs joga se tanárnak, se szülőnek bántani a gyereket!

„Amikor arról beszélünk, hogy a diák tiszteletlen a tanárral vagy „kiprovokál” bizonyos dolgokat, akkor az okokat mindig a gyermek családjában kell keresnünk. Nem találkoztam még olyan esettel, hogy a gyermek tiszteli a szüleit, a nagyszüleit – fontos kiemelni, hogy tiszteli és nem fél tőlük –, de az iskolában úgy viselkedik, hogy fegyelmezni szükséges.”

iskolai bántalmazás gyermeknevelés agresszió pszichológus

Zajlik a tudatosítás – nehéz a felvállalás

Az elmúlt két-három évben történtek lépések az iskolai bántalmazás megfékezésére, a tanfelügyelőségek kezdeményezésére minden tanintézetben megalakultak az úgynevezett antibullying bizottságok, melyek a megelőzésre összpontosítanak, beszélgetéseket szerveznek, tájékoztatják a gyerekeket a zaklatás fogalmáról, annak a következményeiről, és hogy mennyire fontos jelezni.

Az elakadás leginkább ott érhető tetten, hogy még mindig nehezen vállaljuk a zaklatás jelentését, jelzését. Keresztesi Polixéna elmondta, a gyerekeket több tényező is visszatarthatja, hogy beszéljenek erről. Sok esetben a bántalmazó megfenyegeti őket, ha szólnak, még rosszabb lesz, de az is előfordul, a gyerek azért nem jelzi, hogy zaklatás áldozata, mert úgy érzi, azzal saját gyengeségét vallja be, hogy nem tudja a helyzetet egyedül megoldani. Az sem ritka önmagukat hibáztatják, attól tartanak, ők vétettek, bennük van a hiba, és azért „cikizik”.

Visszatartók lehetnek a negatív tapasztalatok, hogy „úgysem oldódik meg”, vagy túl bonyolult út vezet a megoldáshoz. Még a felnőttek életében is előfordul, hogy jelentik a bántalmazást a rendőrségen, és nem veszik komolyan, vagy a folyamat során történik elakadás. Rengeteg érzelmi tényező, félelem, szégyenérzet, önértékelési problémák akadályozhatják a bántalmazás jelzését, összegzett a pszichológus. 

A pozitív példákba kell kapaszkodni

A megelőzés során azt kell tudatosítani a gyerekekben, hogy soha semmilyen körülmények között nincs rendben, ha bántják, ha nem érzik magukat biztonságban, véli Keresztesi Polixéna. Tudniuk kell, hogy a hallgatás soha nem megoldás. Ugyanakkor olyan készségeket kell kialakítani bennük, melyek megakadályozzák, hogy bántalmazóvá váljanak, vagy melyekkel meg tudják védeni magukat: fejleszteni kell az önismeretet, a kommunikációs készséget, az érzelmi intelligenciát.

Az iskolapszichológus szerint a pozitív példákba kell kapaszkodni, hiszen számtalan eset van, amikor csírájában sikerül rendezni a helyzetet, a gyerek jelzi, hogy valami nincs rendben, a pedagógus megvédi. „Nem a negatív tapasztalatokat, hanem a pozitív példákat kell kidomborítani, melyek azt erősítik, hogy a zaklatás bármilyen formáját azonnal le kell és le lehet állítani, elfogadhatatlan, hogy bárki szenvedjen emiatt” – összegzett a szakértő.

Minden helyzet más, vannak árnyalatok, hiszen az egyén tűrőképessége változik, nem mindenki veszi viccnek, amit annak szánnak, hívja fel a figyelmet a pszichológus. Már általános iskolában érdemes arról beszélni a gyerekekkel, hogy a különbségtétel a viccelődés és a bántás között mindig szubjektív, egy társaságon belül van, aki többet bír meg, van aki kevesebbet. Amint valaki jelzi, hogy ez számára nincs rendben, akár nonverbálisan, azzal, hogy sírva fakad, onnantól, ha folytatódik az már szándékos bántásnak minősül. 

Foglalkozni kell az áldozattal, a bántalmazóval, a szemtanúkkal

Egy bántalmazási helyzetben mindig három szereplő van: az áldozat, az agresszor és a szemtanúk. A gyerekekben azt is tudatosítani kell, hogy ha látják valakit folyamatosan, rendszeresen bántanak, nem csak egyszeri „félrement” megjegyzésről van szó, felelősek abban, hogy ezt jelezzék, keressenek egy olyan felnőttet, akiben megbíznak, akiről úgy érzik, hisz és segít nekik, lehet ez az osztályfőnök, az iskolapszichológus. Fontos kideríteni a valós helyzetet, előfordul, hogy valaki érzékenyebb, és minden apróságot bántásnak vél, ilyenkor a pszichológus tud segíteni letisztázni, megértetni a helyzetet, amit bántásnak élt meg.

Az agresszorral is foglalkozni kell, megérteni a viselkedésének okát, hiszen lehet a háttérben az húzódik, hogy őt is bántják otthon, más családi problémával küzd, tanulási nehézségei vannak. Ha neki segítünk, más stratégiát javasolunk, megszűnhet a bántalmazás, mutatott rá Keresztesi Polixéna. Hozzátette, a kiskamaszok esetében előfordul, hogy piszkálják, csúfolják egymást, játszmák, hatalmi harcok léteznek a csoporton belül, mindenki próbálja megtalálni a pozícióját, ami bizonyos szinten normális. Azt kell kideríteni, hol húzódik a határ, amikor ez a fajta viselkedés már bántó, részletezte a pszichológus.

Amikor az bánt, akinek védelmezni kellene

Felvetésünkre, hogy mi a teendő, ha pedagógus alázza meg, szégyeníti meg diákjait, Keresztesi Polixéna kifejtette, az ilyen esetek kivételnek számítanak ugyan, de léteznek. Ilyen esetben az iskolapszichológus, a többi pedagógusnak kell jeleznie, hogy nincs rendben, ha így viselkedik az órán. Előfordul, hogy nem tudatosan, hanem személyiségükből adódóan viselkednek bántóan, vagy ilyen a stílusuk, de ha nem támadóan, vádaskodva, hanem visszajelzés szintjén tudatosítják bennük, hogy a gyerekekre jobban kell figyelni, az segít. Ha rendszeresen előfordul, hogy a tanár bántja a gyerekeket, vagy „rászáll” valamelyikre, a szülők segíthetnek, jelezve a tanintézetnek a problémát. A visszajelzések alapján el lehet indulni a változtatás útján, szögezte le Keresztesi Polixéna.