Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológus, a transzgenerációs traumák kutatója, a Szabad akarat című könyv szerzője egyebek mellett az érzelmek szabályozásának fontosságáról, a belső biztonságról, a posztmodern ember végzetes önmaga felé fordulásáról és a traumakezelésről is beszélt a Kolozsvári Ünnepi Könyvhéten.

Orvos-Tóth Noémi a Szabad akarat című könyvről elmondta, azokat a történeteket válogatta be a kötetbe, amelyekre ő maga is rezonál, de ezen kívül fontos, hogy típusproblémákat is bemutasson. „Amikor szenvedünk, nehézségekkel küzdünk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy egyedül vagyunk a problémákkal. A fájdalom magányos érzés, ezért is célom az, hogy az embereknek megmutassam: nincsenek egyedül. Megkönnyebbültem, amikor rájöttem, hogy az én szenvedésem sem egyedi. Célom, hogy kirángassam az egyént a mély gödörből” – magyarázta a klinikai szakpszichológus szombati kolozsvári előadásán.

Orvos-Tóth Noémi a Bánffy-palota udvarán megtartott író-olvasó találkozón elmondta, a posztmodern ember azt hiszi, hogy ő mint egyén létezik, de nem kapcsolódik sehova, semmilyen közösséghez. Szövegelemzésekben már a hetvenes évektől kezdődően egyre többször jelent meg „az én”, „a nekem” szavak használata, tehát „figyelmünk végzetesen önmagunk felé fordult. Azt gondoljuk, hogy nem vagyunk tagjai egy közösségnek sem, olykor még a családnak sem. Úgy tűnik, mintha az emberek teljes izolációban élnének. Ennek ellenére az egyén nem tudja kizárni az életéből sem a családot, sem a szűkebb vagy tágabb közösséget. Kérdés, hogy az önálló létezés mellett meg tud-e jelenni a közös mi” – tette hozzá.

Rámutatott, a párkapcsolati problémákkal küzdőkre is jellemző, hogy az egyik fél elkezdi sorolni a saját sérelmeit: valamit nem adott meg neki a párja, nem figyelt rá eléggé, nem teljesített jól, nem számíthat rá. A szakember szerint ilyenkor rá kell venni a személyt, hogy gondolkozzon el: ő mit ad bele a kapcsolatba, mennyire figyel a párjára. „Rengeteg konfliktus adódik abból, ha csak magammal vagyok elfoglalva, a saját hiányosságaimat szeretném egy kapcsolaton keresztül pótolni. Ilyenkor önzővé válik az ember” – fejtette ki Orvos-Tóth Noémi.

Az értelemnek semmi köze nincs az érzelmi érettséghez

„Attól, hogy valaki felnőtt, még nem feltétlenül válik érett személyiséggé. Idősödik, de lehet, hogy 70 évesen még éretlen. A traumákat fel nem dolgozott személyeket nem az értelme, hanem az érzelmei vezetik. Nagyon fontos lenne már kicsi kortól tanítani a gyerekeknek önmaguk megértését. Azt, hogy mit jelent az értelem és az érzelem, hogy az idegrendszernek milyen a felépítése. El kell magyarázni, hogy a felnőtteket is elragadják az indulatok. Ha gyerekkorban nem segítenek az érzelmek szabályozásában, elképzelhető, hogy később jön egy olyan esemény, ami az egyént nagyon mélyen érinti, ez pedig nagy félelmet generál – akár tudattalanul –, ami elönti az idegrendszert. Ilyenkor az idegrendszer okos része teljesen lekapcsol, és az érzelmek veszik át az irányítást” – hangsúlyozta Orvos-Tóth Noémi.

Hozzátette, a leendő szülőket is meg kell tanítani az érzelemszabályozásra. A kisgyerek képtelen szabályozni az érzelmeit. Ilyenkor szükség van az érett idegrendszerrel rendelkező szülőre. „A szülő először is kibírja a gyermeke feszültségét: ringatja sírás közben, hajnali háromkor is felkel, törődik vele. Ezeken a cselekedeteken keresztül épül be a gyermekbe az, hogy idővel ő is képes lesz az érzések szabályozására”.

A szakember szerint szorosan kapcsolódnak a traumák az érzelemszabályozási képességhez. Vannak olyan transzgenerációs problémák, amik akár sejtszinten adódnak át generációról generációra. Ezeket nem lehet egyik percről a másikra feloldani. „Először is önmagunkkal kell szembenéznünk, önmagunknak kell megbocsátanunk. Minden embernek van egy megélő és megfigyelő énje. Gyakran a megélő énünk van az előtérben: amikor szenvedünk, kínlódunk, gyötrődünk. Innen kilépve elképzelhetjük azt, hogy külső szemlélőként ránézünk a szenvedő énünkre. Minden érzelemfeldolgozáskor kiléphetünk egy picit és láthatjuk az érzelmeinket.” Orvos-Tóth Noémi szerint ez lehet az alapja a traumakezelésnek. Hozzáfűzte, az embernek biztonságos bázisra és biztonságos menedékre van szüksége. Ha valaki elveszítette a biztonságérzését, ha eltört benne az az úgynevezett ősbizalom, akkor azt nagyon nehéz visszaépíteni.

Hogyan lett a világ ennyire anyagias?

Az érzelmek hiánya anyagiassághoz vezethet – véli Orvos-Tóth Noémi. „Nem véletlenül alakult ki ez a fajta anyagiasság, ez mindig a hiányról szól, mégpedig egy nagy érzelmi hiányról. Hermann Imrének van az az elmélete, hogy mindannyian egy úgynevezett kapaszkodási ösztönnel jövünk a világra. Amikor egy újszülöttnek odaadod az ujjadat, akkor nagyon erősen szorítja. Ez egy ösztön, ami az evolúció során alakult ki. Bennünk van az, hogy valakibe kapaszkodjunk, és valaki megtartson minket. Fizikailag és érzelmileg is nagyon nagy szükségletünk, hogy megtartó erőt kapjunk. A szülők traumatizáltságának hatására előfordulhat, hogy a gyermeket nem tudja megtartani, ilyenkor a gyerek nem tud jól kapaszkodni. Nem jól reflektálnak, nem jól rezonálnak, nem a kellő érzékeny válaszokat adják a kicsi szükségleteire. Ilyenkor kialakulhat ez a hiány” – emelte ki.

Hozzátette, kutatások is bizonyítják, hogy az érzelmileg frusztrált gyerekekből válnak nagyon anyagias felnőttek. A sok-sok érzelmi hiánnyal küzdő gyerekek válnak olyanná, akiknek csak a pénz számít. Tárgyakba, státuszszimbólumokba kapaszkodnak ilyenkor, és a saját önbecsülésüket próbálják megemelni. „Az érett, az egészséges önbecsülés igazából onnan származik, ha tudom, hogy szerethető vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy nem akarok mindenkinek tetszeni, nem akarok mindenkinek megfelelni. Ha ez megvalósul, akkor megfigyelhető az is, hogy kevéssé rendezi be az életét az egyén márkás ruhákkal, drága dolgokkal”. A drága termékek, szolgáltatások és tárgyak sokszor azt a célt szolgálják, hogy az ember megmutassa, magasabb pozícióban áll a társadalmi hierarchiában – véli Orvos-Tóth Noémi.

Kapcsolódó

Hogyan termeli újra magát a bántalmazás? – Orvos-Tóth Noémit, a transzgenerációs traumák kutatóját kérdeztük

Milyen hatása lesz a most születő vagy cseperedő gyermekekre az olyan kollektív traumáknak, mint a koronavírus-járvány vagy az ukrajnai háború? Miről ismerhető fel egy traumatizált társadalom? Hogyan termeli újra magát a bántalmazás, és mit lehet tenni ellene?

családon belüli erőszak szülő-gyerek kapcsolat gyermekkori trauma transzgenerációs trauma

Egyszerű gyakorlat a szorongás kezelésére

Előadása végén a szakember megosztott a közönséggel egy technikát, amely csökkentheti a szorongást. Orvos-Tóth Noémi szerint ez azért igazán fontos, mert egy önismereti utazás előtt meg kell tanulni az érzelmi állapot szabályozását. Erre jó a progresszív relaxációs technika. Ilyenkor annyi a teendő, hogy valamely testrészünket elkezdjük feszíteni. Például ökölbe szoríthatjuk az egyik kezünket, majd 10-ig számolva egyre nagyobb erővel szorítjuk azt. Majd visszafele számolva fokozatosan engedni kell a szorításból, míg teljesen ellazulunk.

„Az ember megfeszített állapotban nem tud relaxálni, viszont rászorítani, ráfeszíteni mindig tud. Minden kis izomban vannak idegvégződések, az agyat folyamatosan tájékoztatják arról, hogy mi történik a testünkben. Amikor szorítunk, az agy érzékeli a feszültség növekedését, majd lazításkor azt az üzenetet küldi az agynak, hogy a test kezd lenyugodni, ezért az idegrendszer csökkenteni fogja a stresszhormonok szintjét. Érdemes ezt a gyakorlatot is tanulni, többször is kipróbálni” – tanácsolta Orvos-Tóth Noémi.