November elején az Eventikum és a Traccs keretében hatnapos erdélyi körútra érkezett a magyar nyelvterület egyik legismertebb szakpszichológusa, megannyi könyv szerzője, Almási Kitti, aki Gyergyócsomafalván, Sepsiszentgyörgyön, Marosvásárhelyen, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen és Kolozsváron vett részt kötetlen beszélgető-esteken. Az interaktív beszélgetésen a pszichológus aktuális témákat járt körül, ugyanakkor a nézők is feltehették egyéni kérdéseiket, amikre több mint egy órán keresztül válaszolt. Almási Kittivel a kolozsvári előadása előtt beszélgettünk aktuális kérdésekről, könyveiről, bátorságról és szorongásról. 

– Többször járt már Erdélyben, hogyan látja, változik az erdélyi társadalom? A nézők reakcióiból, kérdéseiből kirajzolódik valamilyen minta?

– Nagyon érdekes megfigyeléseket tettem ezen a körutamon. Nem konkretizálnám, hogy melyik helyszínen mit tapasztaltam, de nagy eltérések vannak. Volt olyan helyszín, ahol nagyon zárkózottnak éreztem a közönséget az előadás alatt, és ezt abból láttam, ahogy reagálnak, vagy hogy mennyire merik elmondani a pozitív vagy fájdalmas érzéseiket. Volt olyan helyszín, ahol nagyon nehezen indult el a kérdezés, visszafogott kérdéseket tettek fel, és olyan is, ahol egyszerűen esélyünk sem volt arra, hogy minden kérdést meghallgassunk, mert annyira sokan érdeklődtek. Úgyhogy vannak különbségek régiónként. Egyébként sok visszatérő kérdés volt, nagyon sok minden vonatkozott a megküzdésre, a stresszkezelésre, olyan dolgokra, amik az utóbbi időszakban felerősödtek.

– A TRACCS egy kötetlenebb, interaktív beszélgető-est, ahol nincsen előre meghatározva a téma. Volt ennek ellenére egy alapüzenet, amit az előadásokon át szeretett volna adni?

– Általában spontán módon alakultak ki a témák, és számomra is mindig érdekes volt, hogy a kérdező mivel készült. Ennek ellenére azért én is készültem, próbáltam a gondolkodásmód szerepéről minden este néhány szót szólni. Én általában a kognitív technikával dolgozom, tehát a gondolkodásmód megváltoztatását célzom meg, és az mindenképpen fontos volt számomra, hogy arról tudjak beszélni, hogy egy adott dologra másképp is rá lehet tekinteni, meg lehet vizsgálni több oldalról is.

– Nemrég történt egy eset, amely nagyon megrázta az erdélyi társadalmat: késelés volt a marosvásárhelyi római katolikus líceum gólyabálja utáni bulin, egy szórakozóhelyen. Mit gondol, mi vezethetett idáig, mi lehet a probléma oka és mi a megoldás?

– Én felnőtt szakos klinikus vagyok, de azért azt látjuk mi is, hogy ez a több évnyi megterhelés okozott egyfajta kiürülést, fáradást, frusztrációt, tehetetlen dühöt az emberekben. Nem csak a fiatalokban, az idősebbekben egyaránt. Ugyanakkor a fiatalokra még az is nagy súllyal nehezedik, hogy milyen elképesztő elvárások vannak az iskolában, és ne felejtsük el a klímaszorongást sem, hogy nem tudják, hogy fognak tudni érvényesülni, hogy egyáltalán lesznek-e még erőforrások, energiatartalékok a világban. Azért ez elég nagy csomag, és nem biztos, hogy mindenki jól kezeli ezt a fajta kilátástalanságot, ami aztán okozhat dühöt is. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy az iskolai bullying az elmúlt években elképesztően elharapódzott, ezzel is foglalkozni kellene.

– Mostanában a mindennapjaink részévé vált a szorongás: infláció, gázárak, energiaárak, háború és a koronavírus-járványnak az utóhatásai is itt vannak. Mit tehet ez ellen az ember, hogyan kezelje szorongását?

– Amiatt szorongunk, hogy valami történik a környezetünkben, de nem tudjuk pontosan, hogy mit kell tennünk ellene. Ilyenkor nem a külvilágra kell fókuszálni, nem azokra a dolgokra, amikre nincsen ráhatásunk, hanem éppen ellenkezőleg. Hogyha azt nézzük például, hogy a koronavírus időszakában mire van ráhatásunk, akkor erősíthetjük például az immunrendszerünket, de változtathatunk a táplálkozásunkon, elkezdhetünk jógázni vagy meditálni, vagy a szeretteinkkel másképp kapcsolódni. Olyat kell csinálni, ami az illetőnek megnyugvást okoz, amitől azt érzi, hogy biztonságban van, mert az csökkenti a feszültséget is.

– Erdélyben még mindig sokan gondolják úgy, hogy baj van, ha valaki pszichológushoz jár. Úgy tudom, Románián belül Székelyföldön történik a legtöbb öngyilkosság is. Gondolom, ez is valamilyen szinten a pszichológiai kezelés hiányát jelzi. Mi ennek a mentalitásnak az oka és hogyan lehetne társadalmi szinten megváltoztatni?

– Nyilván egyszerű lenne azt mondani, hogy nem kell foglalkozni azokkal, akik így vélekednek, és az ember csinálja azt, amit szeretne, mert az lenne az igazi szabadság, de ez nem ilyen egyszerű. Az én könyveim pont erről szólnak, hogy hogyan távolítsd el magadtól mások véleményét. Egyébként minden estén szóba hozta ezt a témát a közönség, és én ilyenkor meséltem nekik arról, hogy mennyire más nyugaton, ahol prevencióban, megelőzésben gondolkodnak, míg itt többnyire csak akkor fordulnak pszichológushoz, ha már ég a ház és tényleg nagy baj van. Nyugaton elmennek önismeretre, akkor járnak szakemberhez, amikor még nincs gond, pont azért, hogy ne is legyen. Szerintem ha elkezdenék erdélyi véleményformáló személyek fölvállalni azt, hogy terápiára járnak, pusztán önismereti céllal, igényességből, alaposságból, akkor az elkezdene elterjedni. Én azt látom Magyarországon, hogy azért halad előre ez a folyamat, mert nagyon sok ismert ember, véleményformáló vállalta föl ezt.

– 2022-ben jelent meg legújabb könyve, A te döntésed címmel, amely válogatás az előadásai során elhangzottakból. Milyen kérdésekre kaphat választ ebből az olvasó, kiknek ajánlja a kötetet?

– Ez valójában egy gyűjteményes kötet, nem a klasszikusan megírt könyveim sorába tartozik. A kiadó kínálta föl ezt a lehetőséget, a kötet pedig az egyik online előadásomra épült, annak a címét kapta meg. Rengeteg olyan témáról beszéltem az előadásaim során, amiben a döntések, a fölvállalás, a szembemenés voltak meghatározók, erre felfűzve csemegéztük ki az előadástartalmakat. Valójában a felelősségvállalás a kulcsszó ebben a kötetben. Az emberek szeretnék megúszni, hogy szembenézzenek azzal, hogy pont ők tehetnek arról, ahol az életükben tartanak. Ez egy elég nehéz téma, ennek ellenére fontos, hiszen naponta több ezer döntést hozunk. Nyilván ennek nagy része tudattalanul zajlik, picinek tűnnek, aztán utólag kiderül néha, hogy egy jelentéktelennek tűnő döntés mekkora fordulatot hoz az életünkben. Más lehetőség nincs arra, hogy az ember a kezébe vegye a saját sorsának az alakítását, mint az, hogy fölfogja, hogy leginkább ő felelős azért, hogy mikor, melyik irányba indul el. Nyilván érnek minket meglepetések, különböző ingerek, de hogy azokra mikor mit reagálsz, az mind-mind rajtad múlik. Amikor az ember ezt mélyen megértette, akkor érti meg, hogy bármit meg tud változtatni magában, és ez fantasztikus szabadságot ad.

– Egy másik könyve pedig a bátorságról szól, Bátran élni címmel jelent meg 2015-ben. Mit jelent 2022-ben bátran élni?

– A Bátran élni alapkoncepciója arról szól, hogy amikor kinyílik egy lehetőség előttünk, azt hogyan ragadjuk meg. A legtöbben azt mondják, hogy inkább nem kérnek belőle, valamire ráfogják, hogy miért nem élnek a lehetőséggel, mert félnek a kudarctól, attól, hogy nem elég jók, vagy hogy mások mit szólnak ahhoz, ha ők megpróbálkoznak valamivel. Emiatt pedig kihagynak életlehetőségeket. Valójában hosszú távon ezek a kihagyott életlehetőségek óriási súllyal nehezednek ránk. Ennél jóval kisebb frusztráció, hogyha megpróbálunk valamit, de nem sikerül, ezt a fajta kudarcot hosszú távon sokkal könnyebben viseljük. A bátorság az, hogy olyan dolgot is megpróbálsz, ami kapcsán nem vagy teljesen biztos a sikerben. Ilyenkor átlépsz a komfortzónádon, azon a határon, amivel kapcsolatban már stabil tudásod van magadról. Ennek következtében pedig egyre pozitívabb lesz az önbecsülésed, egyre jobb viszonyod lesz önmagaddal.

– Az első könyve pont tíz évvel ezelőtt jelent meg. Hogyan változott azóta az élete, szakmai karriere, és miért döntött a könyvírás mellett akkoriban?

– Az, hogy könyvet írjak, egy felkéréshez kapcsolódott, akkor éppen a hűtlenséggel találkoztam a leggyakrabban a rendelőben, és azt mondtam, hogy akkor arról írok. Valójában a második könyvem volt az, a Bátran élni, ami tényleg a szívemből szólt. Az egy sokkal inkább átgondolt, valóban az életemből merített, tanulságokkal tűzdelt könyv lett. Azzal jutottam el több emberhez is, és onnantól változott nagyot az életem, mert azóta nagyon sok felkérést kapok, rengeteg előadást tartok. Ebben egy újabb lendületet hozott a Ki vagy te? című könyvem, mert azt hasonlóképpen szeretik az olvasók. Abban fordult a legnagyobbat az életem, hogy az előadások most már akkora időt vesznek el a hétköznapjaimból, hogy a magánrendelés kissé visszaszorult, tehát olyan harmada annak, ami régen volt. De ez nagyon jó, mert így színesebb az életem, sokféle dolgot csinálok.

– Az elmúlt napokban esténként egy-egy erdélyi városban beszélgetett olvasóival, közönségével. Mivel telt el a nap többi része, sikerült megnézni, meglátogatni valamilyen érdekes helyszínt, turisztikai látványosságot Erdélyben?

– Mivel egy helyen szálltunk meg az idő nagy részében, ezért állandóan ingáztunk, ami azt jelentette, hogy már kora délután indultunk az előadásra. Úgyhogy nagyjából a reggeli és az ebéd közötti időszakban volt szabadidőm, volt, hogy pihenéssel töltöttem el, vagy sétáltam néha egyet, például Gyergyó belvárosában. Nagy kirándulásra nem volt lehetőség, megnézni sem tudtam sok mindent, viszont azt már tudom, hogy hova szeretnék visszajönni családostól. Ilyen helyszín például a Gyilkos-tó, a Szent Anna-tó környéke, és egy erdei túrára is szívesen elmennék, ugyanakkor Kolozsvár is olyan helyszín, ami elképesztően tetszik, jó lenne visszatérni ide a gyerekekkel.