Hogyan kellene a járványhelyzet okozta traumákat feldolgozni? Miért nem működik a távoktatás és miért rossz a minősítési rendszer? Hogyan növeli ez a már amúgy is meglévő egyenlőtlenségeket? Gyarmathy Éva klinikai és neveléslélektani szakpszichológus a Kolozs Megyei Ifjúsági Fórum (KIFOR) meghívottjaként beszélt a koronavírusnak az oktatásra gyakorolt hatásairól.

Az előadó Mi van, ha nem sikerül? címmel tartotta meg előadását a KIFOR pedagógusfórumának új, 2021–2022-es évadában. Előadásának felvezetőjeként elmondta: szerinte nem egyértelműen jó vagy rossz dolgokban kellene gondolkodnunk, hiszen már az is „elég nagy gond, ha valami nem sikerül”. Ez sok mindennel megtörténhet, ezért inkább mennünk kell előre, el kell vállalni a kihívásokat, tovább kell lépni. A szakpszichológus úgy látja, egyelőre mindenki azon gondolkodik, hogy végre visszatérjünk a normalitáshoz, holott egyáltalán nem biztos, hogy ez megtörténik, főleg az oktatás szempontjából.  

A krízis növelte az egyenlőtlenségeket

Gyarmathy Éva úgy vélte, a koronavírus-járvány egyik jelentős hatása, hogy nagyon megnőttek az egyenlőtlenségek. Szerinte, aki már a világjárvány kezdetén előnyből indult, az jobban ki tudta használni a kialakult helyzetet, aki pedig le volt maradva, az ebben a különleges időszakban inkább hátrányba került. Ugyanez az oktatás területére is érvényes: aki jó pozícióban volt az oktatás szempontjából, az kifejezetten előnyt tudott kovácsolni a távoktatásban is. A gyerekek 10 százaléka például egyértelműen jobban teljesített, miközben a diákok nagyobb része „kifejezetten szenvedett”, jelentősen lemaradt.

Szerinte a járvány okozta konkrét félelmekkel – a gyásszal, a halál problémájával, a megbetegedéstől való félelemmel – magukra maradnak az emberek. „A félelem legjobb ellenszere a hiteles információ. Az az egyik nagy üzenet az oktatási intézmények felé az, hogy a helyes információkezelést, a hiteles forrásokat, a kritikai gondolkodást kell előtérbe helyezni ahhoz, hogy minél nagyobb biztonságban érezze magát a jövő generációja” – magyarázta. Hozzátette, nagyon sokat segíthet bizonyos szabályrendszer kialakítása is, főleg az oktatás területén. Jó módszer lenne kisegítő csoportokat létrehozni, mivel ez sokkal hatékonyabb fellépést jelent, így az emberek jobban tudnák kontrollálni félelmeiket.

Nem sikerült feldolgozni az előző év traumáit

Mivel a korábban működő rendszerek szétestek, az összezártság konfliktusokat generált, amelyek nagyon hamar felgyűltek. Rendkívül sok feszültség keletkezett a családokban, ez pedig a fiatalok esetében jelenti a legnagyobb problémát a szakpszichológus szerint. A tizenéveseknek pont most kellene leszakadniuk a szüleikről, most kellene minél több időt a barátaikkal, osztálytársaikkal tölteniük, vagy kint, a szabad levegőn, ám ez a járványhelyzet miatt korlátozódott.

Az előadó szerint megfigyelhető, hogy a pszichológiai kezelők tele vannak, alig lehet szabad szakembert találni. Ez azt jelenti, hogy nem nagyon sikerült a traumákat feldolgozni. „Amikor ősszel a gyerekek ismét iskolába mehettek, iszonyú tragédiák történtek, mert nem dolgozták fel az előző év traumáit. Úgy tettek az iskolákban, mintha mi sem történt volna, a gyerekek pedig elszoktak az iskolától, az iskolai zaklatástól, így megjelent a sok felgyűlt feszültség” – magyarázta Gyarmathy Éva.

A minősítési rendszer nevetségessé vált

A szakpszichológus úgy vélte, a 21. század „ajtóstul rontott be a házba”, és a távoktatáson látszott meg leginkább, hogy milyen elavult módszereket használnak az iskolákban. Mint fogalmazott, egyértelműen kiderült, ha a tanár órákon keresztül csak előad – egyoldalúan adja le a leckét –, az egyáltalán nem működőképes. A minősítési rendszer is nevetségessé vált, hiszen rájöttek, hogy a gyerekek mennyiféleképpen tudnak csalni a dolgozatokon.

Pedig szerinte a digitális eszközök között is vannak nagyon jók, amelyeket alkalmazni kéne, ugyanakkor sokkal nagyobb hangsúlyt kellene fektetni az alternatív módszerekre: ha a diákok önirányított, egyéni- és csoportos feladatokat kaptak volna, jobban haladhattak volna a távoktatásban.

Kapcsolódó

Oktatás otthon és az iskolában: „Valódi érdeklődéssel kell a gyermekek felé fordulni”

A tartós egyedüllét, majd a hirtelen jött társas ingerek a szorongást is felerősíthetik. 

iskola járvány idején oktatás tanítás online oktatás pedagógus pszichológus

Véleménye szerint, ha az alternatív módszerekre felkészült oktatási rendszerünk lett volna, nem mélyülnek el ennyire az egyenlőtlenségek. A klinikai- és neveléslélektani szakpszichológus szerint jobban oda kéne figyelni a tanítási módszerekre, hiszen ezek segítségével jobban fel lehet készíteni a gyermeket az életre, és ezek segítenek abban is, hogy a tanuló megtalálja a saját útját. Ugyanakkor ezek fontosak lennének a trauma feldolgozása szempontjából is.

Gyarmathy Éva zárásként elmondta, a mindennapokba be kellene vezetni olyan fejlesztéseket, amelyek a végrehajtó funkciókat, valamint a kognitív- és érzelmi kontrollt segítik. „Erre megvannak az eszközök, csak használni kellene őket. Ami viszont mindig nagyon sokat segít, az a szabályok leszögezése és egy rendszer kialakítása. Így biztonságban érezhetik magukat a gyerekek, ugyanakkor a kialakított keretben szabadon mozoghatnak” – magyarázta a szakértő.