Az ember sorozatokra vágyik, és egyre inkább, amióta minden online csatorna ontja az új és újabbakat, de kínálatuk nagyrészt állóvíz, rendkívüli tartalom ritkán fodrozza. Az HBO ilyen téren továbbra is mezőnyvezető. Jóllehet ritkán dob újat a kisképmezőbe, azonban valahányszor ajánlatuk frissül, az rendszerint számottevő. Legyen szó ugyanis bármiről, ami részben vagy egészen műfaji, az HBO nem árul olcsó popkornt. A kelet-európai néző számára pedig inkább megéri előfizetni rá, mint a tartalmatlanabb kínálattal kecsegtető, színvonaltalan konkurenciára.

A Mare of Easttown című, Brad Ingelsby író-producer által fejlesztett krimisorozat 2021 április közepétől május végéig volt követhető az HBO Go online csatornán. Immár megtekinthető egyben, tehát akár fél nap alatt bindzselhető a hét epizód, hét órában, kényelmesen. A „kényelmes” az időbeosztásnak szól, azon túl a történet és az értelmezési szintek szempontjából minden más kényelmetlen, főként a három végső felvonás. Ha viszont azt remélné az olvasó az alapján, amit az előző mondatban írtam, hogy a kényelmetlenség a krimi műfaja szempontjából következik be, tehát hogy a whodunnit klasszikus dilemmája és elbeszélési játéka szorongatja felszínesen a befogadói reflexeket, akkor merőben téved, mivel a Mare…-ben korántsem lényegtelen ügyek zajlanak: a történet kibontakozása folyamán a nyomozati történetszálnál jóval emberközelibb, családibb, egzisztenciálisabb problémák döngölik földbe a könnyed szórakozás reményével érkezett nézőt.

Mare, azaz Mary Sheehan rendőrfelügyelő-nyomozó abban a Pennsylvania állambeli Easttownban él (Philadelphia metropolisz külvárosa), ahol a sorozat alkotója, Brad Ingelsby született és nevelkedett. Itt élt fiúként és fiatal férfiként, nyilván szerető édesanyával, egymást terhelő konfliktusokkal, kitudjamikkel. Ez lényeges szempont, mivel, amint az a sorozat főmotívumában észlelhető, itt elsősorban és terhesen az anya-fiú kapcsolat fel- és leépítésére kerül a hangsúly, egy viszonylag zúzós nyomozati elbeszélésbe oda-vissza beleszőtten. A krimi műfaja ritkán működik a szándéknak megfelelően, ha nincs némi gyászérzet beleépítve az elbeszélésbe (mármint, ha a legyilkolt vagy a körülmények folytán elvesztett családtagok fölött érzett gyászt a néző is sikerre integrálja a befogadás során). A Mare…-ben a középkorú nőket elborító gyász nélkül semmi nem működne, a rendezés sikerének hajtóereje ez a színtiszta gyászszimfónia, melyet főként a történetben vagy annak mesélt előzményeiben részt vevő fiatal fiúk elvesztése fakaszt, és amelyet az anyákkal együtt a néző is átérezhet.

A történet fősodra nem túl bonyolult, viszont számos mellékszál tarkítja, amelyektől kénytelen leszek a vázlatban eltekinteni: a kisvárosban megölnek egy fiatal anyát és meztelenül a patakparton hagyják olyan előzmények mellett, hogy itt nem olyan régen már eltűnt egy kamaszlány, és hamarosan egy harmadiknak is nyoma vész. Szóval a rendőrség, tehát maga Mare (Kate Winslet szinte élete szerepében) a haláleset kapcsán csendesen buzgó nyomozásba kezd. Segítsége érkezik a megyei rendőrségtől Colin Zabel személyében, de ketten is alig bírnak az ötödik epizód végéig a kétszeres eltűnés tettesének nyomára bukkanni. A gyilkosság viszont továbbra is megoldásra vár, ami az utolsó két epizódban lesz felfejtve, a megoldás tekintetében pár félrevezető elbeszélési csúcspont gyors egymásutánban és felfelé ívelő beiktatását követően, főhősnőnk szempontjából pedig borzasztó fájdalmasan. A rejtély megoldása nem csupán egy család tökéletes végét hozza el, és mellékesen egy anya minden életreményének teljes szétesését, hanem a nézőt is a végsőkig letaglózza, amiből aligha tud kijönni felhőtlen reményekkel napokon belül.

A „Mare” lényegében a Mary név fura becézete, ebben a formában kancát jelent. És valóban, Mare kancaságára esik itt elsősorban a hangsúly, ám nem pusztán a csikót és annak óvását jelentő harcias anyai szerep az, ami a szubtextust táplálja, és amely a családi problémáktól a nyomozati ténykedésig tartóan fakad és fejlődik, hanem a történetben szenvedő összes anya gyűjtőfogalma ez a címbe játékosan belekódolt becenév-nőállat, Easttown minden fiát és lányát szívszakadásig féltő, azokért tűzbe menő, önfeláldozó, egykoron szoptató és óvó lényeké, akik immár kénytelenek az alig felnőtt csikóik tettéért az összes önéletromboló következményt vállalni. Küzdelmük nem emberi akkor sem, ha fiatal anyaként ők a felelőtlenek.

Easttownban tehát a fiatalok (fiúk és lányok egyaránt, de főként a fiúk) szabadidős könnyelműsége önpusztító. A kisvárosok átka ez, hagyományosan a belterjes szaporodásé, amely bár felületes rátekintéssel betegesen perverznek tűnik, mégis természetszerűen emberi, megkerülhetetlenül hétköznapi szokásrend. Ezek az amerikai (vagy akárhol létező) kis- vagy külvároskák évszázadok óta szállítják a családi tragédiák végeérhetetlen anyai gyászát. A Mare… ennek a globális-amerikai jelenségnek hétórás, tűérzékeny, forgatókönyvében és rendezésében élespontos látlelete, ahol az emberi kancák pár jobbra érdemes példánya veszíti el többet érdemlő csikóját, és jóllehet emberek mind ezek a lóvilágból idegyűrűztetett sorsok, előbbiek küzdelmi foka és mérhetetlen veszteségérzete utóbbiak ifjúi komolytalansága felett a Mare…-t magasan sok más krimi vagy családi drámát elbeszélő sorozat fölé emelik. Legfőképpen az idősebb nők szerepében remekel Kate Winslet, Julianne Nicholson, Enid Graham, és narratív dzsókerként a csodás Jean Smart, nekik sikerül a nézőhöz szorongatóan közel hozni a gyász, a veszteség és az újrakezdés, valamint a mindent átvészelő barátság emberi léptékű tapasztalatát. Hogy Guy Pearce-nek mi szerepet osztottak ebben az egészben, arról győződjenek meg maguk az HBO Go-ra klikkelő kalandvágyó nézők.

Mare of Easttown, alkotó: Brad Ingelsby, 7 epizód, amerikai, 2021, HBO. Producer: Paul Lee, Mark Roybal, Craig Zobel, Kate Winslet, Brad Inglesby, Gavin O'Connor, Gordon Gray. Fényképezte: Ben Richardson. Szereplők: Kate Winslet, Julianne Nicholson, Jean Smart, Angourie Rice, John Douglas Thompson, Joe Tippett, Cameron Mann, Jack Mulhern, Izzy King stb.