Irodalom, sport, festészeti tábor, tárlatmegnyitó, tánc és nótaest. Volt, miből választani a hétvégén megrendezett Kémeri Falunapok rendezvénysorozatából, és ahogy a helybéliek mondták, „ha mi valamit szervezünk, akkor az nagyot szól, sok embert megmozgat, és a határon túli barátaink is eljönnek, hogy velünk ünnepeljenek”.

Képzőművészeti táborral indult az idei eseménysorozat. Két hétvégén hét fiatal és nyolc elismert művész ragadott ecsetet, hogy megörökítse a kémeri táj és a borászat szépségét. A művésztáborban az alkotók többnyire csendéletet, tájképet és absztrakt festményt készítettek különböző technikákkal. A fiatalok is lelkesen, kitartóan dolgoztak, visszaadva a vidék szépségét, hangulatát. Mindannyiukat megihlette a bor kultusza, a régmúlt borászat és a borászok életöröme, mondása, mely szerint a férfiembernek illik borral, borászattal foglalkozni. Így került a táncos csizma a hordó mellé, és ragadta meg sokak figyelmét a lopótökkel bort szívó nagyapa képe. Vári-Váncza Edith képzőművész elmondta, a művészet nélkül az élet sivár lenne, ezért fontosnak tartja, hogy a fiatalokkal is megszerettesse a festészetet, és bevonja őket az alkotás folyamatába.

Péntek délután zsúfolásig megtelt a helyi kultúrotthon, ahol Molnár Júlia és a helyi származású Meleg Vilmos színművész előadását láthatták a jelenlévők. Szombat délelőtt ifjúsági minifutball-bajnokságon szurkolhattak a focikedvelők, amelyen a szomszéd települések csapatai is képviseltették magukat. Este a már hagyománynak mondható nótaesten mulattak a nótakedvelők.

Szabó Levente polgármester az est folyamán elmondta: hagyományaik egyre inkább kihalóban vannak, ezért éltetni kell őket. „Akkor, amikor hagyományápolásról, hagyományéltetésről beszélünk, gyermekeink jövőjéről beszélünk, a jövő nemzedékről. Idén ismét megszerveztük a kémeri nótaestet, amiből egykoron hagyományt szerettünk volna teremteni, és úgy tűnik, hogy ez sikerült, hiszen több mint 150-en gyűltünk össze. Ezáltal mi nem ápoljuk a hagyományt, hanem éltetjük, és továbbadjuk a jövő nemzedékének” – fogalmazott a polgármester, aki a Maszolnak elmondta, mi egyebet tudnának továbbadni, ha nem azt az örökséget, amit elődjeiktől kaptak. „Az a célunk, hogy megőrizzük identitásunkat, magyarságunkat, és úgy éljünk, hogy maradandót alkossunk és maradandót hagyjunk magunk után”.

Az eseményen nemcsak helybéliek és környékbeliek vettek részt, hanem Kémer testvértelepüléséről érkezett vendégek is, akik szintén értékelték az eseményt, amit szerintük is folytatni kell a kezdeményezést.

„Csaknem húsz éve született meg az a gondolat, hogy a nótaestből hagyományt teremtsünk, és ez sikerült, hiszen idén is megszervezhettük. A nóta az emberek mindennapjaiból, a lelkükből született, a szövegük tükrözi az emberek örömét vagy bánatát, és ezt az értéket szeretnénk évről-évre továbbvinni, továbbadni” – mondta a polgármester.

„Lassan 20 éve, fiatal tanárként hazahívtak, hogy álljak be a csapatba, szolgáljam Kémer közösségét, és alkossunk itt egy olyan közösséget, amelyben jól érezzük magunkat. Ahhoz, hogy jól érezzük magunkat, kell egy pohár bor meg kell hozzá a magyar nóta is. Először a magyar nóta csak otthon, házon belül vagy szűk baráti körben, egy-egy születésnapon csendült fel, aztán arra ezt kiszélesítettük, bevonva másokat is. Emlékszem, egykoron Lőrincz Feri öreg barátunkkal, aki már nincsen közöttünk, felvetettük, hogy az összegyűjtött magyar nóták szövegeit adjuk ki egy könyvben, és ezt osszuk ki az emberek között. Meglepődve észleltük, hogy mindenkinek tetszik, ezért ezeket a magyar nótákat elkezdtük együtt dalolni” – mesélt a kezdeti évekről Szoboszlai Attila szervező, a Kémerért Alapítvány elnöke.

Hozzátette, ezt követően megkeresték a cigányprímásokat, akik ismerték a nóták dallamát és a szövegbe is besegítettek, így kialakult a nótakedvelő kis közösség. A találkozás, a rendezvény kezdte kinőni magát, olyannyira, hogy megtelt a kultúrotthon, és többszázan ünnepelték szüretkor, boréréskor a magyar nótát. Idővel a nótaest átköltözött a panzióba, ahol nemcsak jó bor, hanem jó étel mellett nótáztak az emberek.

„A magyar nótában benne van a keservünk, a fájdalmunk, de benne van az örömünk is. Ilyenkor inkább örülünk, és látván a gyönyörű táncosokat, a kisgyerekeinket, elmondhatom, lesz, ki biztosítsa a jövőt, lesz, ki táncoljon, ki magyar népdalt, magyar nótát énekeljen” – mondta a Maszolnak Szoboszlai Attila, hozzátéve, a képzőművészeti tábornak is óriási sikere lett. Kiderült, hogy tehetséges fiataljaik vannak, akik önként jöttek, alkottak és gyönyörű műveket készítettek.

„Kép, zene, tánc, jó hangulat…, mi kell a jó termés mellé ilyenkor, szüretkor? Hálát adunk az Istennek, hogy ilyen lehetőségeket ad nekünk, és abban bízok, hogy jövőre és azután is még nagyon sokszor összeülünk nótázni” – mondta Szoboszlai Attila.

Az eseményen résztvevő Seres Dénes parlamenti képviselő kiemelte, a népdalok a magyar kultúra és népművészet fontos részét képezik. Megtartják a közösségek emlékeit, és hozzájárulnak, hogy az emberek azonosuljanak saját kulturális örökségükkel. Fontos az ilyen jellegű rendezvény, mert a fiatalok elsajátíthatják a magyar nótákat, amelyek mély érzelmeket, történeteket közvetítenek, ugyanakkor erősíti a közösségi összetartozást.

Az est folyamán Szilágyi Sándor, Dankó Pista-díjas közkedvelt magyar nótaénekes és a csíkmadarasi népi zenekar szórakoztatta a jelenlévőket, előadásával fellépett a kémeri származású Marosán Csaba kolozsvári színművész és a Húshagyósok kémeri néptánccsoport, valamint a Szarkaláb kolozsvári néptánccsoport. A nótaest nosztalgiabállal zárult, a Jánosi Music Band húzta a talpalávalót és biztosította a jó hangulatot.