A Sokszor nem halunk meg gyászregény, de egyúttal színházregény is, mondta el a szerző Nagyváradon.

Tompa Andrea legújabb, Sokszor nem halunk meg című regényének első erdélyi bemutatójára került sor május 20-án, a Varadinum keretében, a nagyváradi várban. A kolozsvári származású szerzőnek az ötödik regénye is a szülőföldjén játszódik, akárcsak az összes korábbi. Ezúttal a helyszín nem korlátozódik Kolozsvárra, a főhős, Tilda életének fontos mozzanatai egy tágabb régióban zajlanak, Marosvásárhelyen, Szatmárnémetiben és Nagyváradon is.

A Sokszor nem halunk meg gyászregény, derült ki a beszélgetésből, melyet Nagy Boglárka, a Jelenkor Kiadó főszerkesztője és Simon Judit publicista, színikritikus folytattak az alkotóval. Tilda zsidó származású, akit szülei 1944 májusában, csecsemőként, röviddel a gettózás előtt egy magyar házaspár gondjaira bíztak. A lány úgy nő fel, hogy nincs tisztában szárazásával, nevelőszülei ezt csak 16-ik születésnapján fedik fel előtte.

A regény Tilda életének öt évtizedét öleli fel, többek között az identitás kérdését járva körül. A mű egyúttal színházregény is, a főhősnő ugyanis a színészi pályát választja. A regény szereplőiben a korszak erdélyi művelődési életének több közismert alakja felismerhető, bár Tompa Andrea, elmondása szerint törekedett rá, hogy ne reprodukáljon egykori történéseket, hanem némiképp átírva, a fickó dimenziójába helyezze azokat.

A szerző elmondta, többek között azért érzett késztetést a mű megírásához, mert Erdélyben a holokauszttal kapcsolatos gyászmunka kezdeti szakaszában megrekedt. Ennek komplex magyarázata van, az egyik ok az, hogy a tragédiát némiképp elhomályosították a szocializmus éveiben az erdélyi magyarságot ért sorozatos sérelmek, a megsebzett kisebbségek pedig, akarva-akaratlan, egymás konkurenseivé váltak ezen a téren.

Annak ellenére, hogy gyászregény, a műben hatalmas életigénylés van, állapította meg Simon Judit, amivel a szerző is egyét ért. „Törekedtem rá, hogy fényt vigyek bele a történetbe” – mondta Tompa Andrea, hozzátéve, hogy a főhős életében ezt a fényt nagyrészt a színház jelenti, de az a szeretet is, mely örökbefogadó családjában körülveszi.

A beszélgetés során a regény születéséről is érdekes részletek derültek ki. Tompa Andrea egyhónapos alkotói ösztöndíj kedvezményezettjeként Berlinben, a Wannsee tó partján álló vendégházban írta több fejezetét, néhány száz méterre attól a villától, ahol 1942-ben a náci Németország hatóságainak képviselői az európai zsidóság módszeres kiirtásáról döntöttek.

A regény már kapható az erdélyi magyar könyvesboltokban.