Erdélyi művészek póz nélkül - Szabó Tamás 1970-es-'80-as években készült portréiból nyílt kiállítás
A kolozsvári Quadro Galéria csütörtökön nyílt kiállításán rendhagyó módon fotográfiák láthatóak, de ezek szorosan kapcsolódnak a 20. századi erdélyi művészeti élethez, a galéria szakterületéhez. Szabó Tamás fotográfus barátként mozgott az 1970-es-’80-as években Kolozsváron alkotó művészek között, most a kevésbé konvencionális felvételeit „hívták elő” a kurátorok, azokat, amelyek kimaradtak a sajtóból és az albumokból.
Szabó Tamás 1933-ban született Aradon, családja a második világháború alatt került Kolozsvárra. Majdnem harminc éven át volt az Erdélyi Néprajzi Múzeum fényképésze, emellett folyóiratokban, évkönyvekben, napilapokban jelentek meg fényképei, reprodukciói, műteremfelvételei. Két album is született a munkáiból, 2009-ben a Portrék műteremben Murádin Jenő szerkesztésében, 2011-ben pedig a Plasticieni clujeni, Negoiță Lăptoiu szövegeivel. A Quadro Galéria kiállítása éppen a 89. születésnapjára készült el.
A kiállításon bemutatott 39 portré írókról, színészekről és főleg képzőművészekről készült, találunk felvételt többek között Bajor Andorról, Illyés Kingáról, Kányádi Sándorról, Kós Károlyról, Palocsay Rudolfról, Rusz Líviáról, Tóth Lászlóról, T. Szűcs Ilonáról vagy Cseh Gusztávról is, de mint Vécsei Hunor művészettörténésztől, a kiállítás egyik kurátorától megtudtuk, nem az volt a cél, hogy minden híres erdélyi művész, akit Szabó Tamás lefotózott, szerepeljen a kiállításon, sokkal inkább a közvetlenséget keresték a felvételeken.
A portrék „fogalmilag leginkább a közelség szóval jellemezhetők – ez a kiállítás kontextusában kettős értelmezést nyer: egyrészt a fényképész és a modell közvetlen viszonya nyilvánul meg, másrészt pedig ebből az első közelségből fakad a második, a néző és az ábrázolt személy közötti közelség. Ezt kívántuk hangsúlyozni Szabó Tamás fotóinak a kiállításra készült viszonylag kis léptékű nagyításaival, amelyek méretük révén tovább fokozzák a bennük rejlő intimitást és egyben a figyelemfelkeltő képességüket, illetve diszkréten és meggyőzően mutatják be, hogyan alakul át a hangulati fotó a személyiség emlékének tárolójává” – fogalmaz a kiállítás másik kurátora, Xenia Tinca művészettörténész.
A látogatónak közel kell lépnie a fotókhoz, hogy lássa őket, szemügyre vehesse a jellegzetes erdélyi tárgyvilágot, környezetet, amely a kor ábrázolásán túl a portréalanyhoz visz közelebb, például Bencze Ferenc „Liba” színész szobájának berendezését vagy a gyermekét karjában tartó Kányádi Sándor szobájának falán a dísztányért.
A kurátorok szerint Szabó Tamás pályáját egyrészt a részletekre való odafigyelés jellemzi, másrészt portréfotói egyszerre dokumentaristák és identitásfeltáróak. „A figyelmes szemlélő számára nyilvánvalóvá válik, hogy a fényképész és a megörökített portréalany közötti emberi, érzelmi, személyes kapcsolat elsődleges és elengedhetetlen forrásává válik a képalkotási folyamatnak” – olvasható a bevezetőben. „Minden egyes esetben a kép lényege és vonzereje a „pózolás” hiányában rejlik, vagyis abban a természetességben, amely által a személyiség, és nem a társadalmi személy tárul fel” – írják még.
A kiállításon szerepel egy kakukktojás is, amely nem portré ugyan, legalábbis nem a klasszikus értelemben, hiszen ember csak közvetetten szerepel rajta, de kolozsvári művészhez kapcsolódik: Cseh Gusztáv autója a Szamosban. Szabó Tamás a művész Fiat 600 D típusú járművét fotózta le a folyó közepén. Az autó egy fagyos éjszakán csúszott be a mederbe, az eset nagy port kavart Kolozsváron, még az érintettet is írásra ihlette: az Utunk 1965-ös szilveszteri számában Cseh Gusztáv, és művészbarátja, Tóth László tollából is megjelent egy-egy esszé az esetről. Szerencsére senki nem sérült meg, a beszámoló szerint az autó is átvészelte a nem várt kanyart.
Kapcsolódó
A bemutatott fotók csak töredékét képezik a művész archívumának, amelynek egy részét – a művészportrékat és a műtárgyreprodukciókat, kiállítási fotókat – néhány éve vásárolta meg a Quadro Egyesület. A gyűjtemény digitalizálása még zajlik, és egy kisebb válogatás felkerül majd az egyesület Arhiva Plastică nevű online művészeti archívumába is. Emellett albumot is terveznek a kurátorok, ez is hamarosan elérhető lesz a kiállítás helyszínén.
A Közeledés című válogatás március 18-ig látogatható a Samuil Micu utca 7. szám alatt, hétköznapokon 10-től 18 óráig.
CSAK SAJÁT