Talán mondanunk sem kell, hogy az erdélyi nemesi családok páratlan örökséget hagytak az utókorra, amelyet ma leginkább kúriáik, kastélyaik bejárásával ismerhetünk meg. Minden épület történelmünk egy-egy darabkáját őrzi: a leszármazottak, az önkormányzatok, lelkes mecénások és alapítványok odaadó munkájának köszönhetően sokat már régi pompájában csodálhatunk meg. Mutatunk néhány kevésbé ismert, de annál különlegesebb kúriát és kastély, amelyekhez mindenképp érdemes ellátogatni.

A dálnoki Gaál-kúria

Erdély egyik legszebb falujában, a festői Dálnokon áll a Gaál-kúria. Mivel a település már a középkorban fontosnak számított, hiszen katonai központ volt, több erdélyi nemesi család is lakhelyéül választotta. A 20. század elején, amikor a Gaáloknak már nem volt férfi örökösük, az épület és a hozzá tartozó birtokok a Borbáth család tulajdonába kerültek. Az utolsó Borbáth örököstől vásárolta meg 2011-ben az a kolozsvári alapítvány, amely később az épület teljes felújításáról gondoskodott.

A Gaál-kúria minden részletében a 19. századi nemesi családok hétköznapjainak hangulatát tükrözi. A felújítás során nem a modernségre, sokkal inkább a korabeli állapotok visszaállítására törekedtek, de helyet kapott az épületben egy Barabás Miklós festőnek szentelt emlékszoba is, hiszen talán kevesen tudják, hogy a művész édesanyja Gaál leány volt.

A zágoni Mikes-Szentkereszty kastély

Zágon központjában áll a Mikes-Szentkereszty kúria, avagy ahogy a helyiek ismerik: a Mikes-kastély. A rendszerváltás után az önkormányzat felújította a romos állapotban lévő épületet és egy helytörténeti múzeumot hozott létre benne, ahol a településhez köthető neves személyek kaptak egy-egy emlékszobát.

Nem kevésbé népszerűek a faluban a Mikes-tölgyek sem. Úgy tartják, hogy Mikes Kelemen születésekor édesapja három csemetét ültetett el. Az egyikkel nem tudni, mi történt, a másik kettő azonban évszázadokon át zöldellt a dombon. Néhány éve a két megmaradt tölgy közül az egyik nem hajtott ki. Egy szobrászművész különleges módot talált, hogy őrizhetnék meg mégis a nagymúltú fát, így aki a kastély látogatását tűzte ki célul, mindenképp írja fel a bakancslistájára a tölgyeket is.

A gyalui Rákóczi-Bánffy kastély

A Kolozsvártól alig 17 km-re fekvő gyalui várkastélyt a 15. században építették. Kezdetben püspöki vár volt, később Rákócziék fejedelmi székhelyként használták, majd a Bánffy családé lett: Bánffy Katalin és Barcsay Tamás kapta meg nászajándékba. Ezáltal került a kastély a Barcsay család birtokába, egészen az 1948-as államosításig. 2002-ig sérült gyerekek iskolájaként használták az épületet, ekkor Barcsay Tamás örökös visszaigényelte a kastélyt az államtól, 2010-ben meg is kapta. A várkastélyt ezek után Nagy Elek erdélyi üzletember vásárolta meg, aki átadta az Erdélyi Hagyományok Alapítványnak, melynek ő az alapítója.

A gyalui Rákóczi-Bánffy kastély 2015 óta hatalmas felújításon esett át, így ma már újra eredeti pompájában tündököl. A cél az, hogy különböző kulturális tevékenységek gyönyörű helyszínévé váljon.

A gelencei Csoma-kúria

A Csoma-kúria festői környezetben, a gazdag múltra visszatekintő háromszéki Gelencén található, a Csoma család ősi földjén, melyről az 1500-as évekből fennmaradt kéziratok is tanúskodnak. A jelenlegi Csoma-kúriát 1911-ben építtette özvegy Csoma Gézáné, leánykori nevén Bodor Ilka, öt lányának: Klárának, Annának, Ilonának, Boriskának és Teodorának.

Az épület jelenleg az örökösök birtokában van, akik önerőből igyekeznek visszaadni annak régi pompáját. A fennmaradt, történelmi jelentőségű dokumentumok alapján a család történetének feldolgozása jelenleg is folyamatban van. Az épülettel céljuk a közeljövőben az, hogy számos olyan kulturális eseménynek adjon otthont, amelyek ápolják és megőrzik a család, a helyi közösség és a székelység történelmi örökségét, hozzájárulva Gelence és Székelyföld turisztikai értékéhez.

A székelykeresztúri Gyárfás-kúria

A mai Gyárfás-kúria helyén már a késő középkorban egy helybéli nemesi család udvarháza állt. A 18. század végén ennek a helyén épült fel a kúria, amely a Wesselényi család birtokában volt. Az épület női ágon öröklődött, így került a Kemény családhoz, majd Kemény Polixénia házasság révén a Gyárfásokhoz. Az utolsó Gyárfás nem élte meg az államosítást, ám feleségét kitelepítették, Angliába menekült, az épület pedig ezek után hol szülészetként, hol tüdőkórházként működött. Volt benne csángó gyerekeket befogadó központ is, jelenleg pedig halmozottan sérült gyerekek elhelyező központjaként funkcionál. A város egy nyertes pályázatnak köszönhetően hamarosan hozzálát a felújításhoz, a tervek szerint kulturális emlékközponttá alakítják az épületet.

A székelykeresztúri Gyárfás-kúria története igencsak különleges, mégis leginkább arról vált ismertté, hogy itt töltötte utolsó estéjét az egyik leghíresebb magyar költő, Petőfi Sándor. Az udvaron álló körtefa alatt elszavalta Egy gondolat bánt engemet című versét, majd másnap eltűnt a segesvári csatában, s hogy mi történt vele, máig rejtély.