Erdélyi körútra érkezik Vecsei H. Miklós: hét városba hozza el a nagysikerű Semmelweis című filmet, amely után közönségtalálkozó is lesz vele mint a címszereplőt alakító színésszel. Ám nem ez lesz turnéjának egyetlen lényeges mozzanata: legújabb, Radnótiról szóló előadásukat is bemutatják a QJÚB csapatával. Semmelweis Ignác karakteréről, hősökről és vívódásokról, valamint Radnóti Miklósról is kérdeztük a művészt.

– Semmelweis Ignác kétségkívül egy olyan személy, akire mi, magyarok, méltán büszkék lehetünk. Ahhoz a sikerhez azonban, amit ő elért, hihetetlenül sok szenvedés és belső vívódás vezetett. Önnek mint megformálójának, miként sikerült úgy felépítenie a karakterét, hogy a nézők ne csupán egy hős-mesét láthassanak a vásznon, hanem egy valóságos ember valóságos történetét is?

– A színész mindig csak magát tudja beletenni az adott szerepbe. Kvázi én mindig csak Vecsei H. Miklóst tudom majd eljátszani, és törekednem kell arra, hogy a lelkem összes zugába eljussak, ami esetlegesen összeérhet Semmelweis Ignácéval. A forgatási körülmények és Koltai Lajos rendező tökéletes és nagyon emberi lehetőséget nyújtottak nekem ehhez, és én örökre hálás leszek, hogy az ő lelkével tölthettem el fél évet.

– Mit tartott leginkább fontosnak kidomborítani Semmelweis Ignácból?

– Ebben a filmben a szó szoros értelmében vett semmelweisi tragédia, az utolsó évtized hanyatlása nem jelenik meg. Ugyanakkor fontosnak tartottam, hogy a jelenlétemből valamiképpen érezhető legyen, olyan emberről van szó, aki a későbbiekben megtörik. 1847-ben járunk, a bécsi forradalom előtt pár hónappal, a bécsi klinikán. Egy Semmelweis nevű fiatal magyar orvos megsejti, hogy a gyermekágyi láznak nevezett kórt valójában orvosi hiba okozza, ezért nyomozásba kezd. Kosztümös, orvostudományi krimiként is felfoghatnánk a filmet, ez is volt a munkacíme: A láthatatlan gyilkos. Én magam is úgy kezdtem neki a forgatásnak, mintha egy nyomozást folytatnék, de amikor a szülőszobai jelenetekhez értünk, és a karomban tarthattam pár hetes csecsemőket, láttam őket az édesanyjukkal, összemosolyoghattam velük és megnyugtathattam őket, akkor értettem meg, hogy miről is szólt Semmelweis harca.

– Kapcsolódik egymáshoz valamilyen tulajdonságok mentén a színész és a karaktere? Ha igen, melyek ezek? És mennyire nehéz ezeket az esetleges kapcsolódási pontokat ténylegesen a karakterben megmutatni úgy, hogy a színészt mint magánembert ne roppantsa össze?

– A színésznek az a feladata, hogy minél nagyobb mélységeket és minél magasabb csúcsokat éljen meg a szerepében az átlényegülés által. Az átlényegülés persze nem azt jelenti, hogy bárki tudna Semmelweis Ignáccá válni, hiszen senki más nem tudsz lenni, mint te magad. Kvázi az a feladatod, hogy megtaláld, hogy az ő mélységei és a tieid hol csatlakoznak, és reménykedsz, hogy ha megéled a sajátodat, az az övévé is tud válni. Valóban, ezek a mélypontok aztán hosszú hetekig, hónapokig tudják marni az ember lelkét. Egészséges helyzetben egy ember begyógyítja a sebeit, mi újra és újra feltépjük. Ezért is végtelenül fontos, hogy legyen egy nyugodt, rendezett otthon, ahová az ember hazatérhet.

– Most már azért eltelt némi idő a forgatások és a bemutató óta is. Mennyire maradt közel önhöz ez a karakter? Van valami olyan jelentős tanulság, esetleg világnézetben bekövetkezett változás, amelyet Semmelweis karakterének megformálásából hozott?

– Az előző válaszból kiindulva, csak az akkor feltépett sebek gyógyulását szemlélgettem, de ez nem nehéz, inkább csendes időszak. Gondolkozásban persze fontos, hogy lett egy új barátom, akit Semmelweis Ignácnak hívnak. Fontos, hogy megismertem az ő küzdelmét, az útját és hitét, ez engem is épített és velem marad mindig is, amit tőle tanultam.

Kapcsolódó

A Semmelweis-filmet és a legújabb, Radnótiról szóló előadását is elhozza Erdélybe Vecsei H. Miklós

Különleges erdélyi turnéra indul Vecsei H. Miklós: hét városba hozza el a Semmelweis című filmet, amelynek vetítése után közönségtalálkozóra is sor kerül. Ezt követően legújabb, Radnótiról szóló előadásukat mutatják be a közönségnek, amely előtt Juhász Anna irodalmár tart bevezetőt.

turné filmvetítés előadás közönségtalálkozó irodalom Radnóti Miklós

– A hősökre szeretünk valóban hősként hivatkozni, azzal viszont keveset foglalkozunk, hogy a konkrét cselekedetek mellett melyek voltak azok a tulajdonságok, mi volt az az értékrend, amely a hőst valóban hőssé tette. Mit tanulhatna a mai ember Semmelweis Ignáctól?

– A hős alkotóilag nem igazán értelmezhető fogalom. Valójában a jó tulajdonságok sem igazán. Ezeken nem nagyon van, mit játszani. Botladozásainkban válunk emberré, és ezeket vállalva tudunk valóban összekapaszkodni. Ha a kultúránk első számú hősét, Jézust említem, ő is tele volt kérdéssel, értetlenséggel, hirtelenséggel és elbizonytalanodással. Ezek azok a pillanatok, amik érinthetővé és testvérünkké teszik. Semmelweis-szel is így volt. A forgatókönyv engedte kereteken belül az örök vívódást, a minden betege halálába való belehalást, a magánéleti kísértéseket szerettem volna megjeleníteni a vele összefonódott karakterünkben.

– A filmet már bemutatták Erdélyben, ezúttal viszont a vetítéseket egy közönségtalálkozó, illetve a legújabb, Radnótiról szóló előadásuk követi. Van kapcsolat a film és az előadás között?

– A Radnóti-előadás díszlete vetített. A tavalyi Semmelweis-turnéra pedig nem tudtam eljönni a színházi elfoglaltságaim miatt, de megígértem több helyi barátnak és a közönségnek, hogy mindenképpen bepótlom. Így most a két programot együtt tudjuk megtartani úgy, hogy a vásznat és a világszínvonalú vetítőrendszert csak egyszer kell felépítenünk.

– Mi kapcsolja össze Semmelweis Ignácot, Radnóti Miklóst és Vecsei H. Miklóst?

– Nagyon szép kérdés, de nem vagyok avatott, hogy magamról egy sorban beszélhessek róluk. Azt hiszem egyikünk sem élt békeidőben, de mindhármunk szemében volt valami remény. Nem is a saját sorsunk iránt, hanem az emberiség és a kultúránk iránt.  És hogy mi a kultúránk? Ez egy következő beszélgetés témája, mert ennek a megválaszolása és az identitásunk körvonalazása lesz az alkotócsapat feladata a következő években.