Van abban valami furcsa, hogy egy beszélgetéseket tartalmazó kötetről beszélgetnek közönség előtt – hangzott el elöljáróban a Bodor Ádámmal 2003 és 2021 között készült, különböző kiadványokban és felületeken megjelent interjúkat tartalmazó, Az értelmezés útvesztői című könyv bemutatóján a hetedik Csíkszeredai Könyvvásáron pénteken.

Bodor Ádám beszélgetőtársa Takács Ferenc irodalomtörténész volt, aki kezdetben a kolozsvári származású író életpályáját ismertette kiemelve az 1952–54-es börtönéveit, amelyek – megítélése szerint – nagyban hozzájárultak Bodor Ádám írói munkásságának alakulásához. Emlékeztetett, hogy a Sinistra körzet című regény megjelenése hozta meg neki a nemzetközi sikert. A könyvet máig 23 nyelvre fordították le.

Az aktuális interjúkötet címadására utalva Bodor Ádám elmondta, azért érzi találónak azt, mert minden prózai műnek egyéni olvasata van. „Nincs rá eszközöm, és nem is áll módomban ennek a ténynek ellent mondani. A könyvnek az olvasó számára egyfajta értelmezése van, azt én szerzőként nem irányíthatom” – nyomatékosította az olvasmányélmény egyediségének fontosságát az író hozzátéve, hogy az alkotásoknak önmagukért kell helyt állniuk. Szakmai és a kritikai fogadtatások változatossága bizonyítja, hogy ugyanarról a műről sokféle, sokszor akár ellentétes látomás keletkezik az olvasókban.

Mint az irodalomtörténész mondta, Bodor Ádám látásmódjaiban mindig következetes volt, illetve a stílusában is. És ez a konokság szerinte fiatal kora óta benne van. Az író erre azt a választ adta, hogy bizonyos megtörtént dolgokat nem szeret átminősíteni, miután már a nyilvánosság előtt is beszélt róluk. Rámutatott: a művészetről való felfogásunk egyéniségünk szerint óhatatlanul változik, igyekszünk hozzánőni az eseményekhez.

Ferencz Tibor azt is megkérdezte Bodor Ádámtól, hogy a műveiben mennyi az önéletrajzi elem. Amint a válaszból kiderült, semennyi. Az író hozzátette, hogy távol áll tőle azon szerzők, alanyi szemléletű írok látásmódja, akik bevallásuk szerint csak magukról tudnak beszélni, és akik a saját életük negatív perspektívájából szemlélnek mindent.

„Én kizárólag olyan történeteket írok, amelyeket én ötöltem ki. Sokszor a történet elején fogalmam sincs, hogy mi lesz annak a kifutása. A történethez csupán jó alapötlet kell, annak autonóm természete van, és nem enged kilépni belőle” – számolt be az alkotói folyamatról Bodor Ádám.

Takács Ferenc három toposz mentén próbálta megragadni Bodor Ádám életművének egyediségét, sajátosságát. A továbbiakban ezekről faggatta a szerzőt. Az első toposz szerinte az, ahogy Bodor Ádám saját börtönéveit egzisztenciálisan pozitív élményként dolgozta fel. Bodor Ádám ezt azzal indokolta, hogy az a két év, amíg Szamosújváron raboskodott, viszonylag enyhe időszak volt, nem voltak megtorlások, ezért amikor 18 évesen kikerült onnan, egészséges volt, és olyan életszemlélettel, világlátással távozott onnan, amivel a kortársai nem rendelkeztek. Szerinte ez is a magyarázat arra, hogy amikor írni kezdett, azonnal kilógott a sorból.

Az irodalomtörténész szerint a második toposz Bodor Ádám szegényesség-dicsérete, miközben a gazdagságot üresnek érzi. Az író szerint a gazdagság eltorzítja az embereket, ő ezzel szemben a kalandot szerette az életben, erről is írt mindig. Azt mondta, nem is tudja, mit kezdene a gazdagsággal. Mint kiderült, a minimalizmus felé törekszik, történeteiben igyekszik a lényegeset, a döntőt megírni.

Takács Ferenc a harmadik toposzként azt emelte ki, hogy Bodor Ádám műveiből számtalan film készült, olyanok is, amelyek hűen követték a történetet, és olyanok is, amelyek csak inspirációt jelentettek a filmhez. Bodor Ádám jelezte, hogy a film az irodalomhoz viszonyítva merőben más műfaj, más elvárásokkal, eszközökkel dolgozik. „A jó írás az irodalom öntörvényűségén belül keletkezik. Mindkét műfaj történetmesélésről szól, de a legritkább esetben hozzák meg ugyanazt az eredményt."

Végezetül megemlítették, hogy Bodor Ádám elsősorban novellákat ír, regényeinek fejezetei is megállnák magukat önálló történetként. Az író ehhez hozzátéve elmondta, hogy erre az is magyarázat, hogy a regényeiben még számtalan további történet rejtőzik.