Kétségkívül hatalmas sikert aratott a páratlannak számító Brâncuși-kiállítás, melyet a Temesvár Európa Kulturális Fővárosa programsorozat részeként nyitottak meg szeptember 30-án. A múzeum előtt azóta is kígyóznak a sorok, az utolsó jegyek már decemberben elkeltek. Akik egy-két hónappal ezelőtt foglaltak időpontot, még ezen a héten, január 28-ig tekinthetik meg az egyedi kompozícióban kiállított, hatalmas tárlatot. Hogy minek köszönhető ez a hatalmas siker, arról Kim Attila, a kiállítás építésze, a kurátor munkatársa mesélt.

Szeptember 30-án nyitotta meg kapuit a Constantin Brâncuși műveiből rendezett nagyszabású kiállítás a Temesvár Európa Kulturális Fővárosa programsorozat csúcspontjaként. A világhírű román szobrászművész munkái iránt akkora volt az érdeklődés, hogy többször is előfordult, hogy a múzeum egész nap és egész éjszaka nyitva tartott, hogy fogadni tudja a látogatókat. Kim Attilát, a kiállítás építészét kérdeztük, hogy szerinte minek köszönhető ez a páratlan siker.

Kim Attila a Maszol kérdésére elmondta, hogy sokösszetevős sikerről beszélünk, amely elsősorban ahhoz köthető, hogy a 20. század elején kivándorolt romániai művészek közül Brâncuși volt a legismertebb még a kommunizmus idején is. Sokakkal ellentétben ő nem égette fel a hidakat maga mögött, folytonos kapcsolat maradt fent közte és Románia között. A kommunista párt is elismerte és elfogadta őt mint külföldön élő romániai művészt. 1970-ben egy hatalmas kiállítása is volt Bukarestben, olyan nagyszabású, hogy hasonlóra napjainkban nem is igazán lehetne lehetőség, mivel a munkái azóta annyira szétszóródtak a világban. „Romániában mindannyian úgy nőttünk fel, hogy Brâncuși végig a köztudatban volt. Az 1989-es forradalom után még az 500 lejes bankjegyen is ő szerepelt, tehát senkinek nem kellett bemutatni” – fogalmazott Kim Attila.

Az ennyire ismert és elismert művész munkáiból nyílt tárlatot övező hatalmas érdeklődéshez hozzátartozik, hogy – mint Kim Attila elmondta – Brâncuși fontosabb munkái, a Zsilvásári (Târgu Jiu) Park kivételével, sajnos nem Romániában vannak. „Nagy szenzáció volt, hogy Európa neves múzeumaiból, Párizsból, Londonból, Velencéből itt lehettek a munkák. Már az is óriási dolog, hogy egy ekkora műtárgylétszámú kiállítás létrejöhetett az országban” – hangsúlyozta Kim Attila.

Kérdésünkre, hogy miért számított úttörőnek ez a tárlat, Kim Attila elmondta, hogy eddig nem is igazán létezett ilyen típusú Brâncuși-kiállítás még külföldön sem, itt ugyanis párhuzamba vannak állítva Brâncușinak a szobrai a fényképeivel. A művész fényképész-tevékenységét nagyon kevesen ismerik. Ő azért tanult meg fényképezni, hogy a saját munkáit még a műteremben tudja dokumentálni. A műtermének az egyik kis helységében stúdiót is berendezett, és mikor kérdezték arról, hogy mit szeretne egy-egy munkájáról mondani, a válasz többször is az volt, hogy „nézzétek meg a fényképet, amit róla készítettem, mert a fénykép elmond mindent”.

„Ő a fényképészethez mint a munkának kiegészítő médiumához viszonyult, és a temesvári kiállításon pedig – Romániában először – ezek az eredeti fényképek kerültek bemutatásra. Brâncuși szobrait általában egy nagyon letisztult, minimalista fehér szobában, generált fényben bemutatott munkásságként ismerjük, viszont ha megnézzük a fényképeket, akkor rádöbbenünk, hogy mennyire fontos volt számára a fény-árnyék drámai jellege, jelenléte a szobrokon. Sokat dolgozott azon, hogy a szobrainak mind a textúrája, mind a kompozíciója ezekben a nagyon pontosan kitanulmányozott fény-árnyék viszonyokban érvényesüljön. A kiállításon ezt próbáltuk méginkább kihangsúlyozni.”

Kim Attila a Maszol érdeklődésére elmondta: egy nagyon kontrasztos kiállítást alakítottak ki, ahol maga „az építészeti tér, a múzeum termei szinte eltűnnek”: fekete szőnyeg van mindenütt, a falak is sötétszürkék, ezáltal a tér megszűnik, a hangokat elnyelik a szőnyegek és a drapériák. Csak a megvilágított munkák vannak az emberek körül, még a többi látogatót sem lehet látni, ugyanis nem esik rájuk fény. Ezáltal egy nagyon közeli, intim kapcsolat alakul ki a néző és a munkák között, melyeknek nagy részét csak egy pontból világították meg pontosan ezért, hogy ez a drámai fény-árnyék játék nagyon látványos legyen. Ezekkel a munkákkal párhuzamosan a falakon láthatók Brâncuși fotói, amelyek ugyanezt a hangulatot sugározzák, magyarázta.

„Ez egy teljesen egyedi kiállítás, amely még csak nem is a külföldön levő Brâncuși-kiállításoknak egy »itteni változata«, hanem valóban egy úttörő tárlat, hiszen a fényképekkel együtt van bemutatva a munkássága. Az egész kiálításnak a hangulata valahogy visszautal arra, ahogy ő látta a saját munkáit a fényképein keresztül” – összegezte Kim Attila.

Mint az építész elmondta, a Temesvár Európa Kulturális Fővárosa programsorozat egy remek lehetőség volt, hiszen egy ilyen kiállításnak a megszervezése hatalmas befeketés. Már csak a különböző partnerintézményekkel való szerződések megírásához egy olyan múzeumi térnek a kialakítása kellett, amire manapság kevés intézménynek van lehetősége úgy biztonsági, mint fénytechnikai szempontból, a levegő minőségének a szempontjából és a páratartalom konrollálásából kifolyólag. A temesvári múzeumnak a kiállítótereit a Temes megyei tanács segítségével alakították át. „Milliókról beszélünk már csak annak a résznek a szempontjából is, hogy magát a teret technikai és műszaki szempontból olyan nemzetközi szintre tudják hozni, hogy a partnerintézmények jóváhagyják a munkák itteni kiállítását. Ez az elsődleges szempont, amit sajnos a romániai múzeumok nem nagyon tudnak biztosítani.”

A kiállítás iránti érdeklődés nem lankad. Több olyan nap volt, hogy a múzeum 24 órán át nyitva tartott. Már ha az ezután érkezők számát nem vesszük figyelembe, akkor is kijelenthetjük, hogy a temesvári Brâncuși-kiállítás az elmúlt évtizedek leglátogatottabb tárlata volt Romániában.