Egyed Emese, Siklódy Ferenc és Fülöp Zoltán vehették át az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjakat a péntek esti, kolozsvári gálán. Az elismerést minden évben olyan erdélyi művészeknek, alkotóknak ítélik meg, akik jelentős mértékben hozzájárultak az erdélyi magyar kultúra fennmaradásához.

Idén 13. alkalommal adta át a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) az Erdélyi Magyar Kortárs Kultúráért Díjakat Kolozsváron. Ezúttal is három olyan jeles erdélyi alkotónak, művésznek ítélték meg, aki kiemelt módon hozzájárult az erdélyi magyar kultúra megismertetéséhez és átörökítéséhez.

Idén Egyed Emese költő, író, irodalomtörténész, Siklódy Ferenc képzőművész, grafikus és Fülöp Zoltán József részesült ebben a neves elismerésben. A díjakat Kelemen Hunor, az RMDSZ országos elnöke adta át a Bánffy Miklós Operastúdióban.

A díjátadó gála keretében ünnepi beszédet mondott Brendus Réka, a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárság erdélyi főosztályvezetője, aki örömmel tér haza minden évben erre a jeles eseményre, „hisz az erdélyi magyar kultúra is egyfajta örök, és önmagát mindegyre újratermelő, életet betöltő közeg”. Brendus szerint „a kultúra dinamikája és energiája nem önmagától való. Zsongása, forrása, élete, teremtő ereje, terjedése, sziporkázása, hömpölygése nem tényszerű adottság, hanem a kultúra alkotói, alkotásai teszik azzá. Az alkotó teszi zsongóvá, hömpölygővé; az alkotó energiája és dinamikája adja a kultúra energiáját és dinamikáját” – hangzott el a köszöntőben. Szerinte éppen ezért fontos az alkotóknak figyelmet szentelnünk, hogy az erdélyi magyar kultúra az ő műveiknek köszönhetően zsongjon tovább.

A gálán felszólalt Lövétei Lázár László József Attila-díjas költő, aki többek között felelevenítette azokat az alkalmakat, amikor rendhagyó irodalomórát tart valamelyik erdélyi magyar gimnáziumban: „meg szoktam kérdezni a diákokat, hogy néznek-e Netflix-sorozatokat, vagy hallgatnak-e zenét Spotify-on. A diákok általában vigyorogva bólogatnak, én pedig egyetértek velük, mondván, hogy bizony, a dél-koreai K-pop is nyugati zenei alapokon nyugszik (és nem fordítva), s a kínai filmesek is Oscar-díjra gyúrnak (és nem fordítva). Aztán persze agyba-főbe dicsérem a magyar irodalmat, töredelmesen bevallva, hogy eléggé elfogult vagyok a magyar irodalommal, egyáltalán: a magyar kultúrával szemben. Mert miről is van szó? Hol a helyünk nekünk, magyaroknak ebben a mai (kultúr)világban? Ezredszer is átgondolva a dolgot nyugodt lelkiismerettel mondhatom, hogy jó helyen vagyunk mi itt, ahol vagyunk!”. Köszöntője után pedig szívélyesen gratulált a díjazottaknak.

Idén a képzőművészet kategória győztese Siklódy Ferenc grafikus, aki 1968-ban született Gyergyószárhegyen, előbb a marosvásárhelyi Képzőművészeti Líceumba járt, majd a kolozsvári Ion Andreescu Képzőművészeti Főiskola grafika szakán végzett. A klasszikus sokszorosító grafikai technikák sokoldalú művelője. Erdély-szerte rendszeresen szerepel, de európai országok sora után már szinte az összes földrészen bemutathatta alkotásait. Csíkszeredában él és alkot, jelenleg a Nagy István Művészeti Szakközépiskola tanára.

A díjátadón Részegh Botond grafikus méltatta a díjazottat, szerinte nagyon nehéz egy művésszel nem művészetről beszélni, de vele sokszor sikerül. Laudációjában elhangzott, hogy lenyűgözőnek tartja Siklódynak az elkötelezett, elszánt idealizmusát a grafikai technikák iránt.

„Nem akar tetszelegni, nem akarja megváltani a világot nagyívű grafikai sorozataiban, amelyekben jelen van a fordulatos mesélés, a mai kornak átértelmezve folytatja azt az erdélyi grafikai hagyományt, amelynek roppant jó ismerője” – szólt a méltatás.

Előadóművészet kategóriában Fülöp Zoltán József részesült kitüntetésben, ő Jászai Mari-díjas színművész. 1954-ben született Marosvásárhelyen, 1977-ben diplomázott, és a Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulatának tagja lett. 1999-ben Csíkszeredába költözött, segített a színházalapításban és azóta a Csíki Játékszínben a társulat meghatározó vezető színésze. Ez utóbbi helyen több mint két tucat szerepet játszott, melynek többsége főszerep volt. Számos jelentős szakmai elismerés, díj tulajdonosa.

Kányádi Szilárd színművész Fülöp Zoltánról szóló laudációjában elmondta, hogy Erdélyben fogalommá vált neve, és nem érdemtelenül. „Szolgálata nem szűkül csak a színházi alkotói folyamatokra. Az már rég túllépett a mindenkori színházak falain és deszkáin, hiszen Füles korunk kovászembere. Kezdeményező ereje előadások százaiban gyümölcsözött sikerré. Lelkesítő példája kihatott színésznemzedékekre, rendezőkre, közönségére. Sokakat ösztönzött és vezetett a színészi pálya felé, majd bábáskodott indulásuknál. Művészi pályájának hozadéka hol látványosan, hol észrevétlenül ívódott bele generációk emlékezetébe, és a mindig derűs morcosságában ott bújkál a soha nem múló játékos huncutság”.

Az irodalom kategóriában Egyed Emese költő, író és irodalomtörténész, egyetemi tanár kapta a kitüntetést.  1957-ben született Kolozsváron, majd ugyanitt, a Babeș–Bolyai Tudományegyetem francia–magyar szakos hallgatója volt. 1988–90 között az Utunk/Helikon korrektora, rovatvezető szerkesztője. 1990-től a BBTE oktatója, 1991-től adjunktus, 1997-től docens, 2002-től egyetemi tanár, 2004-től doktorátusvezető. 1998 és 2007 között a Magyar Irodalomtudományi Tanszék vezetője. Számottevő önálló kötet szerzője és irodalmi díj tulajdonosa.

Ezekről a díjakról, elismerésekről és életszakaszokról beszámolt Benő Attila költő is laudációjában. „Ha munkásságát kulcsszavakban kellene összefoglalni a játék szót mindenképpen említenünk kellene. A játék iránti fogékonyságát jelzik szépirodalmi alkotásai is, hiszen az alkotás, az inspiráció feltételezi a játék könnyedségét és mélységét, de a színjáték iránti érdeklődése is ezt tanúsítja. Végül is az irodalom és a kultúra a játék, a játékos kísérletezés megnyilvánulásaként is felfogható”. Ezután Benő Szilágyi Domokost idézte: „én játszom ugyan, de ti vegyetek komolyan”. Szerinte a költő Egyed Emese játszik a nyelvi lehetőségekkel, a kifejezésformákkal, míg a kutató Egyed Emese a vizsgálat céljából komolyan veszi az irodalmat és a kultúrát, kívülállóként és beavatottként egyaránt.

A díjátadó végén a Kolozsvári Magyar Opera művészeinek előadását láthatták a kultúrakedvelők: Popper Péter, Kodály Zoltán és Bartók Béla műveiből válogatott kamarazene hangversennyel tették még inkább emelkedetté az eseményt.