Arany Jánost ünnepelték Szilágynagyfaluban
Főhajtással, ügyességi- és versmondó versennyel, nyelvművelő vetélkedővel és kulturális műsorral vette kezdetét a hétvégén a XV. Arany János Napok Szilágynagyfaluban.
Vasárnap, helyi népviseletbe öltözött hölgyek és férfiak siettek a felújítás alatt lévő református templomba, ahol Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke hirdetett igét. Különleges pillanatnak lehettek tanúi a jelenlévők: az igehirdetést megelőzően keresztelést tartottak, mely bizonyítja, érdemes munkálkodni, dolgozni, mert van utánpótlás, lesz jövő.
Szőnyi Levente parókus református lelkész elmondta, „csodálatos dolog, hogy van kultúránk, anyanyelvünk, hogy ezer éve itt vagyunk a Kárpát-medencében, az anyanyelvünket beszéljük és megéljük kultúránkat”. Hogy lesz-e 30. Arany János napok, többnyire nem a jelenlévőkön múlik, tette hozzá, hanem a keresztelendő kislányon, a fiatalokon, a következő generáción, amely szintén a szívében kell hordozza ezeket az értékeket.
Csűry István püspök ünnepi beszédében feltette a költői kérdést: kicsoda és kié Arany János? Joggal kérdezik ezt a nagyszalontaiak, de magukénak vallják a szilágynagyfaluiak is, az egész magyar nemzet, a klasszikus magyar irodalom, világirodalom, valamennyien mind. Az, aki a szépet, a jót, a becsületes dolgot, az előre látót, a célhoz érkezőt szereti, joggal mondhatja: a miénk. Arany János sugározni tudta önmagából a jót, a lelkesítőt, a hitet, ami a magyar nemzet megmaradásáról szólt, emelte ki igehirdetésében a püspök.
A felújítás alatt lévő templom kapcsán Szőnyi Levente kiemelte, nemcsak a levert vakolatot kell nézni, hanem a múltat is: 200 évvel ezelőtt Nagyszalontán élt Arany János, 400 évvel ezelőtt viszont itt, Szilágynagyfaluban élt az Arany család, és ezek a téglák, kövek, amelyek a levert vakolat miatt most láthatóak, már akkor a falban voltak, amikor az Arany család itt ült a padokban. „A templomépítésre még Mátyás király adott engedélyt Budán, és Szilágynagyfalu már akkor a térképen volt, amikor sem New York, sem Los Angeles nem szerepelt a térképen. Ne csak a csúnya téglákat és köveket lássuk” – fogalmazott. És bár 1660-ban a templom komoly pusztításnak volt kitéve a törökök miatt, kétszer is leégett a tetőzete, a falak akkor is álltak és ma is állnak. A jelenlévők pedig megtöltik Arany János nyelvével, anyanyelvükön szólítják és köszöntik egymást, hallgatják az igét. És mindez Isten nagy szeretetének, megtartó erejének és a közösség összetartásának köszönhető, amivel ezt a templomot őrzik ma is, mondta a lelkipásztor.
Demeter Stefánia Katalin kolozsvári konzul köszöntő beszédében kiemelte, a szilágynagyfalui templom tornyából messzire látni. Kiváltság és felelősség ezen a helyen lenni, ahonnan ha körbe tekintenek, nemcsak a magyar szellemtörténet nagyjainak „születését” láthatják, hanem az újjászületés, megújulás felelősségét is érzik.
Seres Dénes Szilágy megyei parlamenti képviselő kiemelte, „ha megvizsgáljuk, akkor jól lehet látni, hogy mennyi törődéssel rakták össze elődeink a téglákat, köveket, hogy felépüljön e gyönyörű templom és évszázadokon keresztül, a mai napig is álljon”. Hozzátette: „nyilvánvaló, hogy Arany János gyökerei ide vezetnek vissza, gyermekeink szépen szavalják elődünk alkotásait, és nekünk, a maiaknak az a feladatunk, hogy az ezeréves történelmünkre emlékezzünk és szilárd alapot teremtsünk, hogy a jövő nemzedéke is hasonló módon ünnepelhessen”.
Népviselet-bemutató és díszpolgári oklevelek átadása
„Csodálatos eseményre gyűltünk ma össze, a XV. Arany János Napok zárónapján. Minden, mi szent és érték, itt van körülöttünk, ide értve népviseletünket is, amely olyan színes, változatos, szép és egyedi, mint az itt élők. Az itt lévők is értékesek, mert mindannyian felelőséggel végzik feladatukat, őrzik a rájuk bízott kincseket, megélik kultúrájukat. A népviseletet mindig büszkén viselték a közösség tagjai. Várták a vasárnapot, ünnepnapot, hogy felölthessék, mert ez jelképezte a hovatartozást és az együvé tartozást. E nap többek között a népviseletről is szól. Mi, szilágynagyfalusiak is büszkén viseljük, mert érezzük, általa többek vagyunk, egy helyre tartozunk. Ennek az érzését szeretnénk megosztani számunkra kedves emberekkel is” – kezdte ünnepi beszédét Fórizs László helyi alpolgármester.
Az ünnepségen három olyan személyt, orvost díjaztak és ajándékoztak meg helyi ünnepi népviselettel, akik bár nem Szilágynagyfaluban születtek, mégis szilágynagyfalusiaknak vallják magukat, mert itt élték le életük nagy részét. Bár ők nem kötődnek rokoni szállal az ott élőkhöz, mégis az első hívó szóra készek voltak segíteni a helybélieknek, sokszor erejükön felül is. Ezt az önfeláldozást köszönték meg a szilágynagyfaluiak Kása Erzsébet és Biro-Pacsa Ildikó doktornőnek és Biro-Pacsa Géza orvosnak. Közös megegyezéssel a község vezetőtanácsa egyöntetűen úgy döntött a legutóbbi tanácsülésen, hogy az említett személyeket a legmagasabb kitüntetésben, díszpolgári kitüntetésben részesíti, ezáltal a helyi népviselet után a hivatalos okiratot is átvehették.
A megható pillanatok után Katona Ibolya, a Szilágysági Ifjúsági Tanács elnöke a Varrd magad a népviseleted! program koordinátora bemutatta a projektet, elmondta, hogy már közel ezer népviselet készült, és Szilágynagyfalu a második olyan település, ahol már férfi népviseleti ingeket is varrtak a hölgyek. Végezetül a sarmasági Szómiszó együttes megzenésített verseket adott elő nagy sikerrel. A háromnapos rendezvénysorozat koszorúzással zárult a központi parkban lévő Arany János-mellszobornál, majd az érdeklődők az iskolások rajzait és Diószegi Magdolna festményeit tekinthették meg a helyi oktatási intézményben.
CSAK SAJÁT