Egy friss INSCOP-felmérés szerint az állampolgárok 27,8 százaléka úgy véli, hogy jelenleg a korrupció jelenti a legnagyobb problémát Romániában. Ezzel párhuzamosan a megkérdezettek 48,2 százaléka szerint a következő fél évben a fizetések és a nyugdíjak emelésének kellene elsőbbséget élveznie, míg 33,7 százalékuk az adócsökkentést tartja a legfontosabb feladatnak.

Arra a kérdésre, hogy mi az ország fő problémája, a válaszadók 27,8 százaléka a korrupciót nevezte meg, amelyet a jól fizető munkahelyek hiánya követ 14,9 százalékkal. A politikai instabilitást 13,4 százalék, az inflációt és a megélhetési költségeket 10,7 százalék, a költségvetési hiányt és az államadósságot pedig 8,1 százalék jelölte meg, számol be a News.ro.

A felmérésben résztvevők 6,6 százaléka az oktatási rendszer, 5 százaléka az egészségügy állapotát, 4,4 százaléka pedig a háborút és a nemzetközi helyzetet tartja a legaggasztóbb tényezőnek, miközben 2,6 százalék egyéb problémát említett, 2,4 százalék pedig nem tudott vagy nem kívánt válaszolni.

A demográfiai adatokat vizsgálva a korrupciót az átlagosnál nagyobb arányban jelölték meg fő problémaként a Nemzeti Liberális Párt (PNL), a Mentsétek meg Romániát Szövetség (USR) és a Románok Egyesüléséért Szövetség (AUR) szavazói, a férfiak, a 30 és 44 év közöttiek, valamint Bukarest és a nagyvárosok lakói. Ezzel szemben a jól fizető munkahelyek hiányára főként a Szociáldemokrata Párt (PSD) szavazói, a kisvárosok lakói, illetve a 45 és 59 év közötti korosztály tagjai mutattak rá az átlagnál nagyobb arányban. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők körében pedig a politikai instabilitást tartják a leginkább égető kérdésnek.

Mit kellene tenni? 

A következő hat hónapra vonatkozó intézkedéseket illetően a megkérdezettek 48,2 százaléka a bérek és a nyugdíjak növelését látná prioritásként. Az adócsökkentést 33,7 százalék, az európai alapok lehívását 26,1 százalék, az állami kiadások lefaragását 25,8 százalék, míg az adócsalás elleni küzdelmet 22,7 százalék tartja sürgetőnek. A politikai stabilitást és a pártok közötti megállapodást a válaszadók 16,4 százaléka, a közigazgatási reformot 15 százaléka, a közberuházások növelését 14,2 százaléka, míg az előrehozott választások kiírását 9,1 százaléka nevezte meg fő feladatként. A lakosság 3,5 százaléka egyéb prioritást jelölt meg, 2,1 százalék pedig nem válaszolt.

A szociodemográfiai bontás szerint a fizetések és nyugdíjak emelését elsősorban a PSD és az AUR szavazói, a nők, a 30 és 44 év közöttiek, az alapfokú végzettségűek, valamint a kisvárosokban és falvakban élők szorgalmazzák. Az adócsökkentést leginkább az AUR szimpatizánsai, a nők, a 18 és 44 év közötti fiatalok, az alapfokú végzettségűek és a kisvárosi lakosok tartják szükségesnek. Az európai uniós források hatékonyabb lehívását a PNL és az USR szavazói, a diplomások, a fővárosiak és a nagyvárosi lakosok, valamint a közszférában dolgozók emelték ki a legnagyobb arányban. Az állami kiadások csökkentését szintén a PNL és az USR szavazói, a felsőfokú végzettségűek, a bukarestiek és a versenyszférában alkalmazottak látnák szívesen, míg az adócsalás elleni fellépést a PNL és az USR szimpatizánsai mellett a férfiak, a 30 év alatti fiatalok, a diplomások, valamint a fővárosi és nagyvárosi lakosok tartják kiemelten fontosnak.

Remus Ștefureac, az INSCOP Research igazgatója az eredményeket értékelve elmondta, hogy a kutatás a lakossági szorongás fókuszáltságát mutatja a rendszer szintű bizonytalanságok mentén. Kiemelte, hogy a korrupció témájának és a bérek, illetve nyugdíjak emelésére irányuló erős társadalmi nyomásnak az együttes jelenléte egy olyan választói réteg kialakulását jelzi, amely egyszerre kér számon erkölcsi alapon és függ a gazdasági védelmet hordozó államtól.

Véleménye szerint ez a kombináció kedvez az olyan populista diskurzusoknak, amelyek egyszerre ígérnek „megtisztulást” és gyors újraelosztást. Az igazgató hozzátette, hogy a pártok szavazóbázisai közötti különbségek nem csupán választási eltéréseket tükröznek, hanem két egymástól jól elkülöníthető szociokulturális „Románia” létezésére utalnak: az egyik az adminisztratív hatékonyságra és az európai integrációra összpontosít, míg a másik az azonnali gazdasági biztonságra törekszik, és bizalmatlan az intézményi elitekkel szemben.