A kézdivásárhelyi Ego Sum zenekar éppen augusztus 27-én ünnepli fennállásának tízéves évfordulóját. A jeles eseményre albumpremierrel készülnek, tíz új és újragondolt dalban ölelik fel az elmúlt tíz esztendőt. A zenekar közösségi oldalán a nap folyamán több izgalmas tartalmat oszt meg, ezen kívül Spotify-on, iTunes-on, Youtube-on lesznek elérhetőek a dalok. Az album CD-formátumban is elérhető lesz, amit szeptember végén, az albumbemutató-koncerten lehet beszerezni.

A kilencvenes évek végi alter-gitárpop zenéjén alapuló hangzásvilágba folyamatosan csempészte be magát az újhullámos blues alapú garázsrock, és egy csipetnyi modern elektronika. A zenekar ezt a zenei világot egészíti ki karakán, képszerű, néha pimasz szövegeivel. Az Ego Sum tagjait, Kerekes Ákost (ének, gitár), Köntzey Olivért (dobok), Páll Juditot (háttérvokál, billentyű), Balázs Tündét (háttérvokál, ütős hangszerek), Jakabos Lorándot (basszusgitár) és Páll Áront (ének, gitár) kérdeztük.

Tíz év telt el megalakulásotok óta, mi volt a legnehezebb ebben a tíz évben, és mi volt a legszebb élmény?

Páll Áron: A zenekar 2011 nyarán alakult, akkor volt az első koncertünk, augusztus 27-én. Ez volt az a periódus volt az életünkben, amikor próbálgattuk magunkat és a saját határainkon túl akartunk mozogni, együtt nőttünk fel, együtt értünk be. Minden szépségét és nehézségét hordozta ez a periódus: a tinédzserkitöréseket, a hiúságot, a merész álmokat, a rengeteg rendelkezésre álló időt, a mérhetetlen energiát, a kitartást. Nagyon sok felejthetetlen pillanat maradt meg. Egy alkalommal Tiszafüreden vettünk részt egy versenyen, ahol úgy nyertünk, hogy előtte elég rendesen kihasználtuk a fesztivál adta lehetőségeket, ez másnap is érződött, de nem lapos koncertélményt adott, hanem letisztult és elég hiteles perceket. Ott olyan emberektől kaptunk biztatást, tanácsot, akikre felnézünk.

Balázs Tünde: A legnehezebb akkor volt, amikor mindannyian más városban laktunk. Hétvégenként tudtunk csak hazajárni, és olyankor általában a próbákat is beszúrtuk a programunkba. Ugyanakkor ezek a pillanatok egyben a kedvenceim is, nem volt könnyű, de amikor mind összegyűltünk, éjjelig zenéltünk és beszélgettünk.

Páll Judit: Az elmúlt tíz év alatt a legnagyobb nehézség és kihívás is a távolság volt a tagok között. Több városban élünk jelenleg is, ezért nehéz úgy egyeztetni a próbákat, koncerteket, hogy mindenkinek megfeleljen. Az a szépsége, hogy mindig sikerül megoldást találnunk ezekre a problémákra, és időt, energiát nem sajnálva, családosan, a gyereknevelés mellett is odatesszük magunkat. Iskolás korunk óta barátok vagyunk, ez az erős kapocs a zenekar alapja és persze az, hogy mind szeretünk zenélni, ez tart minket össze tíz éve, és reméljük még sok-sok tíz évig.

Jakabos Loránd: Számomra a legnehezebb volt időt szakítani és motiváltnak maradni a gyakorlásra és az egyéni fejlődésre. A legjobb élmény számomra az alkotás öröme. Amikor egy új dalkezdemény eléri azt a kész formáját, amely elégedettséggel tölt el, nagyon jó érzés.

Kerekes Ákos: Talán a legnehezebb a folyamatos alkotómunka megvalósítása volt a nagy fizikai távolságok és az elmúlt egy év utazási korlátozásai mellett. A legjobb pedig, amikor ez sikerült.

Köntzey Oilvér: Tíz év alatt sok nehézséggel kell szembenézni bármilyen csapatról is legyen szó. Vannak mély pontok, és magaslatok. A legnagyobb kihívást az jelentette, hogy mindvégig fent tudjuk tartani egymásban is és a közönségünkben is a lángot. A legjobb pillanatok azok, amikor egy-egy jól sikerült koncert után lemegyünk a színpadról, és látjuk egymás arcán, hogy ez mindenkinek ugyanolyan jólesett. Amikor több száz kilométer után a turnébuszban a fáradtságtól már mindenen tudunk nevetni, vagy az, amikor az abszurd helyzet, amibe belekeveredtünk egy csapásra megoldódik, és csak nevetünk, hogy ez milyen rosszul is elsülhetett volna. Tíz év alatt nagyon sok vicces történet gyűlt össze, amelyekkel egy jó fröccs mellett egy egész éjszakát végig tudunk haknizni. Már egy ideje azon is törjük a fejünket, hogy ezeket milyen formában tudnánk megosztani azokkal, akiket esetleg érdekel.

Hogyan készültök az augusztus 27-i a premierre? Hány dal lesz hallható? Mit takar az évfordulós lemez?

P.Á.: A készülődés kicsit olyan lehet, mint a gyereked első napja az egyetemen. Már kinőtt a markodból, elvársz tőle dolgokat, és reméled, hogy aki találkozik vele, az szeretni fogja. Tíz dal hallható az albumon a tízéves évfordulónk miatt. De nemcsak számokban utalunk erre, hanem koncepcióban is egy évtizedet ölel fel a tartalma. Vannak rajta újragondolások, már single-ként megjelentek és friss, még meg nem jelent dalok is.

Nagyon vagány az erre épülő kampányotok (#egosum10 #ugyvolthogy). A közösségi oldalt is magatok építitek fel? Hogyan oszlik el csapaton belül ez a fajta munka?

P.Á.: Egyre inkább fel tudjuk osztani a munkát egymás közt. A közösségi médiát mi kezeljük, kialakult az, hogy a különböző felületeket ki irányítja, kinek van jobb rálátása. Az ötletek mindig más tagtól jönnek, viszont az irány az évek során egyre tisztábban látszik, ezért sok esetben már előre tudjuk, ki mit gondol egy adott helyzetben. Az sem ritka, hogy tanácsot kérünk egy-egy projektünkhöz. A feladatokat is szépen le tudjuk osztani, úgy mondanám, hogy Oli és én ötletelünk a legtöbbet, Lóri a videóanyagokért felel és ő a zenekari kritikusunk, Ákos mindig utolsó percben csavar meg mindent. Ő a fordítva gondolkodó, ez mindig hozzáad még egy ízt a zenénkhez, megjelenésünkhöz. Juditka építi a napi posztokat, ő lepi meg lesifotókkal a közönséget, mint a próbatermi-fotók, sztorik. Tündike gyakran képes külső szemmel nézni a dolgokat, ez segíti az ötletelésben, fejlődésben. Robi (zenekari táncos, mindenes, színpadon nem találkozol vele, de mellette igen) gyakran segít helyszínnel, fuvarozással, cipeléssel.

Hány kiadott dalotok van összesen és hány várat még magára?

P.Á.: Nemrég összeszámoltuk, 30 kiadott saját dalunk van, és jónéhány feldolgozás is lapul a tarsolyunkban. Valamint már készülnek az új single-ek is.

Kinek melyik a kedvenc dala és miért?

P.J.: A kedvenc dalom a lemezről az Ez is volt! Szeretem a dallamvilágát és a rejtett mondanivalóját, amit esetleg többszöri hallgatásra érthetünk meg, vagy éppenséggel mindenki azt ért belőle, amit szeretne.

B.T.: Jelenlegi kedvenc dalom a Kussolhatok, a legfrissebb szerzeményünk, talán azért is ez áll a listám elején. Különbözik a többi dalunktól, ugyanis mindenki megszólal ebben a dalban.

K.O.: Nagyon nehéz kedvencet választani a saját dalok közül, mindeniket valami másért szeretem. Időről időre változik az is, hogy mit várok leginkább a koncerteken. Mostanában talán a Térerő című dalunkat várom a legjobban. Folyamatos feszültség van abban a dalban, eléggé feszesen indul és ezt a hangulatot nem is oldjuk fel. Azt az érzést kelti, hogy na, most jön valami nagyon jó, de véget ér még mielőtt megtörténhetne.

P.Á.: Nekem két kedvencem van, mindkettő az új lemezről, az egyik a Tekergő, amely elég feszes, sok elektronikus elemet hordozó dal, szerintem nagyon magával ragad a hangulata. A másik az Ez is volt, sokkal lazább, fülbemászóbb, mondanivalóban pedig mély, így nagyon kontrasztos dal.

K.Á.: Nehéz kedvencet választani. Minden lemezen szereplő dal más miatt fontos. A korábbi dalokat mindenképp meg akartuk mutatni a jelen formájukban. A Mese már régóta majdnem minden koncerten megszólal, az elmúlt évek alatt sokat változott. Úgy gondoltuk, érdemes így felvenni.

J.L.: Az én kedvenc dalom a Róka. Ez az egyik első dalunk, amit aztán hosszú ideig nem játszottunk. Most viszont előszedtük a süllyesztőből és újragondoltuk kicsit. Egy dal sosincs teljesen kész, mégis úgymond végleges formát kell adnunk neki, amikor a közönség elé tárjuk, de ez nem jelenti azt, hogy később ne lehetne változtatni rajta. Ha lehet jobb, legyen is!

Bár volt kiesés a koronavírus miatt, mindenkinek máshogyan telt az említett időszak. Mi volt a csapat mozgatórugója ez idő alatt? Milyen előnye származott ennek az időszaknak a zenekar tekintetében?

P.Á.: Az elején nem is hittük, hogy nem lesznek koncertek azon a nyáron, aztán egyértelművé vált. A csapat fele az egészségügyben dolgozik, de munkahelyek is szűntek meg, így ebből a szempontból is teher volt számunkra ez az időszak. Viszont nyomás alatt jobban teker az agy, és hirtelen kezdtek kipattanni az ötletek, nagy energiával állt neki mindenki. Nagyon vártuk, hogy egy helyen tudjunk lenni, ugyanazt a zajt halljuk. Talán egyetlen előnye volt az egésznek, megtanított arra, hogy ha akarunk, nagyon operatívak tudunk lenni, és rávezetett arra, hogy még jobban figyeljünk egymásra.

A #zenéljotthon ötlet mennyire volt nehéz munka kivitelezés szempontjából?

P.Á.: Egyáltalán nem volt nehéz, nagyon ráharaptunk. Egy hét alatt össze tudtunk hozni egy feldolgozást, ez hozzánk képest expressz sebesség. Így sikerült levezetnünk annak a periódusnak a sötétségét. A munkamódszerünk a köztünk lévő fizikai távolság miatt nem sokban különbözik a pandémia okozta kényszerlehetőségektől, ezért nem esett nehezünkre így dolgozni.

A W. Wegener Park Himnusz annyira vidám és találó, minden benne van, amit társítanék a parkhoz és a hozzá kötött élményekhez, ez egy felkérés volt?

P.Á.: Igen ez egy felkérés volt és elég nagy kihívás. Az első változattal két hétig dolgoztam, és nem lett jó, nekem sem tetszett és másban sem váltott ki semmilyen reakciót. Akkoriban sokat dolgoztam gyerekek között, és munka közben jött az ihlet a szövegre, és a dallam is hamar összeállt, végül nagyon jó kis gyerekdal lett belőle.

Hogyan látjátok a következő tíz évet, mi az, amit biztosan szeretnétek megvalósítani?

P.Á.: A legfontosabb cél, hogy mindig legyen kedvünk újat alkotni, hogy fejlődjünk, és soha ne rozsdásodjunk bele abba, ami van, hogy sokat koncertezzünk. Merész terveink vannak, az a cél, hogy bátorságunk is legyen hozzá. Az új album még a küszöbön áll, de már azon agyalunk, hogy melyik projektnek fogjunk neki. Úgy érzem, mozgalmas tíz év lesz az elkövetkező is, és legalább annyi furcsa, érdekes és felemelő élményeben lesz részünk, mint eddig.