Szabó Zsolt a gyergyószentmiklósi Batthyány Ignác Műszaki Kollégium 37 éves román-angol szakos tanára, 2017 és 2020 között a szegedi József Attila Tudományegyetem román nyelv és irodalom tanszékén tanított. A tavalyi önkormányzati választásokon az USR-PLUS színeiben pályázta meg Gyergyószentmiklós polgármesteri székét. Idén, április 1-től a Hargita megyei kormányhivatal vezető embere, ugyanakkor a katedrától sem távolodik el, a jövőben heti 4 órát fog tanítani szülővárosában. Családcentrikusnak vallja magát, inkább napi 120 kilométert ingázik, csak hogy többet lehessen a családjával. Hargita megye új prefektusát faggattuk.

Polgármesternek indult, végül prefektus lett. Hogyan került képbe ez a tisztség?

A helyzet hozta. A decemberi kormányalakítást követően vált lehetővé, ezután eléggé kemény és hosszas, több fordulós folyamat következett, amely január 4-től március 3-ig tartott, ez idő alatt kellett kiválasztani a potenciális jelöltekből azt a személyt, aki a végső döntés értelmében elfoglalhatta Hargita megye prefektusi székét. Én lettem az a személy.

Sokak szerint meglepetés volt a kinevezése. Ön szerint is?

Valóban számomra is meglepő volt, mert soha nem „gyúródtam” a tisztségekért, ugyanakkor mindvégig az vezérelt, hogy ahol segíteni lehet másokon, jelen esetben a Hargita megyeieken, ott jelen vagyok.

A helyhatósági választások előtt, amikor megkérdezték öntől, hogy miért az USR-PLUS-t választotta, hangsúlyozta, hogy nem talál ebben semmi kivetnivalót, csak azért, mert ennek a pártszövetségnek a színeiben indul, attól még nem lesz kevésbé magyar. Ez most is érvényes?

Igen, ezt továbbra is fenntartom. Akik jól ismernek, igazolhatják, hogy nekem csak a munkahelyem változott, én, mint ember, ugyanaz vagyok. Én nem is fogok megváltozni, egy funkció csak a gyenge embereket változtatja meg.

A sztereotípia szerint a prefektusok (főleg a székelyföldiek) tulajdonképpen az adott megyék „mumusai”, akik a túlkapásoktól sem zárkóznak el, ha „rendet kell tenni”. Hargita megye prefektusaként hogyan látja ezt?

Lehet, hogy a köztudatban egy így rögzült, de szerintem nem így van, vagy legalábbis nem így kellene lennie. Hallottam azt a kijelentést is, hogy a prefektus egy kis isten, aki a székében ül, és onnan dirigál, de nem értek ezzel egyet, nem is az a célom, hogy Csíkszeredából „mumuskodjak”. Sőt, inkább arra építek, hogy kommunikáció, párbeszéd alapján működjön minden, mert rengeteg az elvégzésre váró munka.

Pedagógusként jól ismeri a tanári szigor fogalmát és szükségességét is. Elkel a szigor a kormányhivatalban is?

A szigorra nemcsak a katedránál, a prefektusi hivatalban is szükség van. De hangsúlyozom, hogy én a korrekt szigor híve vagyok, sosem szeretem, ha valaki visszaél a hatalmával. Ugyanakkor, ha a helyzet megkívánja, akkor nincs pardon, a szigort is igénybe kell venni.

Egy hónapja nevezték ki, milyen a jelenlegi munkaprogramja?

Gyergyószentmiklós és Csíkszereda között ingázom nap mint nap. Nyolc óra nulla-nulla perckor lépek be a hivatalba, ha esetleg nagy a forgalom, akkor legfeljebb 5 percet kések. Nyolc órától délután fél ötig tart a hivatalos munkaidő, bár ezt még egyszer sem sikerült betartanom. Gyakran 15-17 órát is dolgozom egy nap. A családom természetesen támogat, én vagyok az, aki ezt túl soknak tartja. Nagyon remélem, hogy idővel a napi munkaidőt tudom csökkenteni 10 órára, de most az elején még be kell vállalnom a „tizenórás” munkanapokat, mert fontos számomra, hogy az emberek megismerjék azt, hogy mit akarok, mi a célom és mi az, amire szeretnék építeni. Az a tervem, hogy meglátogassam a megye mind a 67 polgármesteri hivatalát, amolyan terepszemlét tartsak a településeken, szeretném felmérni, hogy hol, milyen gondokkal küszködnek, milyen megoldásokat találhatunk, miben tudok, tudunk segíteni.

Nem teher a napi közel 120 kilométert ingázás?

Ezt is azért vállaltam be, hogy többet lehessek a családommal. Van szolgálati lakásom Csíkszeredában, de nem tartok igényt rá. A család fontosabb nekem. A család az egyetlen, amely biztosan nem fog soha átverni soha, ott lesz melletted, jóban és rosszban is.

Nem hiányzik a katedra?

Főleg a diákok, és ők nagyon. Éppen ezért bevállaltam, hogy a jövőben heti négy órát tanítsak, szerdán és pénteken 8-tól 10-ig, utána pedig indulok munkába, hogy a prefektusi teendőimet is ellássam.

Az eskületétel napján Lucian Bode belügyminiszter burkoltan megfenyegette Kovászna és Hargita megye új prefektusát, azt mondta „szemmel fogja tartani” Ráduly István és Szabó Zsolt munkáját. Erre ön hogy reagált?

A belügyminiszter valóban kiemelte a két székelyföldi megyét, de megemlítette, hogy a többi megye prefektusától is elvárja a törvényességet és a korrektséget. Ilyen körülmények között nem vettem fel a kesztyűt, tudom a munkámat, tudom, mit kell tennem, úgy éreztem, hogy ezek a dolgok nem rám tartoznak.

Nemrég a belügyminisztérium felszólította a prefektusokat, hogy gondoskodjanak a nyelvi jogok tiszteletben tartásáról. Léptek már erre?

Igen, a prefektusi hivatal is felszólította a közintézményeket, hogy ott, ahol a kétnyelvűség használata indokolt és még nem alkalmazzák, korrigálják a helyzetet.

Ha  jövő tavasszal is ön lesz a prefektus, az udvarhelyiek számíthatnak arra, hogy jön majd a „menetrendszerű” büntetés a kormányhivataltól a város ünnepi feldíszítése miatt?

Nálunk is alap a törvényesség, még ha akadnak olyan törvények is, amelyek értelmezhetők. Ha olyan megállapítás születik, hogy törvénytelenség történt, akkor sajnos nincs más megoldás, a törvényt be kell tartani.

Mit ígér a Hargita megyeieknek?

Pozitív hozzáállást, együttműködést, barátságot. Én ezekre a tényezőkre építem a tevékenységemet, nyilván a törvényes kereteken belül. Ugyanakkor a gondok, a problémák, az adott helyzetek emberséges megközelítése nálam mindig is elsődleges volt, és ez a jövőben sem lesz másképp.