Bejan Norbert, mint a székely népmesék legkisebb királyfija, elindult szerencsét próbálni Kézdivásárhelyről Budapestre. Több év kemény munkája után billentyűsként elismerésre méltóan lavíroz klasszikus zene, jazz és pop között, fellépett már többek között Tátrai Tiborral, Karácsony János „Jamesszel”, Király Lindával vagy a Kowalsky meg a Vegával, újabban pedig a Margaret Island zenekar tagja. Talán jobban örül a fele királyság helyett annak, hogy azt teheti – nem kevés sikerrel –, amit igazán szeret.    

Ki fedezte fel a tehetséged a zenélés terén?

Nagyon korán kapcsolatba kerültem a zenével, a szüleim zeneszerető emberek, édesapám zenész. Mielőtt beírattak az iskolába, édesapám megkérdezte tőlem, hogy szeretnék-e a zenével foglalkozni. Én mondtam, hogy lenne kedvem, ezért úgy döntöttünk, kipróbálom magam ezen a területen. Éppen akkor indult Kézdivásárhelyen a Molnár Józsiás Általános Iskolában zenetagozat, amelynek a felvételijén kiderült, hogy van tehetségem a zenéléshez.

Azelőtt, otthon, játszottál bármilyen hangszeren?

Nem, és ez nagyon érdekes. Édesapám zongorista, de tavaly nyárig nem is zenéltünk együtt soha.

Tizennégy éves korodban kezdted meg középiskolai tanulmányaidat Magyarországon, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola és Gimnázium intézményében. Megelőzte ezt az általános oktatáson kívül egyéb felkészülés?

Az első nyolc osztályt klasszikus-zongora tanszakon végeztem, aztán eljutottam arra a pontra, amikor éreztem, hogy ez nekem túl sok, nem az én világom kizárólag a klasszikus zenével foglalkozni – ennek ellenére mai napig játszom ebben a műfajban egyetemi órák miatt. Szerettem volna valami mást csinálni. Megtetszett a jazz improvizatív jellege, sokkal jobban ki tudom magam fejezni ebben a zenei világban. Tudni kell, hogy Romániában jazz-oktatás akkor nem volt, amikor én a líceumi tanulást kezdtem volna – azt hiszem, mára már Bukarestben lehet jazz-szakon tanulni. Végül úgy döntöttem, felteszek mindent egy lapra, és megpróbálom a budapesti Bartók Béla konzervatóriumába a felvételit, ahol sikeresen teljesítettem.

Tinédzserként nem volt ijesztő egy másik ország fővárosában kezdeni a „nagybetűs életet”?

Számomra nem annyira, azt mondanám, inkább a szüleimnek volt nehéz elengedni. Én mindig nagyon szerettem a kihívásokat, sosem féltem a változástól, úgyhogy reménykedve és nagy lelkesedéssel költöztem Budapestre.

Nehéz feladat volt alkalmazkodni az új körülményekhez és követelményekhez egy új helyen?

Persze, meg kellett szokni a nagyvárost, Kézdivásárhelyhez képest Budapest óriási változást jelentett. A Bartók konzervatórium meg úgy van nyilvántartva Magyarországon mint az egyik legjobb zenei tanintézmény. Az első hét nehéz volt, mivel szembesülnöm kellett azzal, hogy ott mindenki zseniálisan nagy tehetség, és fel kellett nőnöm ezekhez az emberekhez zeneileg, szakmailag, emberileg. Meg kellett szoknom a művész-közeget.

Úgy tűnik, sikerült. Aki követi a munkásságodat az tudja, hogy nagyobb nevekkel is zenéltél együtt iskolás éveid alatt. Az ilyen fellépések miképpen valósultak meg? Tanárok ajánlásával? Hogyan képzelje ezt el egy külső szemlélő?

A konzervatórium tanmenetébe beletartozott többek között a zongora órákon, egyéni órákon, improvizációs gyakorlatokon, zenekari gyakorlatokon való részvétel, tehát emiatt már heti rendszerességgel játszottam zenekarokban. Tulajdonképpen minden évben, szeptembertől júniusig egy adott zenekarral zenéltem, és ez sok lehetőséget nyitott meg. Hívtak új zenekarba is fellépésre, és attól eltekintve, hogy jazz-tanszakot végzetem, nyitott voltam más műfajokat is kipróbálni, szerettem volna mindenféle zenét játszani, és az előbb említett koncertek előtt vagy után alakultak a kapcsolatok. Hálás vagyok és szerencsésnek érzem magam azért, mert sokszor voltam jó időben a jó helyen.A Prove zenei formációval indultál az Öröm a zene Tehetségkutatón 2020-ban, játszol a 2021 februárjában bemutatott Esik az eső című dalban is. Mesélnél az elért eredményeitekről, esetleg a banda jövőbeli terveiről?

Ezzel a csapattal már elváltak az útjaink. Részt vettünk az Öröm a zene paksi fordulóján, amit megnyertünk. A srácok továbbra is gőzerővel dolgoznak a nagylemezen.

Jazz-zongoristaként kezdted a pályafutásod. Hogyan találtatok egymásra a Margaret Island, folk-pop, pop-rock zenekarral?

Én nagyon szeretek több műfajban is zenélni, attól eltekintve, hogy a jazz áll a legközelebb hozzám. A pop zenét is szeretem hallgatni meg játszani is. A bandával a közös munka úgy alakult ki, hogy elsősként a konzervatóriumban egy zenei gyakorlaton, amelyen részt vettem, éppen Törőcsik Kristóf (az egyik együttesalapító Lábas Viki és Füstös Bálint mellett) volt a basszusgitáros. Ő akkor volt végzős a zeneiskolában. Ott született ez a barátság, és nemrég, amikor a Margaret Island és az akkori zongorista útjai elváltak, megkérdezték a tagok tőlem, hogy lenne-e kedvem velük zenélni. Természetesen nagyon is volt.

Élő koncerteken a korlátozások miatt gondolom még nem vehettek részt. Új, közös dalokon dolgoztok már? Mikor hallhatják ezeket a rajongók?

Persze, dolgozunk új számokon. Ebben a hónapban volt egy streamkoncertünk, amely a Ha elvesznél című dalunk premierje is volt. Ha jól tudom, idén ősszel új lemez jelenik meg.

Mit érzel legnagyobb teljesítményednek az eddig elértek közül?

Leginkább azt, hogy tagja vagyok a Margaret Islandnek, úgy érzem, megtaláltam a helyemet. Nagyon jó velük zenélni, nagyon jó a légkör…. Meg eleve azt érzem a legnagyobb sikeremnek, hogy azt csinálhatom, amit szeretek.

Az embereknek többféle álmaik vannak. Távoli vágyálmok, amelyek elérhetetlennek tűnnek, vagy olyanok is, amelyek konkrét, megvalósítandó célokká válnak. Számodra a kettő közül melyik volt az, hogy egy nagy nevű együttesben játszhass?

Attól a pillanattól, hogy bekerültem a Margaret Island zenekarba addig a pillanatig, amíg lejátszottuk az első koncertünket, hihetetlennek tűnt az egész. Végül is emiatt vágtam bele a zenélésbe, szerettem volna nagy színpadon, sok ember előtt zenélni. Gyermekkori álom volt, de most, ha majd lezajlik a pandémia időszaka, reméljük, ezek megtörténnek.

Mondtad, hogy szerencsés embernek érzed magad szakmai téren. Mit gondolsz, a kemény munka szerencse nélkül kifizetődő, vagy ez utóbbi nélkülözhetetlen?

Ez a két dolog szerintem együtt jár. Ha nincsen belefektetett munka, akkor nem is lehet gyümölcse. Lehet, hogy vannak, akiknek tényleg akkora szerencséjük van, hogy belefektetett munka nélkül is lehetőségek nyílnak meg előttük, de erről nem tudok nyilatkozni. Én sokat dolgoztam ezért, és valóban úgy hiszem, hogy a szerencse és a kemény munka együtt jár. Azt tudom elmondani, amit előttem nagyon sokan: ha az ember dolgozik valamiért, annak előbb-utóbb meglesz az eredménye, csak sosem szabad feladni.

Már jó ideje Budapesten élsz. Szeretnél ott is maradni, vagy szülőföldedtől még távolabb képzeled el a jövődet?

Ezen a kérdésen nem nagyon gondolkoztam, de úgy érzem, egy jó időre megvetettem itt a lábam. Amíg tudom folytatni, amit elkezdtem, és amíg vannak emberek, akiknek szüksége van rám, amíg van munkám, addig mindenképpen.

Kapcsolódó

Szatmárról Hajós András műsorába – Hütter Dóra „sunny pop”-dalszerzővel beszélgettünk

Hütter Dóra erdélyi egyetemi évei után Budapestre költözve, egy éve alapította Dorchipelago nevű zenekarát, nem sokkal később pedig olyan zenészek játszották a dalát, akiknek korábban a koncertjeire járt a budapesti jazzklubokban. 

zene Hütter Dóra Dorchipelago Dalfutár

A járványügyi korlátozások jelentettek visszalépést, hátráltattak szakmailag?

Ezt az időszakot nem feltétlenül úgy fogom fel, mint hátrányt, mivel én olyan dolgokra tudtam fordítani az időmet, ami nem fér bele amúgy a szigorú napirendembe. Például sok dalt írtam. Ez az időszak megtanított zenészként értékelni olyan dolgokat, amik addig teljesen természetesnek tűntek.

Az általad imént említett dalokat lesz lehetősége hallani a közönségnek? Esetleg feldolgozzátok azokat az együttessel?

Ezek a dalok inkább az én világomat tükrözik, fúziós jazz műfajban, ami nem illik bele a popzenei képbe. Mindenképpen tervezem, hogy egyszer majd előrukkolok vele a nagyközönség előtt is.

Vannak konkrét terveid a korlátozások lejárta utáni időszakra?

Konkrét terveim szerintem azok, mint minden zenésznek: minél többet játszani, ez hiányzik az életünkből a legjobban. És megélni a dolgokat. Ezután valószínűleg mind jobban értékeljük majd azt, amikor visszaállhatunk a színpadra.