Tánccal, énekkel emlékeztek az 1942-ben történtekre.

A bukovinai székelyek hazatelepítésének 80. évfordulójára emlékezett a magyar kultúra napja alkalmából megrendezett ünnepségén a Magyarság Háza vasárnap este a Nemzeti Táncszínházban. Csibi Krisztina, az intézmény igazgatója beszédében felidézte Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelős államtitkár szavait, aki szombaton a Tamási Áron emlékév nyitórendezvényen, Marosvásárhelyen úgy fogalmazott: „iránymutatás és bátorság - ha meg akarjuk ragadni Tamási Áron munkásságának lényegét, akkor erre a két szóra biztosan szükségünk lesz”.

„Mindnyájunk, a ma este itt jelenlévő és a világon bármerre élő magyarok számára kiemelten, mondhatnám életbevágóan fontos és megszívlelendő két fogalom a közeljövőben” - mondta Csibi Krisztina. Az este során Blaskó Péter Kossuth- és Jászai Mari-díjas érdemes művész, a nemzet művésze elszavalta Tamás Menyhért Temetetlen temetők című versét.

A megemlékező előadás a bukovinai székelyek hazatelepítésének 80. évfordulójára jött létre Sebestyén István népművész ötlete nyomán. A műsorban a Bukovinai Székelyek Országos Szövetsége táncosai felelevenítenek egy bukovinai székely lakodalmat, majd a székelyek fájdalmas búcsúzását a temetőben halottaiktól. Fábián Éva, Jordáki Lászlóné és Sebestyén István keserves énekeket, Kóka Rozália pedig az Álmomban virágvasútat láttam című írását adta elő.

A bukovinai székelyeket a magyar kormány 1942-ben a Bácskába telepítette. Tito partizánjai elől a bukovinai székelyek a Dunántúlra menekültek, majd Tolna és Baranya megyékben helyezték el véglegesen őket.