A fiatalok 40 százaléka nem érti, mit olvas – Az utolsó órában vagyunk, valamit lépni kellene
Az olvasásra ösztönzésért, a funkcionális analfabetizmus felszámolásáért indított online petíciót a Romániai Kiadók Egyesülete. Megismétlik korábbi javaslataikat, közpolitikákat sürgetnek, hiszen mint fogalmaznak, a kiadók kétségbeesett erőfeszítéseket tesznek a könyv, az olvasás népszerűsítésére, viszont teljesen hiányzik egy összehangolt stratégia a művelődési és az oktatási minisztériumok részéről.
A petícióban rámutatnak, a legutóbbi PISA felmérések szerint a 15 éves fiatalok körében 40 százalékos a funkcionális analfabetizmus, tehát nem értik, amit olvasnak. Ugyanakkor európai viszonylatban Romániában a legkisebb a könyvpiac, egy lakosra számolva mindössze évi átlag 25 lejt költünk könyvekre.
A Maszol által megszólaltatott szakértők szerint a petíció minden szava „szomorú és igaz”. A vizsgaközpontú oktatási rendszer nem teszi lehetővé az olvasáskultúra fejlesztését. A közkönyvtárak pedig magukra maradtak, az elmúlt harminc évben nem volt egy stratégia a tevékenységük megtervezésére, összehangolására.
Magas a funkcionális analfabéták aránya, és elenyészően keveset költünk könyvre
Az európai könyvpiacok a csökkenés legkisebb jelére azonnal reagálnak, nálunk még csak nem is tervez az állam egy stratégiát arra, hogy olvasásra buzdítsa a fiatalokat, holott az olvasás az oktatás alapja, az információhoz való hozzáférés alapozza meg a (köz)gondolkodást.
Az egyesület javasolja, hogy állami támogatással induljon egy olvasást népszerűsítő országos kampány. Újítsák meg és tartsák be a közkönyvtárak működését szabályozó törvényt, tegyék lehetővé a könyvállományuk folyamatos bővítését. Kérik továbbá, hogy a kormány indítsa újra a programot, ami alapján a pedagógusok évi 100 eurót kapnak könyvvásárlásra, sőt terjessze ki ezt a támogatást más társadalmi kategóriákra is, illetve a könyvkiszállítás díját támogassák 50 százalékkal.
A vizsgaközpontú rendszer nem szolgálja az olvasáskultúra fejlesztését
Romániában a hangsúly a vizsgákon van, a tét mindig az, miként teljesít a gyerek nyolcadik osztály végén, az erre való felkészülés a legfontosabb, a vizsgaközpontú oktatási rendszer pedig nem szolgálja az olvasáskultúra fejlesztését, mutatott rá a Maszol megkeresésére Ferencz S. Alpár, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége (RMPSZ) alelnöke, a Hargita megyei Apáczai Csere János Pedagógusok Háza igazgatója.
Hozzátette, a jelenlegi rendszer nem teszi lehetővé a pedagógus számára, hogy értő olvasást fejlesszen, sem a kerettantervben, sem a tananyagban, sem az órarendben nincs erre mód. „Rohanunk a tananyaggal, mert ha egy leckét nem veszünk át, lehet épp azt kérik majd a vizsgán” – ecsetelte a rendszer anomáliáit a szakmai szövetség alelnöke.
Közben a pedagógusok hiába végeznek el számtalan erre vonatkozó továbbképzést, ismerik a módszereket, az interaktív, innovatív eszközöket, például a csángó–magyar oktatási programban Majzik Tamás a robotika segítségével tanítja az értő olvasást. Amíg a rendszer nem változik, nem csökken a funkcionális analfabéták száma, holott ez minden területen hátrányos, a matematika feladatokat sem lehet megoldani értő olvasás nélkül, mondta Ferencz S. Alpár, hozzátéve, hogy bár javasolták, a különböző készségek kialakítása a tanügyi törvény tervezetében sem köszön vissza.
Már közhely, hogy a finn oktatási rendszerrel példálózunk, de ott az iskolák központi helye a könyvtár, ami folyamatosan nyitva áll, a gyerekek bármikor leemelhetnek egy kötetet, a könyvtárosok folyamatosan, órarend szerint tartanak foglalkozásokat. Hatodik osztályig az alaptanító akkor tart olvasás-napot, olvasás-hetet, amikor azt a jónak látja. Közben nálunk folyamatosan nyirbálják az iskolai könyvtáros állásokat, negyedállásban, félállásban dolgoznak, az iskolai könyvtárak fenntarthatósági gondokkal küzdenek, vont párhuzamot a szakmai szövetség alelnöke.
A könyvtárakat magukra hagyta az állam
A petíció felvezetőjének minden szava „szomorú és igaz”, mondta a Maszol megkeresésére Szonda Szabolcs. A sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója kifejtette, a PISA-felmérések eredménye évek óta kongatja a vészharangot, másrészt Romániában az összlakosságnak csak mindössze 15 százaléka látogatja rendszeresen a könyvtárakat.
A közkönyvtárak munkatársai évek óta úgy érzik, magukra maradtak, hiányzik az állami szintű stratégia, a tevékenység országos megtervezése, összefogása. Az elmúlt harminc évben a művelődési minisztériumban rapszodikusan volt könyvtári, vagy írott kultúrával foglalkozó szakosztály, de legtöbbször ezt a témát ráosztották egy tisztségviselőre, sok egyéb feladat mellé, idézte fel Szonda Szabolcs.
A közkönyvtárak tevékenységét szabályozó dokumentumokat már rég frissíteni kellett volna, hiszen a szerepük megváltozott a kilencvenes évekhez képest. Ma már közösségi központként működnek a könyvtárak, olyan feladatokat kell felvállalniuk, amikhez a jelenlegi törvény értelmében nincs meg az eszköztáruk. Szonda Szabolcs biztató jelnek tartja, hogy tavaly a művelődési minisztérium felélesztette a programot a közkönyvtárak állományának állami támogatással történő bővítésére. Hangsúlyozta, legalább apró lépésekkel kell haladni, példa Magyarország, ahol az elmúlt 20–25 év alatt gondosan megtervezett ütemterv alapján állami és uniós pénzekből fejlesztették a közkönyvtárakat.
A könyvtárak megpróbálnak önállóan boldogulni, kitalálnak programokat, követik egymás tevékenységét, egyeztetnek, átveszik a jó gyakorlatokat. Az elmúlt évben a sepsiszentgyörgyi könyvtárban nyolc olyan projekt volt, amely a könyvet, az olvasást népszerűsítette, elsősorban a gyerekek körében, és rajtuk keresztül a szülőknek, nagyszülőknek. Az Aranyfonál családi olvasójáték is a többgenerációs összekapcsolódást szolgálta.
Szonda Szabolcs felidézte, a járvány alatt 30 százalékkal csökkent a könyvtár látogatottsága, a megszorítások feloldása után is nehezen tért vissza a közönség egy része. Tavaly év végére kapaszkodott vissza a könyvtárhasználat, a rendezvényeik látogatottsága a korábbi szintre. Bíznak benne, hogy van még esély a növekedésre, hiszen ha sikerül egy jó pillanatban megszólítani a gyerekeket, ha kialakul bennünk, hogy természetes, mindennapi tevékenységnek tekintik az olvasást, akkor olyan útravalót kapnak, ami bármikor aktiválható.
CSAK SAJÁT