Háromszáz kolozsvári vagy Kolozsvár környékén élő család használja rendszeresen a hat éve működő, mára több mint 1600 kötettel rendelkező Mesekuckó közösségi gyermekkönyvtárat. Felkerestük az alapítót, Brem Imecs Ágnes okleveles Tündérkönyvtárost, aki épp most készül egyesületi szintre emelni, önkéntesekkel bővíteni a projektet.

Brem Imecs Ágnes a kolozsvári Lucian Blaga Központi Egyetemi Könyvtár munkatársa. Amíg a Mesekuckóról beszélgettünk, többször keresték telefonon a könyvcsomagokért érkező szülők, és mint mondta, ez még viszonylag laza délelőtt volt. Hat éve, egy kedd reggel döntötte el, hogy elindítja a közösségi könyvkölcsönzést. Először a gyermekei óvodás csoportjában próbálkozott, és már az első héten két banános ládányi könyvadomány érkezett hozzá. Ekkor érezte, hogy nagy fába vágta a fejszéjét. A gyűjteménynek azóta online katalógusa, jól működő digitális nyilvántartási rendszere van, Ágnes pedig nemrég elnyerte a magyarországi Kolibri Kiadó és Bosnyák Viktória ifjúsági író által alapított Tündérkönyvtáros címet.

„Amerikában közkönyvtárban dolgoztam több évig, és onnan hoztam egy gyerekkönyvtár-élményt, másrészt volt már két gyermekem, akik nagy könyvmolyok voltak, és azt láttam, hogy a szükséges mennyiséget én nem tudom nekik előteremteni, csak ha folyamatosan kölcsönkérek könyveket másoktól, de amit én szeretnék adni nekik az annyira új, hogy nincs kitől kölcsönkérni” – mesélte Ágnes a Mesekuckó alapításának előzményeiről.

Ingyenes és az is marad

A Mesekuckónak jelenleg több mint 1600 kötetes gyűjteménye van, az év végi ünnepek és vakáció idejére meghirdetett „harácsolás” alatt ebből kb. 1200-at kölcsönöztek ki. Mostanra már ismét ott sorakoznak az Ágnes íróasztala körüli polcokon.

„Kinőtt mesekönyveket bármikor átveszünk. Van olyan, hogy a gyermeknek szülinapja volt, valamiből kettőt kaptak, és legközelebb elhozták. Vagy ürítenek a polcokon, és elhoznak hármat-négyet. És a jó könyveket hozzák, nem feltétlenül azt, amitől tényleg szabadulni akarnak” – mesélte. Emellett az „örökbefogadás” biztosítja az állomány frissen tartását: „folyamatosan figyelem, hogy mi jelenik meg, például valamelyik sorozatnak a legújabb kötete, mert erre nagy az igény, majd ezekről készítek egy listát, meghirdetem a mesekuckós szülők között, és valaki mindig jelentkezik egyre, vállalja, hogy megveszi. Ha megjön, felcímkézem, és azokhoz kerül elsőként, akik örökbe fogadták, övék az új könyv illata, majd, ha kiolvassák, akkor marad a közösben” – magyarázta.

A kölcsönzés ingyenes és a tervek szerint az is marad, szögezte le Ágnes. „Úgy gondolom, hogy nagyon fontos, hogy amikor egy szülő kölcsönözni szeretne egy könyvet, akkor soha ne azon kelljen gondolkoznia, hogy vajon megengedheti-e magának vagy sem. Úgyhogy mi igyekszünk ezt továbbra is ingyenesen működtetni. Ha valaki szeretne támogatni, mindig ott van a lehetősége, hogy ezt megtegye” – mondta.

Önkéntes munkáról van tehát szó, amelynek nagy részét Ágnes maga végzi, napi teendői mellett, mert, ahogy fogalmazott, lelkesíti, szereti csinálni, látja, ahogy csillog a gyermekek szeme. „Hat év után most kezdtem először úgy érezni, hogy a Mesekuckó túlnőtt rajtam, azért állnak dolgok, mert én nem tudok többet vállalni. Elindítottam a folyamatot, hogy létrehozzunk egy egyesületet és kivigyük a Mesekuckót az irodámból, nyissunk egy teret, ahová be lehet ülni, ahová már önkéntesek is tudnának jönni segíteni. Így több embert ki tudnánk szolgálni” – sorolta a 2022-es terveket. „Arra van szükségünk, hogy hangosan is kimondjuk, hogy miben szeretnénk segítséget kérni. A tapasztalat az, hogy ha kimondjuk, akkor nagyon hamar kerül megoldás is” – tette hozzá.

Támogatni a szülőket az olvasóvá nevelésben

Hat év alatt mintegy 500 család került kapcsolatba a Mesekuckóval, ebből jelenleg olyan 300 aktív kölcsönző. A járványhelyzet alatt volt, aki sokkal többet kölcsönzött, volt, akivel megszakadt a kapcsolat, mert nem tudta megoldani, hogy eljöjjön a könyvek után. Ezt részben kompenzálták a hetente egyszer útra kelő biciklisfutárral, aki 10 lejért szállítja ki a kért könyveket.

Mint megtudtuk, a Mesekuckóból több óvoda is kölcsönöz, de új közösségek is épültek köré. „Egy anyuka elmondta, hogy kiköltözött Bácsba, ahol nem ismer senkit, de arra gondolt, hogyha Mesekuckó-átvevőpont lenne, akkor nagyon hamar megismerné az összes magyar kisgyerekes családot, mert mindenki hozzá kopogtatna. Két évig volt átvevőpont, és mintegy 25 családot szolgált ki” – idézte fel Ágnes. További átvevőpontok indultak azóta Györgyfalván és Tordán is. A tordai kismamaklubba például havonta visz ki egy nagyobb adag gyerekkönyvet egy apuka. „Ha már találkoznak és könyvet cserélnek, akkor már két szót váltanak a könyvről, és gyakorlatilag megszületik az a támogató közeg, amiben szülőként mozogsz, és jobban tudod a gyermekeidet terelgetni a meseolvasás terén” – jegyezte meg Ágnes.

A gyűjteményben 2 évestől 14 éves korig lehet olvasnivalót találni. Bár, mint megtudtuk, komoly fantasy-szekció is van, Ágnes számára a totyogó korosztály kiszolgálása a prioritás, mert „ez az a kor, amikor a gyermeket és a felnőttet is függővé lehet tenni – jó értelemben – a meseolvasástól”. „Sok-sok év alatt eljutottam oda, hogy én nem tudok lefeküdni, ha nem olvastam mesét, mert hiányérzetem van” – mesélt saját szülői tapasztalatáról a könyvtáros.

„A gyerekek nagyon érdeklődnek, és mindig nyitottak egy új mesére. Nagyon széles a paletta, és keresgélni kell, míg megtalálod a gyermeked műfaját, de ha fenn tudod tartani ezt az érdeklődést, akkor ők meseolvasók lesznek. Van olyan, hogy jól haladsz, hónapokig egyik könyvet jobban élvezi, mint a másikat, aztán egyszer csak semmi nem érdekli, mindent elutasít. Akkor jól jön egy nagy könyvtár, ahol addig válogatsz, ahol megtalálod a következő lépcsőfokot, amivel tovább lehet menni” – részletezte. Mint kiemelte, kutatások támasztják alá, hogy a bölcsődés, óvodás korban kapott mese alapozza meg azokat a képességeket, amelyek később az iskolaérettséghez szükségesek. „Annyira fontos, hogy mesét kapjanak ebben az időszakban, hogy úgy gondolom, ebben kell támogatni a szülőket” – összegzett Ágnes.

Iskolakönyvtáraknak is továbbadja a know-howt

A nagyobb gyerekek között már van olyan, aki magának választja ki a könyveket a Mesekuckó weboldaláról, ahol kategóriánként lehet keresni, és részletes leírás is van mindenik kiadványról. Ágnes szerint egy valós könyvtár, ahol a polcról lehet válogatni, még nagyobb segítség lenne.

„Ez is egy folyamat, amíg megtanulod kiválasztani magadnak, hogy mit szeretnél olvasni. Később, a licisták esetében még nehezebb, mert ők már gyakorlatilag a felnőtt irodalomból kell válasszanak, ami óriási. Vagy megtanulják, hogy milyen eszközöket tudnak használni, hogy megtalálják azt, ami érdekli őket, vagy nagyon sok esetben elvesztődnek. Ebben a könyvtárak tudnak segíteni” – mondta.

Mint megtudtuk, Ágnes több kolozsvári iskolakönyvtár rendezésében segédkezik, nemrég készült el például a Talentum Református Iskola könyvtárának online katalógusa az ő közreműködésével. Egy ilyen katalógus fenntartása havonta mintegy 30 lejes költséget jelent, ami egy intézménynek nem nagy megerőltetés, a gyerekek pedig így korszerű felületen, otthonról is válogathatnak.

Az intézményeknek, könyvtáraknak, közösségi házaknak érdemes a szülők felé nyitnia, bevonnia őket a könyvmolyképzésbe. „Nagyon sok anyuka-apuka rengeteg időt tölt azzal, hogy kiválogatja, hogy mit olvasson a gyermekeknek. A legnagyobb meglepetés számomra az volt, hogy nagyon nagy tudás van egy-egy közösségben, amit nem ismerünk, mert éppen nem jön szóba ez a téma” – hívta fel a figyelmet. Ágnes reméli, hogy ragadós lesz a példa, s lesznek újabb hasonló kezdeményezések. „Ha valaki erre adna fejét, nyugodtan keressen meg” – tette hozzá.