Rövidfilmek, játék- és dokumentumfilmek, kiállítások, koncertek, közönségtalálkozók, beszélgetések várnak azokra, akiket érdekelnek a filmek, illetve a filmkészítés körülményei. A 22-ik Alter-Native Nemzetközi Rövidfilm Fesztivál csütötökön hivatalosan is megnyitotta kapuit Marosvásárhelyen.

Román film a múlt rendszerről

Csütörtökön délután kettőtől hatig a Kultúrpalota nagyterme a versenyprogramnak adott helyet, majd egy román filmet nézhettek meg az érdeklődők. Andrei Gruzsniczki Quod Erat Demonstrandum című filmje a ’80-as évek Romániájáról szól, pontosabban arról az értelmiségi középosztályról, amely az anyagi gondokon túl a szellemi megpróbáltatásoknak is ki van téve. Főszereplője egy matematikus, akit a hatalom akadályoz doktorátusa befejezésében, nem engedi közölni tudományos dolgozatait, ezért elhatározza, hogy Nyugatra küldi tanulmányát, ottani lapokban jelenteti meg. Ám ez az elhatározása sok bonyodalmat hoz, nem csak az ő, de barátai életében is, a szekuritáte nyomozásba kezd, ártatlan, a politikától távol álló embereket fűz be, finom módszereivel vesz rá, hogy besúgókká, megfigyelőkké váljanak. A filmvetítés után közönségtalálkozóra került sor, ahol Velvet Moraru producer válaszolt a hozzá intézett kérdésekre. Elmondta, az ő ötlete volt az, hogy fehér-fekete filmet készítsenek, hiszen úgy érezte, hogy az az időszak, a ’80-as évek nagyon szürkék voltak. Miért kell a rendszerváltás előtti periódusról filmet készíteni? „Mert még nem mondtunk el mindent, mert meg kell ismernünk a múltat” – válaszolta a producer.

Hivatalos megnyitó

A hivatalos megnyitón Sipos Levente fesztiváligazgató köszöntötte a jelenlevő zsűritagokat, a közönséget, felhívta a figyelmet arra, hogy olyan filmeket nézhet meg az érdeklődő, mint például Hajdu Szabolcs díjnyertes Délibáb című filmje, amelyet eddig még nagyon kevés helyen mutattak be. „Önök a szerencsések közé tartoznak, akik elsők között láthatják ezt a filmet” – mondta a fesztiváligazgató, hozzátéve, hogy csakis a közönségen múlik, hogy meddig él még ez a filmszemle, lesz-e folytatása. A fesztivállal kapcsolatos első benyomásairól Velvet Moraru, a zsűri tagja mondta el észrevételeit. Az Alter-Native nagyon fontos volt és most is nagyon fontos rendezvény – mondta, majd hozzátette: „szomorú vagyok, mert kevesen jönnek, holott a mozi megszépíti az életünket”.  Ha a nézők, a közösség akarja ezt a fesztivált, akkor a polgármesternek is akarnia kell, hiszen őt a közösség választotta – mondta a zsűritag, arra utalva, hogy a város előljárósága nem érzi magának a rendezvényt, nem nyújt támogatást.

Nézői vélemény

Az előző véleményt erősítette meg a maszol.ro-nak az egyik néző is, aki elmondta, a kezdetekkor, 1992-ben ez a filmfesztivál jelentette az alternatívot, a mást, a másság, a „furcsa” elfogadását. „A közönség nyitott volt minden iránt, meg akarta mutatni, hogy képes a megújulásra, a befogadásra, hogy nem számít a nemzetiség, a művészet a fontos, a szabadság számít. Hinni akartunk abban, hogy nem kell elmenni innen, hogy itt is lesznek nagy találkozások, úgynevezett nagy erdélyi Woodstockok”  - idézte fel a kezdeti időket a néző, akinek aztán idővel elment a kedve egy-egy „beteg, emészthetetlen” film látta után. „Kihagytam, nem volt türelmem, odalett az étvágy” – magyarázta K.D. Közben „visszajött az étvágy”, most már nem néz meg mindent, „ömlesztve”, hanem kikeresi a programból azt, ami érdekesnek ígérkezik, amire kíváncsi. „Most már válogatok, megnézem, hogy melyik film miről szól” – tette hozzá. Nem mintha a „rossz” filmek haszontalanok lennének. Olyankor ugyanis a néző kimegy a folyósóra és ismerőseivel, kollegáival, barátaival beszélget. „Mikor beszélgettünk mi ilyen sokat?” – szegezte a maszol.ro munkatársának a kérdést a megkérdezett. Találkozásokra, kapcsolatok ápolására is jó a fesztivál.

Magyar film a magyar realitásokról

Hajdu Szabolcs Délibáb című filmje a magyar pusztán játszódik, egy olyan társadalmi réteget mutat be, amelyről lehet, hogy tudunk, lehet, hogy csak a sajtóban olvastunk róla, de többnyire távol áll tőlünk, kultúrafogyasztó emberektől. Holott nem ritka az, amit a film bemutat: a modern rabszolgatartás esete, amivel a Hortobágyon találkozott a rendező. Olyan emberekkel beszélgetett, akik elmondták neki, munkájukért fizetést nem, csupán csak szállást és ételt kapnak. Tarr Sándor ugyanezt írja le egyik novellájában. „Akkor még nem gondoltam arra, hogy filmet készítsek a témáról” – mondta Hajdu Szabolcs a közönségtalálkozón. De az úgynevezett „csicskáztatásról” a médiában is jelentek meg hírek, cikkek, a hatalom és ember viszonya egyre aktuálisabbá kezdett válni. A forgatókönyv 2009-re készült el, a filmnek az eredeti tervek szerint legkésőbb 2011-ben forognia kellett volna, ám csak most készült el, 2014-re. A Délibáb a magyar mozi hagyományait és a western műfaját ötvöző mese a mai Magyarországról, rasszizmusról, egyenlőségről, hatalomról, szabadságról.