Sipos Levente: fenyegető a technika fejlődése
Megkezdődött Marosvásárhelyen a 22. AlterNative Nemzetközi Rövidfilmfesztivál. Sipos Leventét, a fesztivál igazgatóját az idei rendezvénysorozat újdonságairól kérdeztük, valamint azokról a filmekről, amelyeket szerinte nem szabad kihagyni.
22-ik alkalomhoz érkezett a filmfesztivál. Milyen változások történtek ez alatt az idő alatt? Mire számíthatunk most?
A legnagyobb változás technikai jellegű. Lehet, hogy más nem, de a technika szédületes fejlődése valóban veszélyezteti a fesztivál létét, ugyanis nem biztos, hogy a jövőben lépést tudunk tartani vele. De próbálkozunk vele, hiszen a tavalytól mi is HD minőségben vetítünk, viszont az idén már a versenyfilmjeink jó részét is úgynevezett DCP formátumban készítették. Ez egy olyan technológia, ami rettentően drága, a vetítő megvásárlása is kész vagyon, egyelőre csak a mozitermeket szerelték fel velük. Ez egy kicsit fenyegető ránk nézve. Azon kívül fejlődik, mint minden és változik mint minden. Maga a fesztivál arculata és célkitűzései nem változtak, a struktúra is nagyjából állandó. Az idén két eseménnyel kilépünk a Kultúrpalotából. Két hangversenyre is kisebb szórakozóhelyeken kerül sor, mint a J’ai Bistroban szerda este Cári Tibor hangversenyére, csütörtökön este pedig a Jazzben a magyarországi Santa Diver jazz triónak a hanversenye. Ezt a koncertet a Mediawave győri fesztivál bemutatkozása előzi meg, ők jövőre ugyanis 25 évesek, nálunk is idősebbek, tapasztaltabbak, ők is keresik az új utat, ezt próbálják csütörtökön bemutatni a marosvásárhelyi érdeklődőknek.
Az idén nincs díszvendég. Miért?
A tavalyi fesztiválon bejelentettük, hogy ennek a szokásunknak véget vetünk. Az elején sikeresnek bizonyult, aztán egyrészt a nézők érdeklődését sem ragadták meg annyira a vendégországbeli alkotások, mint egy magyar vagy romániai film vetítése, másrészt pedig egyre nehezebb volt olyan partnerre találni a kiválasztott országban, aki kellőképpen segítette volna legalább információterjesztéssel a program összeállítását. Anyagilag is egyre kevésbé bírtuk, az első alkalmakkor még a bukaresti kulturális képviseletek, vagy a holland nagykövetség beszállt, legalább az illető vendégországból érkező vendégek utazási költségeit állták. Aztán egyre inkább az is a mi zsebünket terhelte, és az érdeklődés sem volt arányban azzal az anyagi befektetéssel, munkával, ami ezzel járt.
A benevezett versneyfilmek között vannak-e újdonságok, vagy olyan országok, ahonnan eddig nem érkeztek filmek?
Még nem volt időm arra, hogy összehasonlítsam az idei országokat azzal, ami eddig volt, hiszen 60-70 országból kaptunk filmet a 20 év alatt, úgyhogy elég nehéz új országot találni. De mindig akad valami, mint például Koszovó, vagy az idén volt egy film, ahol a szerző Kurdisztánt tüntette fel származási országként. Versenyben is van a film, de mivel hivatalosan nem létezik Kurdisztán, nekünk úgy kellett feltüntetnünk, hogy a film Irakból jött. Tehát kapunk ilyen, úgymond egzotikus tájakról filmeket és nem is rosszakat. Nagyon sok iráni filmet kapunk, az idén is sok van.
A nagyjátékfilmek vagy dokumentumfilmek közül mi az, ami kiemelkedőbb, amit nem szabad kihagyni semmiképpen sem?
Ha rövid akarok lenni, akkor minden. A dokumentumfilmeknél mindenképpen tudni kell, hogy a One World fesztivál válgatott filmjei közül az idén az Itt sárkányok élnek a fesztivál nagydíjasa és Albániáról szól. A méhek világa című dokuemntumfilm arról szól, hogy az utóbbi időben sokmillió méh pusztult el a földön és annak idején, 50 éve Einstein azt állította, hogy ha a méhek elpusztulnának, akkor négy évre rá az emberiség is elpusztulna. Ezt kutatja a film, ami péntek este lesz, gyönyörű képvilága van, tehát mindenféle szempontból ajánlott a dokumentumfilm kedvelőinek, hogy ezt megnézzék.
A nagyjátékfilmeknél megemlíteném azt, amelyet a szombat esti díjkiosztás után vetítünk, Pálfi Györgynek a Szabadesés című, a Karlovy Vary fesztivál nagydíjas filmjét, díjkiosztás előtt a Zomborácz Virág Utóélet című alkotását, amiért ugyan nem járt nagydíj a zsűritől, de Karlovy Varyban a közönség eléggé díjazta azzal, hogy többször is beletapsolt a vetítés alatt, úgy fejezte ki a tetszését. Csütörtök este a megnyitó után Hajdu Szabolcs legultolsó filmjét, a Délibábot vetítjük. Hajdu Szabolcs sok szállal kötődik Vásárhelyhez és Vásárhely is hozzá, mert a Hajdu filmjében, a Biblioteque Pascalban sokan szerepeltek az erdélyi színészek közül. Péntek délután szintén egy vásárhelyi kötődésű film van a programban, ami a román tévé alkotása, A csatorna, ami Kincses Elemér színdarabja alapján készült. Vasárnap délben Simó Sándorra, régi barátunkra emlékezünk, aki az idén töltené a 80 évet és az ő filmjével, az Isten veletek barátaimmal zárjuk a fesztivált, emléket állítunk neki, illetve búcsúzunk a közönségünktől is, egy évre mindenképpen.