banner_ImRoxvBN_webbanner_970x250.gif
banner_Qadt244U_webbanner_728x90.gif
banner_3UKEdCdT_webbanner_300x250.gif

Az irodalom kortalan asztalnál – pályakezdők faggattak ismert erdélyi szerzőket

Pályakezdő írók faggattak a szakma rejtelmeiről és sikereiről elismert erdélyi szerzőket. A kérdések között felmerült a generációs különbségek témája, a példaképek, illetve szó esett az alkotói identitásról.

A beszélgetés az idén online térben magtartott 26. Marosvásárhelyi Nemzetközi Könyvvásár szombati, Az irodalom kortalan asztalánál címmel zajlott.  

Kovács András Ferenc és Sánta Miriám

A két költő a generációk közötti eltéréseket tárgyalta, Sánta Miriám elmondása szerint a fiatal szerzőknek sokkal kevesebb kedve van a játékos írásra, a fiatal generációra a szorongás jellemző, holott a játékos íráshoz pedig egyféle nyugodt állapot kell.

Kovács András Ferenc szerint az írás bizonyos szempontból játék, és ezek a játékok megszenvedett játékok. A költő generációk közötti különbségben nem hisz, bevallása szerint a generációs játék helyzetteremtő játék, ez pedig a megnyilvánulás játéka.


„A magyar nyelv tele van játékossággal, árnyalatokkal. Ezen a nyelven álmodunk és írunk, a magyar nyelv játék, rendeket és árnyaltságot teremtő nyelv. Az, hogy valami abszurd vagy szürreális, az eleve benne van a költészetben. Azért kortalan az irodalom, mert mindenki a kortársunk” – magyarázta Kovács András Ferenc.

Egyed Emese és Mikola Emese

A két költőnő beszélgetése során felmerült a nyilvánosság vállalása, a dogmák melletti elköteleződés, az író és olvasó kritikus megszólalása, megjegyzései. Szóba került az irodalom szabadsága is, az hogy mennyire lehet szabad az irodalom, azaz független a szabályoktól, politikától és művészetekről.



„Azok, akik irodalmat írnak, nem egy dogma mellett köteleződnek el. Az író és az olvasó között ott van a kritika, az olvasó kritikus megszólalása, megjegyzése. Az irodalom mennyire független a szabályoktól, politikától és művészetekről? Annak, amit magyarul megírunk, hol van a közönsége, az íróhoz való viszonyulásunk mennyire befolyásolja azt, hogy olvassuk a művet? Kányádi Sándor soha nem fáradt bele abba, hogy elmenjen iskolába, óvodába és minderről beszéljen. Ő hitt abban, hogy közönség mindenhol van. Ezt kellene folytatni, mert a kiadóknak nincs türelme az ilyenekre, de a fiatal írók igazán csinálhatnak ilyeneket is” – fejtette ki Egyed Emese.

A költő bevallása szerint már nem egycsatornás a kommunikáció a világban, mint eddig volt, és ha az író nem hiszi el, hogy a könyvnek megvan a titokzatos sorsa, meg kell keresni azokat a világokat, ahol értik a könyvet, mert túl nagy a piac.

Vida Gábor és Serestély Zalán

A beszélgetés egy Vida Gáborral 15 évvel ezelőtt, 37 éves korában készült interjúban elhangzott mondattal kezdődött. Az író azt nyilatkozta akkor, hogy ő nem lesz a magyar próza megújítója: „Azt hiszem, kijutottam a szövegirodalomból. Mindig hagyományos prózát akartam írni, magyarán szólva: történetet szeretek mondani. Három elbeszélés van a Fakusz három magányossága című könyvemben, mindegyiknek van eleje, közepe, vége, vannak szereplők, események, tér és idő, mindent tudó narrátor”.

Serestély Zalán költő kérdése Vida Gábor számára az volt, hogy az Egy dadogás története – amely 2017-ben jelent meg – után is ugyanezeket nyilatkozná?

Vida Gábor bevallása szerint már nem ennyire radikálisan fogalmazná meg a válaszokat, ha most tennék fel neki a kérdést. Ezt a kijelentést nem is a magyar prózának, hanem inkább a magyar elméleti, tudományi közegnek címezte, amelyik kicsit túl sokat beszélt arról, hogy nincs már történet.



Elméleti szinten ez olyan elgondolás, ami szimpatikussá vált Vida Gábor számára. Kifejtette: Hamvas Béla volt, az a nagy szerző, aki számos olyan dologról beszélt, amiről még nem is hallott akkoriban, később – mint kiderült – nemcsak Eszterházy merített bőségesen Hamvas Béla szövegeiből, hanem Hamvas Béla is merített szövegeket kiváltképpen Nietzsche könyveiből.

„Amikor az epikai hősök elfáradnak, onnantól kezdődik a regény, amikor a modernizáció elkezdődik, ott jelenik meg az ember, a regényhős, aki a társadalommal, családdal és világgal szemben áll és akkor lenne szüksége a természetfeletti erőkre, és ez a regény” – zárta a prózára, epikára vonatkozó meggyőződésével mondandóját Vida Gábor.

banner_ZBiZ5lsB_MASZOL970x250px.gif

Kapcsolódók

Kimaradt?