Mi köze lehet a világ leghírhedtebb motoros bandájának, a Hells Angelsnek Iránhoz? Első látásra nem igazán lehet sok közös kapcsolódási pont, tekintve azt, hogy világnézetileg a két entitás nem is helyezkedhetne távolabb egymástól, viszont alaposabban vizsgálva a kérdést, kiderül, hogy mégis van. Ahogyan köze van az orosz maffiának, meg más, szervezett bűnözői csoportnak világszerte. Ezekről a kapcsolódási pontokról a Washington Post közölt nemrég egy alapos tényfeltáró cikket, amelyben azt vizsgálják, hogy a különböző totalitárius rendszerek – jelen esetben Irán – hogyan számolnak le a számukra kényelmetlenné váló disszidensekkel.

Politikai gyilkosságok a történelem kezdete óta léteznek, mondhatni, hogy a különböző hatalmi harcok közepette már az ókori időkben szokványosnak számítottak, ilyen téren tehát semmi újdonság nincs. Az sem tekinthető kivételes gyakorlatnak, ha egy valamilyen okból célponttá váló személyt hazájától távol, egy idegen országban éri utol a végzet. Elég, ha csak arra gondolunk, amikor 1940-ben egy bizonyos Ramón Mercader Mexikóban Sztálin parancsára kidekorálta Trockij fejét egy jégcsákánnyal, ha pedig már az orosz példánál tartunk, akkor emlékezhetünk időben jóval közelebb eső epizódokra, mint például a Nagy-Britanniában radioaktív teával megmérgezett defektor-ügynök, Alekszandr Litvinyenko esetére, de ott van a 2018-ban Isztambulban végrehajtott szaúdi akció is, amelynek keretében egy újságírót gyilkoltak meg Szaúd-Arábia konzulátusán. A Hasogdzsi-ügy néven elhíresült – nem mellesleg rendkívül dilettáns módon végrehajtott – gyilkosság rengeteg nemzetközi diplomáciai bonyodalmat eredményezett és elképzelhető (csupán hipotézis), hogy egyfajta fordulópontot is jelentett a disszidensek elhallgattatását célzó akciók vonatkozásában. Mindez olyan értelemben, hogy a jelek szerint az elmúlt években egyes országok titkosszolgálatai igyekeznek elkerülni azt, hogy saját operatív ügynökeik hajtsanak végre külföldi merényleteket disszidensek ellen, ehelyett megpróbálnak valamely harmadik felet proxy-végrehajtóként bevonni az ilyen jellegű műveletekbe.

A Washington Post Irán példáján keresztül szemlélteti ezt az egyre nagyobb méreteket öltő gyakorlatot. Irán amúgy is élen jár a proxy-műveletek terén, elég csak arra a Hezbollah meg a Hamász támogatására gondolni, de elmondható, hogy az összes regionális konfliktusát tulajdonképpen valamely harmadik fél bevonásával vívja. Ezzel együtt bőven van oka az óvatosságra, hisz a lassan, de biztosan eszkalálódó közel-keleti feszültségekben játszott kulcsszerepe miatt az amerikai és európai titkosszolgálatok fokozott figyelemmel kísérik az ottani történéseket, és azok nemzetközi hatásait. Ilyen körülmények között az iráni titkosszolgálatnak sokkal nagyobb fejtörést okoz, ha saját hatáskörben kell megszervezni és végrehajtani valamilyen műveletet – például egy kényelmetlen disszidens elhallgattatását – Amerikában vagy Európában. A szóban forgó tényfeltáró cikk Pouria Zeraati Londonban tevékenykedő iráni újságíró esetéből indul ki, akit idén saját háza előtt szúrt többször lábon egy ismeretlen elkövető. Ebben az esetben több mint valószínű, hogy nem Zeraati megölése volt a cél, hanem „csupán” egy nyomatékos fenyegetés, miszerint bárhol és bármikor lecsaphatnak rá, amennyiben nem hagyja abba az iráni rezsim szemszögéből káros tevékenységét. Az iráni disszidens újságíró egyébként egy, a szaúdiak – Irán ellensége – által finanszírozott műholdas tévécsatornán sugárzott műsor miatt került Teherán célkeresztjébe. A helyzetet viszont az is bonyolulttá teszi, hogy az illető brit állampolgár is, ezért az iráni illetékesek némileg visszafogták magukat, egy brit állampolgár megölésével járó diplomáciai bonyodalmak elkerülése okán. Azóta kiderült, hogy a támadást végrehajtó két elkövető Kelet-Európából érkezett Londonba, és hivatalosan semmi közük nincs a közel-keleti országhoz, a brit és amerikai titkosszolgálatok viszont kiderítették, hogy az akció mögött egyértelműen Teherán áll.

A kimutatások szerint az elmúlt években Irán bizonyíthatóan merényleteket hajtott végre szervezett bűnözői csoportok bevonásával egy Amerikába disszidált, álidentitással rendelkező volt iráni katonatiszt, egy száműzött, Brooklynban élő újságíró, egy svájci nőjogi és egy németországi LGBTQ-aktivista, valamint legalább öt, az Iran International (az a tévécsatorna, ahol Pouria Zeraati is dolgozik) kötelékébe tartozó újságíró ellen. Ezen felül csak az elmúlt két évben a brit titkosszolgálatok londoni rendőrséggel közösen 16 tervezett támadást hiúsítottak meg, amelyek szintén az iráni titkosszolgálattal hozhatók kapcsolatba. Még súlyosabb a helyzet az Egyesült Államokban is, ahol az elmúlt öt évben összesen 88 erőszakos cselekményre került sor, ami meghaladja az azelőtti négy évtizedben – az 1979-es Iszlám Forradalom óta eltelt időszak – regisztrált hasonló esetek számát. Amerikában ráadásul politikusok is szerepeltek a listán, mint például Donald Trump vagy Mike Pompeo, ami válaszlépés lett volna a 2020-ban Irakban egy amerikai dróntámadásban meggyilkolt Kászem Szolejmáni iráni tábornok miatt. Az esetek többségében Teherán egy iráni, de Isztambulban élő kábítószerkereskedő, bizonyos Nádzsi Shariffi Zindashti közvetítésével „szervezte ki” a politikai hátterű gyilkosságokat és emberrablásokat. Zindashti például 350 ezer dollárért bérelt fel két kanadai Hells Angels-tagot annak érdekében, hogy megöljék a már említett hamis identitás alatt Amerikában élő volt katonatisztet és annak feleségét. Ez a merénylet egyébként meghiúsult, de más ügyekben is kerültek ki proxy-bérgyilkosok a motorosbanda tagjai közül – egy németországi Hells Angels-tag felelős egy zsinagóga felrobbantásáért –, ezen felül az iráni titkosszolgálat bizonyítottan együttműködött még további négy nemzetközi szervezett bűnözői csoporttal, köztük egy rendkívül veszélyes, több, mint húsz országban aktív orosz bűnszervezettel.

Amerikai és európai illetékesek aggodalmukat fejezték ki a hasonló esetek számának ugrásszerű növekedése miatt, mindeközben Irán természetesen tagadja az ellene felhozott vádakat, mondván, hogy mindez csupán koholmány, ami az izraeli cionista rezsim által elkövetett terrorcselekményekről hivatott elterelni a nemzetközi közvélemény figyelmét. Annyi bizonyos, hogy ez a történet korántsem ér egyhamar véget, és újabb bizonyítéka, hogy az elvileg lokális konfliktusok is már jó ideje globalizálódtak, ami egyáltalán nem jó hír a jövőre nézve.