Megszólalt a héten az ungvári Kárpátaljában a hetilap K. V. szignójú szerzője és beszámolt a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) április 12-én megtartott XXXV. közgyűléséről. A Vérke parti városban, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola átriumában megrendezett közgyűlés, amely a szervezet legfelső vezető szerve, méltó keretet adott a legrégebbi Kárpát-medencei magyar érdekvédelmi szövetség kongresszus jellegű éves rendezvényének, amely immár negyedik alkalommal zajlott háborús körülmények között, de mégis bizakodást és reményt sugárzó üzeneteket megfogalmazva.

 Sajnálatos módon Brenzovics László KMKSZ-elnök az elmúlt évekhez hasonlóan, most is csak online tudott bekapcsolódni a kongresszus munkájába, mivel azt követően, hogy 2020. november 30-án az ukrán titkosszolgálat kommandósai koholt politikai vádak alapján egy konstruált eljárás keretében házkutatását tartottak ungvári otthonában, kénytelen volt elhagyni Ukrajnát, és azóta Magyarországon él.

„Én nem a győztest énekelem,
nem a nép-gépet, a vak hőst,
kinek minden lépése halál,
tekintetétől ájul a szó,
kéznyomása szolgaság,
hanem azt, aki lesz, akárki,
ki először mondja ki azt a szót,
ki először el meri mondani,
kiáltani, bátor, bátor,
azt a varázsszót, százezerek
várta lélekzetadó szent
embermegváltó, visszaadó,
nemzetmegmentő, kapunyitó,
szabadító drága szót,
hogy elég! hogy elég! elég volt!
hogy béke! béke!
béke! béke már!
Legyen vége már!”

 Jó oka van annak, hogy fentebb Babits Mihálynak az első világégés idején írt megrendítő Húsvét előtt című költeményéből idéztem. Ugyanis ezzel az élet- és értékpusztítás ellen tiltakozó, a föltámadást, a béke eljövetelének reményét ígérő rapszódiával, amit Ferku Szilveszter, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház színésze tolmácsolt mély átérzéssel, nyílt meg a múlt szombaton a KMKSZ idei országos fóruma melyről ezúttal kívánok szólni a Kárpátalja helyszíni beszámolóját ismertetve. E megkapó és felemelő mozzanat okán jegyezte meg már cikkének indításában annak szerzője, hogy „a költemény szavai különösen időszerű üzenetet hordoztak ezekben a nehéz időkben, bátorítva és lelkesítve a jelenlévőket.” Mi tagadás, nem kell túl sok képzelőerő ahhoz, hogy bárki átérezze, mennyire lélekbemarkolóan megindító lehetett Beregszászban, 2025 húsvétja előtt ezt az áhított békét és a rendet óhajtó lírai üzenetet hallani.

A 36 évvel ezelőtt, 1989 februárjában Ungváron megalakult KMKSZ idei, nem tisztújító jellegű közgyűlésén a legnehezebb körülményeket elviselni kénytelen nagyobbik magyar politikai tömörülésnek nem véletlenül voltak ezúttal a hívószavai a küzdelem, a hűség a megmaradás és a remény. Ezek óhatatlanul is adták magukat, hiszen annak ellenére, hogy az utolsó, 2001-es ukrán népszámlálás idején regisztrált másfélszázeres kárpátaljai magyarság a becslések szerint több tízezerrel fogyatkozott meg az elmúlt három és fél évtizedben, a szervezetnek még ma is 111 alapszervezetbe tömörülve 33 831 tagja van. Őket a mostani, jubileumi tanácskozásom 189 küldött képviselte, akik a rendezvény megnyitásakor egyperces néma főhajtással adóztak a mögöttünk hagyott egy esztendő alatt elhunyt KMKSZ-tagok, valamint a honvédő háborúban életüket vesztett magyar honfitársaik emlékének.

Amint az már a bevezetőmből kiderült, nemcsak az sokkolóan példátlan, hogy egy magyar nemzeti közösség a térségünkben háborús körülmények között kénytelen megélni a mindennapjait több mint 50 hónapja. Az is párját ritkítja, és teljesen ismeretlen a magyar politikatörténetben, hogy egy tekintélyes és legitim, a helyhatóságok különböző szintjein megválasztott tisztségviselőkkel rendelkező magyar politikai szervezet elnöke személyesen nem, hanem csak online tudja kongresszusi beszámolóját megtartani.

Hogy miért kell neki önkéntes száműzetésben élni, az kiderült az általam már elmondottakból. Viszont még azt is hozzá kell tennem: az 2020-as akció, amikor az Ukrán Biztonsági Szolgálat (SZBU) fegyveresei rárontva Brenzovics László lakására házkutatást tartottak nála és ezzel egy időben a KMKSZ ungvári központi székházában, az Egán Ede Kárpátaljai Gazdaságfejlesztési Központban és a Kárpátaljai Magyar Főiskoláért Jótékonysági Alapítvány székhelyén is – minden alapot nélkülözött. Kizárólag egyetlen célt szolgált ez az erőfitogtatás: megfélemlíteni a kárpátaljai magyarságot és annak vezetőit. A házkutatásokat ugyanis koholt politikai vádak alapján felépített koncepciós eljárás keretében tartották, egy 1500 kilométerre levő kelet-ukrajnai bíróság szeparatizmus vádjával megnyitott büntetőügyre hivatkozó állítólagos döntésére hivatkozva, és olyan tevékenységre kerestek bizonyítékokat, amely Ukrajna területi egységének megbontására és a határok erőszakos megváltoztatására, az államnak való károkozásra irányul. Mindent elmond erről a vérlázító és szánalmas históriáról, hogy az eljárás máig nem zárult le azóta is lebegtetik. Viszont bármikor folytatható, ha arra lesz majd hatalmi szándék.

Mindezek után következzen a hivatkozott tudósítás:

A cikkíró értelemszerűen Brenzovics László éves jelentésének már a kezdő sorokban kiemelt figyelmet szentel. KMKSZ elnöke videós beszámolója elején több fontos eredményre és kihívásra is kitért, amikor azt hangsúlyozta, közössége számára a háborús körülmények közepette is kulcsfontosságú az oktatás, az infrastruktúra-fejlesztés, valamint a politikai képviselet biztosítása.

Ezt követően kiemelte: hogy Ukrajnát súlyos társadalmi, gazdasági és demográfiai válság sújtja, amelyet a háború csak tovább mélyített: „Minél tovább tart a háború, annál mélyebbé válik ez a demográfiai válság, elérve azt a pontot, ahonnan már nincs visszaút” – fogalmazott. Ugyanakkor pozitív példaként emelte ki a kárpátaljai magyarság kitartását és jóleső érzéssel nyugtázta, hogy a háborús körülmények és sok-sok másféle nehézség ellenére működnek a magyar intézmények, működik az iskolahálózat, dolgoznak a civil szervezetek, akárcsak a kárpátaljai magyar nyelvű médiamunkások, az egyházak és azok papjai, pedig hatékonyan végzik a hívek lelki gondozását.

Ezután részletesen ismertette a közössége megmaradását segítő programokat és fejlesztéseket, melyek közül elsőként azt, ami látványos siker a javából, hiszen a Rákóczi-főiskolát az ország tíz legjobb magánintézménye között tartják számon. Külön kitért az új oktatási és sportprojektekre is, amelyek helyben kínálnak fejlődési lehetőséget a fiatalok számára, majd szólt azokról szociális és gazdaságfejlesztési programokról is szólt, amelyek a nehézségek ellenére továbbra is elérhetők. Ezek mellett felsorolta, hogy milyen jelentős infrastrukturális beruházások valósultak meg az elmúlt évben.

Végül a háborús helyzetet elemezve rámutatott arra, hogy „a béke eléréséhez nemcsak Ukrajna és Oroszország, hanem a Nyugat egységes fellépése is szükséges.” Úgy vélte: Donald Trump visszatérése csökkentheti a világégés veszélyét, de a béke ma még mindig távoli célnak tűnik. Beszéde zárásaként megerősítette: „A KMKSZ továbbra is elkötelezett a kárpátaljai magyarság érdekeinek képviselete mellett, és minden tőle telhetőt meg fog tenni közösségünk megmaradásáért, fejlődéséért.”

A tanácskozáson a magyar kormányt a Nemzetpolitikai Államtitkárság helyettes államtitkára Szilágyi Péter képviselte. Köszöntőjében a politikus annak a véleményének adott hangot, hogy a KMKSZ munkája az elmúlt 36 évben a legnehezebb időkben is biztos támaszt nyújtott a helyi közösségnek. Mint fogalmazott: „A magyarok ügyét csak a magyarok tudják képviselni. Mi hiszünk a nemzeti kisebbségek bölcsességében, önszervező erejében.”

Szilágyi ezután azt hangsúlyozta, hogy a kárpátaljai magyarság megmaradásának három pillére az erős érdekképviselet, az anyanyelvű oktatás, valamint a történelmi egyházak támogatása. Végül megerősítette: „Magyarország továbbra is kiáll a kárpátaljai magyarság jogai mellett, és partnere marad minden olyan törekvésnek, amely a közösség boldogulását szolgálja.”

A tavalyi közgyűlésen a legfontosabb Kárpát-medencei magyar szervezetek közül több is elnöki szinten képviseltette magát a fórumon. Ezúttal közülük csak az RMDSZ-nek volt magas rangú küldötte a beregszászi évértékelőn. A Szövetség egyik ügyvezető alelnökét delegálta a tanácskozásra.

Szilágyi Dóra Emese, ifjúságért felelős ügyvezető alelnök és MIÉRT elnök Kelemen Hunor szövetségi elnök üdvözletét tolmácsolva a köszöntőjében kiemelte: az erdélyi magyar közösség teljes szolidaritásáról és elismeréséről biztosítja a kárpátaljaiakat, különösen a háborús időszakban tanúsított kitartásu­kért.„Az elmúlt időszakban akkora változások következtek be az életünkben, amit talán a mi generációnk el sem tudott képzelni”– mondta, majd hozzátette: „Bízom benne, hogy még megvan önökben az erő, hogy a következő generációknak is teret és szülőföldet adhassunk tovább.”

Az ott elhangzott felszólalások mindegyikét összegezte a Kárpátalja cikkírója, viszont e figyelemfelkeltésem keretében már csak terjedelmi korlátok miatt se nyújthatok teljeskörű ismertetést. Viszont azt, hogy közülük egy szókérésnek bemutatásáról nem mondhatok le, azt az alábbiak minden bizonnyal alátámasztják.

Babják Zoltán, Beregszász polgármestere mérlegmegvonó beszédében ugyanis a háború árnyékában végzett munkát és az elért gazdasági eredményeket értékelte, az általa elmondottak pedig töretlen bizakodásról tanúskodtak. Mert másképpen nem is lehet értékelni, hogy nyomatékosan hangsúlyozta: a háborús körülmények ellenére a legmagyarabb kárpátaljai városnak és környékének sikerült komoly fejlődési eredményeket elérni, amit elsősorban a csapatmunka és a közös erőfeszítések eredményének tart. Egyúttal köszönetet is mondott a KMKSZ-nek a kiváló együttműködésért, és reményét fejezte ki, hogy a háború után, amikor a körülmények lehetővé teszik, Beregszász újra visszanyerheti történelmi nevét, és ezt közösen, összefogva fogják elérni.

Hadd mondjam el zárásképpen, hogy a küldöttek a közgyűlés végén nyilatkozatot fogadtak el, amelyben többek között az áll, hogy „a KMKSZ Közgyűlése fontosnak tartja, hogy az európai normáknak megfelelően megvalósuljon a kisebbségek jogainak maradéktalan biztosítása, ezáltal pedig a kárpátaljai magyarok a gyakorlatban is visszakapják az Alkotmányban biztosított jogaikat.

Kívánjuk, hogy Ukrajna legyen olyan európai, demokratikus jogállam, melyben tiszteletben tartják az emberi és nemzetiségi jogokat. A kárpátaljai magyar közösség a háborús viszonyok ellenére is szeretne megmaradni szülőföldjén, és töretlenül bízik a béke eljövetelében.”