Megszólalt a héten a pozsonyi Új Szóban hét szlovákiai magyar személyiség és elmondták véleményüket arról, hogy mit gondolnak a vasárnapi magyar parlamenti választásokról, illetve ezeken kinek a győzelmére számítanak.

Talán nem tévedek nagyot, amikor ma, a közismert előzmények ismeretében azt feltételezem: még a világűrbe eljutott első embernek, Jurij Gagarin orosz (szovjet)  űrhajósnak a hazájában is, minden bizonnyal sokkal kisebb figyelmet kap az ő 1961. április 12-i, Föld körüli egyfordulatos útjára való emlékezés ezen a  jubileumi 65. évfordulón,  mint az a fejlemény, hogy ezen a vasárnapon 8 114 688 magyar választópolgár, köztük 496 286 levélben  és 90 730 külképviseleteken voksoló, eldönti, milyen lesz a következő magyar törvényhozás összetétele, ami bizalmat szavaz majd a leendő budapesti kormánynak.

Persze az is igaz, ami a világ országainak minden kancelláriájában olvasott Financial Timesnak a hét elején megjelent vezércikkéből kiderült: „miközben Moszkva és Washington is Orbán Viktor magyar miniszterelnök  ötödik egymást követő ciklusáért szurkol, nem túl gyakran fordul elő, hogy egy 10 milliónál kevesebb lakosú EU-tagállamban tartott választás ilyen nemzetközi figyelmet kapjon”. Ez pedig annak bizonyítéka – így a Financial Times –, hogy sokfelé, főleg Európában úgy látják, „sokkal több forog kockán, mint pusztán belpolitikai kérdések, amikor a magyarok leadják szavazatukat”. Hogy ezt az egyik legtekintélyesebb brit napilap miért látja így, ahhoz a szintén jól ismert előzmények miatt aligha szükséges bővebb magyarázat.

Amikor valóban példátlanul ekkora nemzetközi figyelem irányul arra, hogy miként szavaznak ezen a megmérettetésen Pannóniában, meg másutt a szavazásra jogosult magyarok, szerintem odafigyelést érdemel azoknak a véleménye is, akik kisebbségben élnek ugyan, de többszázezres létszámban, és akaratuk ellenére ők nem lehetnek részesei ennek a történésnek. Mert ők egyedüli külhoni magyar közösségként egy szomszédországi többség rövidlátó impertinenciája okán nem élhetnek a voksolás lehetőségét is megteremtő, könnyített módon történő magyar állampolgárság megszerzésével.

Ők azok a nemzettestvéreink, akik annak dacára, hogy a legilletékesebb állapotérzékelő szerint „Magyarország és Szlovákia közötti kapcsolatok sohasem voltak olyan jók, mint most”, úgy élik meg ezt a történelmi léptékű soha nem látott jószomszédi viszonyt annak a Robert Fico névre hallgató, egyik tető alá hozójának köszönhetően, hogy hontalanná válhatnak saját hazájukban, amennyiben szorgalmazzák azt a jogi köteléket, ami magától értendő Romániában, Szerbiában, Horvátországban és sokfele másutt is.

Három nappal e sorsdöntő április 12. előtt az egyetlen szlovákiai magyar napilap, az Új Szó redakciója egy ankétot szervezett, amelynek keretében ismert felvidéki magyar személyiségek, köztük volt és jelenlegi politikusok, illetve más közéleti szereplők elmondhatták véleményüket a magyarhoni általános választásokról, majd megtippelhették azt is, hogy a voksok megszámolása után szerintük kinek állhat majd a zászló. Erre a felkérésre heten mondtak igent, az általuk ez ügyben megfogalmazottak ismertetésére vállalkozom ezúttal.

A két legfajsúlyosabb válaszadó az olvasóink által már régóta jól ismert Berényi József és Bugár Béla volt. Bennük az a közös, hogy mindketten voltak már első számú vezetői a szlovákiai magyarok pártjainak, utóbbi kettőnek is. Viszont az is igaz, hogy gyökeresen eltérően alakult azt követően az életútjuk, hogy lemondtak a pártelnöki tisztségükről. Míg a ma 67 éves Bugár 2020-ban egy választási fiaskó után végleg visszavonult az aktív politizálástól, a most 58 esztendős Berényi, aki szintén egy kudarcos választási szereplés után még 2016-ba távozott a magyar párt éléről, mindmáig élvonalbeli politikus maradt. Ő megbecsült vezéralakja több mint egy évtizede a szlovákiai z önkormányzati szférának, ugyanis 2014 óta folyamatosan Nyitra megye alelnöke.

Berényi úgy látja: „Sajnos nem lehet hinni a közvéleménykutatásoknak, mert merőben eltérő eredményt jósolnak attól függően, hogy a kormánypártokhoz közeli, vagy az ellenzékkel szimpatizáló ügynökségről van szó” Ehhez hozzáteszi: „Már az amerikai választásoknál is bebizonyosodott, hogy a közvélemény-kutatásokra inkább befolyásolási tényezőként, mint objektív helyzetfelmérésként kell tekinteni. 2024-ben Kamala Harris, demokrata elnökjelöltet pár nappal a választások előtt kis különbséggel, de győztesként hozták ki a mérések, majd láthattuk Donald Trump jelentős előnnyel győzött.”

Rátérve a konkrét kérdésfelvetésre, nem titkolja, hogy az Orbán Viktor által vezetett politikai formáció győzelmére számít: „Tehát lehet, hogy a Tisza Párt a listás szavazásnál vezet, de érzésem szerint az egyéni választókörzetek többségében a Fidesz áll jobban. Úgyhogy minden nyitott. Gondolom nem meglepő, én a Fidesznek szurkolok.”

Szókérésében Berényi nemcsak azt fejti ki, hogy kinek drukkol, hanem annak az óhajának is hangot ad, ami pártszimpátiáktól függetlenül mindenki érdeke határokon innen éppúgy, mint határokon túl. Mert végzetesen lélekromboló lenne, – és ebben messzemenően igaza van – ha a versengő feleknek az elmúlt hetekben, hónapokban megtapasztalt egymásra acsarkodása, nem érne véget most, hanem holnap-holnapután, meg azután is, tovább folytatódna:

„Talán soha nem volt ennyire kiélezett ellentét a kampány során a politikai táborok között, mint idén. Remélem, a választások után megnyugodnak a kedélyek és az emberek az utcán nem fognak ellenségként tekinteni egymásra. Nagy a felelőssége a politikusoknak, de a médiáknak is abban, hogy az indulatok ne gerjedjenek tovább. Bízom benne, hogy a nemzetpolitika területén folytatódik az a politika, melyet az elmúlt években a magyar kormány felépített. Örülök, hogy ez az elvárás röviden megjelent a Magyar Szövetség Országos Tanácsának 2026. március 21-i állásfoglalásában is.” 

Bugár Béla, az MKP és a Híd korábbi elnöke szerint egész más szcenárió érvényesül végül a vasárnapi választásokon, mint az amilyet Berényi remél. Tömören megfogalmazott véleménye a következő:

„Amennyiben az utolsó pillanatban már nem lesznek meglepő politikai húzások a Fidesz részéről, akár orosz, akár amerikai segítséggel, akkor szerintem biztos, hogy a listás választáson a Tisza győz. És úgy látom, vidéken is nagyon kormányellenes a hangulat, tehát az is előfordulhat, hogy az egyéni választókerületek többségében is a Tisza jelöltjei győznek. Kérdés azonban, hogy a hatalom átadása hogyan megy majd végbe ebben az esetben. Sok minden előfordulhat, és nem akarom az ördögöt a falra festeni, de láttuk, hogy milyen titkosszolgálati módszereket vetettek be, például a tiszás fiatalok ellen, vagy azok ellen, akiknek egy kicsit eltért a véleménye a kormány álláspontjától. Alapvetően azért abban bízok, hogy rendben lezajlik majd a hatalom átadása is.”

Az ide kattintva elérhető CV-ből sok lényeges adalék megtudható arról a Hájos Zoltánról, aki első, 2009-es megválasztása óta polgármesterként nemcsak a Dunaszerdahely közösségért dolgozik, hanem a Csallóközi és Mátyusföldi emberekért is. Ugyaninnen megtudható, sikeres gyakorló jogász volt, mielőtt közéleti pályára lépett volna. Viszont az, hogy született diplomata is egyben, az számomra a következő nyilatkozatából derül ki:

„A magyarországi választásokat kiemelt figyelemmel kísérem, hiszen azok nemcsak Magyarország, hanem a határon túli magyar közösségek jövője szempontjából is jelentőséggel bírnak. Számunkra a legfontosabb, hogy a választások eredménye a stabilitást, a párbeszédet és a nemzeti összetartozás erősítését szolgálja, és továbbra is biztosított legyen a határon túli magyar közösségek támogatása. A választások kimenetelét természetesen tiszteletben tartom.”

Az ankét utolsó politikus megkérdezettje az a gömöri Vavrek István volt, aki civilben matematikatanár, azonban volt már parlamenti képviselő is, méghozzá az első roma képviselője a pozsonyi törvényhozásnak a Híd színeiben. A Rimaszécs volt polgármestereként is nevet s rangot szerző Vavrekról még érdemes tudni, hogy ma a Besztercebánya Megyei Önkormányzat olyan roma képviselője, aki tavaly novemberben csatlakozott a Magyar Szövetséghez, mert úgy érezte, ezzel a döntésével új lendületet adhat a felvidéki magyarok pártja romapolitikájának és a magyar ajkú roma közösségek felzárkóztatásának.

A romaügyi szakpolitikus Hájoshoz hasonlóan a válaszában bölcsen visszafogott és közben profi politikusi erényekről is tanúbizonyságot tesz: „A kiélezett kampány és a bonyolult magyarországi választási rendszer miatt 3-4 nappal a voksolás előtt sem lehet megjósolni az eredményt, de az jól látható, hogy Magyarországon nagy a változás iránti igény. Aztán majd vasárnap eldöntik, kinek szavaznak bizalmat. A szlovákiai magyar politikusok dolga meg az lesz, hogy az április 12-e után felálló kormánnyal korrekt kapcsolatot alakítsanak ki. Egy évvel később nálunk is parlamenti választások lesznek, bízzunk abban is, hogy az új magyar és az új szlovák kormány kapcsolata konstruktív lesz, mert a szlovák–magyar ellenségeskedésnek mindig mi isszuk meg a levét.”

Az a Bárczi Laura, aki országos ismertségre azt követően tett szert, hogy egyik szervezője és felszólalója volt annak az emlékezetes január 30-i pozsonyi tüntetésnek, amelyen a Beneš-dekrétumokra hivatkozó földelkobzások és a szólásszabadság korlátozása ellen tiltakoztak, és ahol Orosz Örsöt a „Megkérdőjelezem a Beneš-dekrétumokat” feliratú láthatósági mellény viselése miatt őrizetbe vették, – most a polgári aktivisták által alapított KÖZ.ÜGY platform képviseletében válaszolt a körkérdésre.

Az úgymond „magyarbarát” Fico-hatalom által gyalázatosan megalázott és megszomorított felvidéki honfitársaink ügyének szolgálatát kiemelt feladatának tekintő, újságíróként is tevékenykedő Bárczi Laura egyértelműen a változást preferálná a magyarországi választásokon.

Íme, miképpen osztja meg ezt a véleményét az Új Szó olvasóival:  „Európa vagy Oroszország?” – hangzott el a kérdés számtalanszor az elmúlt évek egyik legkiélezettebb választási kampányában, amelyet a világ számos régiójában árgus szemekkel követnek nyomon. Igaz hát, hogy az eredmény nemcsak Európa, hanem a tágabb nemzetközi rendszer alakulására is hatással lesz. Sokáig úgy gondoltam, hogy a verseny nagyon szoros lesz, mára azonban őszintén kezdek hinni – és nem csak bízni – a Tisza győzelmében.

A mértéktelen propaganda, a ferdítések és az általános közfelháborodás zsivajában ugyan nehéz racionális becsléseket végezni, azonban úgy vélem, az, hogy Magyarország legnagyobb üzletemberei, mint például Wáberer György – ha nem is nyíltan –, de a Tiszát támogatják, rendkívül komoly üzenet. Őszintén hiszek abban, hogy Magyarország megérett a változásra, és a választópolgárok is felismerték Orbán populista-autokrata törekvéseinek veszélyét és fenntarthatatlanságát. Az azonban, hogy az eredmény milyen módon és hány csavarral kerül majd kihirdetésre, még számos kérdést rejt”.

Ardamica Zorán költő, író, zeneszerző szerint valóban válaszút előtt áll most Magyarország népe. Jósolni nem mer, viszont remélni igen. Ő az, aki a Paraméter hírportál házi szerzőjeként, mindig sarkosan fogalmaz, és erről a nemegyszer polgárpukkasztó stílusáról a mostani ankét során se mondott le: „Nem tudom, ki győz. Ha Orbán elég százalékkal veszít, az ország visszaállítható lesz az európai civilizáció útjára. Ha nem, a nép épkézláb része lelép, a többi behódol vagy tönkre lesz téve, mint más orosz befolyástól áthatott történelmi helyzetekben. Akkor az országnak, mint európai demokráciának ténylegesen vége.

Ha Magyar kétharmaddal győz, garanciát még nem, ám esélyt látok. Nem lehet az átrohadt rendszert négy év alatt megjavítani, oda kell figyelni, hogy OV és rezsimje ne tudjon egy ciklus után az emberek elégedetlensége miatt visszatérni. Változást várok. A végletes megosztottság mérséklődését is.

Reális elvárás viszont csak az első lépés lehet: átvenni a kormányzást és elkezdeni felépíteni azt a rendszert, amelyre már a kádárizmus után lett volna szükség. De hatékonyan és gyorsan.”

A komáromi székhelyű Tandem névre hallgató, közhasznú szolgáltatásokat nyújtó nonprofit szervezet igazgatója, Sikula Gábor pszichológus úgy látja, „Bármi is lesz a választás eredménye, már most látszik, hogy elindult egy változás a magyarországi politikában és abban is, ahogyan az emberek a közélethez viszonyulnak.” E vélekedését kiegészítendő hozzáteszi: „Fontos, hogy ne egyetlen választástól várjuk a megoldást, és ne gondoljuk azt, hogy ha megválasztjuk a »jó« vezetőt, akkor mi már mindent megtettünk és hátradőlhetünk. Folyamatosan ki kell állnunk a fontos társadalmi ügyek mellett, ébernek és kritikusnak kell maradnunk, és el kell várnunk, hogy semmi se maradhasson következmények nélkül.”

Okfejtése folytatásában előbb saját portáján söpör, majd ezt követően tekint a Duna másik oldalára és fogalmazza meg azt, hogy mit tartana kívánatosnak ott elérni: „A TANDEM-ben évek óta olyan programokat valósítunk meg, amelyek a fiatalokat aktív állampolgárságra nevelik, hogy felelősséget vállaljanak önmagukért és a környezetükért. Azt remélem, hogy az a lendület, amivel az elmúlt időszakban felkavarodott a magyarországi politika állóvize, az továbbra is megmarad, mert egy demokratikus jogállam működéséhez egy felnőtt, polgári társadalomra van szükség.”