Megszólalt a héten az Indexben Privacsek András és beszámolt arról, hogy miután egy szlovák nacionalista szervezet a szerintük szlovákul is tudó Kossuth Lajossal kampányolt a magyar szülők szlovák iskolaválasztása mellett, az érintettek frappáns válasszal reagáltak erre a tudatos heccelésre. A Rákóczi Szövetség új plakátkampánya a szlovák nemzeti mozgalom legnagyobb alakját idézve vágott vissza, azzal, hogy Ludovít Stúrnak egy, a nemzettársaihoz szóló intelmét helyezték a molinóikra: „Az anyanyelv a legjobb és legalkalmasabb az oktatásra, mert ezen tanultunk meg nemcsak gondolkodni, hanem érezni is”

Azt követően, hogy szlovák parlament tavaly december 12-én kimondta: börtönbüntetés jár a magyarellenes Beneš-dekrétumok megkérdőjelezéséért, és ez a döntés máig nem csituló indulatokat keltett a felvidéki magyarság köreiben, a szlovák nacionalisták egy újabb magyarellenes akcióval rukkoltak elő a közelmúltban.

A 2019-ben párttá alakult Szlovák Megújhodási Mozgalom, a SHO (Slovenské hnutie obrody), amely ideológiájában és retorikájában erősen kötődik a Tiso-féle fasiszta szlovák államhoz, nem elégedett meg azzal, hogy az „européer” Robert Fico kormányozta országban bűncselekmény lett kimondani a magyarokat ért kollektív megbélyegzés történelmi valóságát, hanem szintet lépett. Ezt nem is akárhogyan tette: egészen furcsa módszerrel hozzá látott ahhoz, hogy magyar gyerekeket szlovák iskolákba „toborozzon”.

A szélsőségesen nacionalista SHO, mely tavaly novemberben „felvidékezés” miatt feljelentette Orosz Örs Nyitra megyei képviselőt (a politikus olyan könyvet adott ki, amelynek a címében a Felvidék szó is szerepelt, ezzel pedig a denunciálók szerint megsértette a szlovák nemzeti identitást, és irredenta történelem-értelmezést népszerűsít) – több felvidéki magyaroklakta várost árasztott el „Kossuth is tudott szlovákul – írasd szlovák iskolába a gyerekedet” feliratú plakátokkal.

Ráadásul a kampány egy történelmi csúsztatáson alapult, mert a történészek között egyetértés van abban, hogy Kossuth Lajos egyik nagyapja ugyan Turóc megyéből, szlovák anyanyelvű kisnemesi családból származott, de édesapja, Kossuth László, az Andrássy család monoki uradalmi ügyésze már színtiszta magyar környezetben élt, nyolc gyermekét hitvesével együtt öntudatos magyarnak nevelte és magyar iskolába járatta. Az is tény, hogy Kossuth Lajos életéből egyetlen szlovák nyelvű dokumentum sem maradt fenn, illetve sem ő, sem pedig egyetlen kortársa soha nem is utalt erre a nyelvtudásra.

Közbevetőleg hadd említsem meg erről a konfabuláló és zavarkeltő pártról: ugyanarról a szervezetről van szó, amely nemrégiben felháborodva ítélte el, hogy Fiala-Butora János jogász, Orosz Örs műemlékvédő és Stubendek Attila mérnök „provokatívan megfogalmazott” petíciót indított a Beneš-dekrétumok ellen. 

Rögtön azután, hogy kezdetét vette ez a „Kossuth is beszélt szlovákul” szlogennel felépített reklámhadjárat és Révkomáromban szinte minden sarkon feltűnt a bizarr felhívás, Privacsek András felkeresett egy itteni magyar édesanyát és arra kérte, mondja el, mit szól a nem mindennapi plakátkampányhoz.

„Vannak, akik felháborodtak, de számomra ez a felirat annyira komolytalan és abszurd, hogy én inkább mosolygok rajta. – fogalmazott az Éva nevű beszélgetőpartnere, aki hozzátette: Két gyermekünk van, de fel sem vetődött, hogy szlovák iskolába járassam őket. Komáromban egyre több a vegyes házasság, náluk talán dilemmát okoz, hogy a gyerekeket milyen nyelvű iskolába írassák, de nem hiszem, hogy a plakát hatására döntenének. Ennek ellenére nem tartom szerencsésnek a »mozgósítás« ezen módját.”

Az Index újságírója meginterjúvolt egy másik édesanyát is, Kovács Gubík Réka felvidéki pszichológust, aki arról beszélt, hogy milyen lelki hatást gyakorolhat egy ilyen plakát a szülőkre. Abból, amit elmondott, kiderül: messzemenően igaza volt a kollégának, amikor a helyszíni riportjának A szlovákok provokatív trükkel tüntetnék el a magyarokat az országból címet adta:

„A nacionalista irányultságú csoport a saját szempontjából jól választotta meg a helyszínt, hiszen Komáromban médiavisszhangot és konfliktust is generálnak az ilyen kijelentések. Iskolaválasztás előtt tele vagyunk kérdőjelekkel, hiszen nemcsak a tananyag minőségét nézi a szülő, hanem azt is, milyen nyelvű az iskola, milyen nyelven tanul meg a gyerek gondolkodni, érveket kifejezni, képviselni magát. Ha bekerül egy olyan közösségbe, ahol nem ért senkit, szorongás alakulhat ki nála, elhiszi, hogy ő nem elég okos, nem elég jó, ezáltal sérül az érzelmi biztonsága. Egy eszes gyereknek is az lehet a benyomása, hogy nem üti meg azt a szintet, amit a többiek, ezért visszahúzódik, ez pedig nem jár semmilyen előnnyel és haszonnal sem.”

Ezt követően a pszichológus azt fejtegette, hogy úgy látja, ez a különös „kampány” nem feltétlenül a gyerekekről szól.

„Inkább az lehet az üzenete, hogy bennem, szülőben szorongást keltsen, hogy a gyerek boldogulása vagy az identitásom fontosabb. Nyilván ez érzelmileg hat az emberre, és ezzel már el is érték a céljukat. Egy ilyen üzenet azt az élményt keltheti a szülőben, hogy a nyelvválasztás kizárólag a boldogulás kérdésévé válik, miközben háttérbe szorulhatnak az érzelmi és identitásbeli szempontok. Tisztában vagyunk vele, hogy a szlovák nyelv fontos és szükséges, de angolul is megtanulunk anélkül, hogy angol iskolába járnánk. Tulajdonképpen ez nyílt provokáció a gyerekeinken keresztül. A többnyelvűség érték, de akkor egészséges, ha ehhez nem kell eltávolodnom a származási közösségemtől.”

Végül mindezekhez azt is hozzátette, szerinte a nacionalista párt a szlovák nyelvet politikai eszközként használja:

„Azt üzenik nekem, hogy magyarként köteles vagyok szlovák iskolába íratnom a gyerekemet a jóléte és a boldogulása érdekében, és ebbe belevonták Kossuthot is, hogy az üzenet még hatásosabb legyen. Pedig a hovatartozás élménye fontos szerepet játszik a stabil identitás kialakulásában. Az iskolaválasztásnál ne csak az érvényesülési szempontokat és a nyelvet vegyük figyelembe, hanem azt is, hogy olyan értékeket adjunk tovább a gyereknek, amelyek számunkra is fontosak, és amelyeket mi magunk is kaptunk.”

Privacsek András az újabb, eheti szókérésében nemcsak arról számol be, hogy a felvidéki magyarok vérmérsékletük szerint fogadták a „Kossuth is beszélt szlovákul” szlogennel agitálók akcióját, mert voltak, akik felháborodtak, de akadtak olyanok is, akik nem vették komolyan, sőt csak megmosolyogták. Most arról tudósított A legnagyobb szlovák szavaival vágtak vissza a felvidéki magyarok a nacionalista provokációra címmel közreadott cikkében, hogy a Dunától északra élő nemzettársaink megelégelték a hazug és a zavarkeltő heccelést és úgy adtak választ rá, hogy frappáns ellenkampányt indítottak ez ügyben. Az ötletgazda a Rákóczi Szövetség volt, a blikkfangos felelet pedig az volt, hogy a szlovákok emblematikus történelmi alakjától, a XIX. században a szlovák nyelvi és kulturális önállóságért küzdő, nemzeti hősként tisztelt Ludovít Stúrtól idéztek. Ez pedig egyetlen mondatban foglalja össze az örökérvényű üzenetet: a legjobb oktatás az, amely az ember anyanyelvén történik.

„Válaszd az anyanyelvű oktatást! Az anyanyelv a legjobb és a legalkalmasabb az oktatásra, mert ezen tanultunk meg nemcsak gondolkodni, hanem érezni is” – olvasható a frissen kihelyezett kétnyelvű plakátokon a stúri buzdítás, s ez a lépés valóban csattanós, és egyben előremutató reakcióként is értékelhető.  

A helyénvaló kezdeményezés kapcsán megszólított kulcsszereplő a Rákóczi Szövetség elnöke a cikkírónknak ki is fejtette, hogy mi motiválta a szervezetet plakátkampányuk indítására:

„A Rákóczi Szövetség minden évben arra törekszik, hogy minél sokoldalúbban szólítsa meg azokat a családokat és szülőket, akiknek dönteniük kell iskolakötelessé váló gyermekük jövőjéről. – kezdte Csáky Csongor, majd így folytatta: Meggyőződésünk, hogy a külhoni magyar iskola választása az egyénnek többlettudást jelent, hiszen több nyelvet és több kultúrát tanít a magyar iskola, a külhoni közösségeknek pedig a megmaradás zálogát jelenti. Az a magyar gyermek, aki hatévesen nem magyar iskolában kezd tanulni, jó eséllyel elveszik a magyar közösség számára, hiszen nem tanul meg magyarul írni és olvasni, nem alakul ki a magyar kapcsolatrendszere, és így az asszimiláció útjára lép.”

Azt is elmondta a Kárpát-medencében mindenütt jól ismert társadalmi szervezet vezetője, hogy, miért érezték szükségét épp most e lépés megtételének: a Rákóczi Szövetség a Felvidéken évek óta óriásplakát-kampányt is folytat, elsősorban márciusban, mivel a szülőknek áprilisban kell gyermeküket beíratni iskolába a következő tanévre. Megtudtuk továbbá, hogy Csáky Csongorék folyamatosan nyomon követik és elemzik a Magyarországgal szomszédos államokban a magyar nyelvű iskolába lépő elsősök létszámának alakulását. A felméréseikből pedig kitűnik egy némiképp meglepő mutató is: miközben az évtized eleje óta az látható, hogy a Kárpát-medencei országokban a születésszámok csökkennek, ami egyformán igaz a magyarokra és a többségi társadalmakra is, Felvidéken a 2010-es években a hivatalos számokból az volt leszűrhető, hogy a magyar iskolakezdők száma stabilizálódott, sőt bizonyos években növekedett is. Viszont az is sajnos igaz, hogy az elemzések alapján úgy becsülik: Szlovákiában a magyar családok 10-13 százaléka még mindig nem magyar iskolát választ a gyermekének.

A Csáky Csongorral folytatott dialógusból még két passzust feltétlenül idéznem kell, mert azokból kiderül, miért is gondolták a kezdeményezők a lehető leginkább célravezetőnek a találó és hatásos tettüket. Tovább az is, hogy az általam már szóbahozott korábbi Indexes publikációnak kifejezetten katalizátori szerepe is volt számukra:

„Minden évben más-más üzenettel igyekeztünk felhívni a szülők figyelmét az iskolaválasztás fontosságára. Idén sokáig gondolkoztunk azon, milyen üzenettel tudnánk elérni a legnagyobb hatást. Olvastuk és láttuk az Indexnek azt a cikkét, amely a Szlovák Megújhodási Mozgalom »akciójával« foglalkozott, illetve láttuk a Ludovít Stúrról készült filmet, amelyben elhangzott az a mondat, amely kikerült az óriásplakátunkra. Azt gondoljuk, senkit sem sért, sőt megerősít az anyanyelvhez ragaszkodásában a stúri mondat.”

„Leginkább ezeket a családokat szeretnénk meggyőzni a magyar iskolaválasztás előnyeiről, de természetesen arra is törekszünk, hogy megerősítsük döntésük helyességéről azokat, akik a magyar iskola és azzal együtt a magyar jövő választása mellett tesznek hitet” – mondta Csáky Csongor, aki úgy véli: nem vagyunk olyan sokan, hogy akárcsak egy gyermekről is lemondhassunk. Szerinte ez a gondolat ösztönzi a Rákóczi Szövetséget évről évre abban, hogy összefogjon támogatóival, és a külhoni magyar óvodák és iskolák pedagógusaival a magyar iskolaválasztás ügyéért.

Cikkének végéhez közeledve annak szerzője előbb azt vázolja, hogy mennyire imponálóan hasznos, de szerteágazó is a Kárpát-medence egyik legnagyobb civil szervezete, melynek tagsága meghaladja a 36 ezer főt.

„A Rákóczi Szövetség 2004 óta működteti a Magyar Iskolaválasztási Programját, amelynek számos eleme van: online és offline kampányok, családi napok, közel 20 ezer óvodás gyermek karácsonyi megajándékozása, iskolatáska ajándékozása a beiratkozáskor. A szeptemberi iskolakezdést követően ötszáz helyszínen csaknem tízezer iskolakezdőt köszöntenek ünnepélyesen, személyes támogatók részvételével. Iskolabusz-hálózatot működtetnek a felvidéki és az erdélyi szórványban – több mint hatvan busszal, naponta nyolcszáz alsó tagozatos kisgyermeket szállítanak.”

Ezt követően pedig, még mielőtt elköszönne az olvasójától, a cikkszerző szólásra bírja a magyar párt két politikusát, Orosz Örsöt és Mózes Szabolcsot. Utóbbi nyilatkozatának ideillesztésével jómagam is elköszönök az olvasóimtól:

„Mózes Szabolcs szerint ez egy kimondottan ötletes és a szlovákiai kulturális aktualitásokra reagáló beiratkozási kampány. „Ha már Ludovít Stúr is azt üzeni, hogy magyarként küldd magyar iskolába a gyereked, akkor mi kell még? Válaszd az anyanyelvű oktatást gyermeked számára” – jelentette ki a felvidéki politikus.”