A függetlenségpárti jelölt nyerte az elnökválasztást Tajvanon. Ez tovább ingerelheti Kínát, ugyanakkor valamelyes ellensúlyt képezhet, hogy a megválasztott államfő pártja elveszítette a parlamenti többségét két, Pekinggel barátságosabb tömörülés javára. A törvényhozásban a királycsináló egy relatíve új, populista alakulat lehet, amelynek elnöke “egyazon család tagjainak" nevezte Kínát és Tajvant.

Hiába próbáltak ráijeszteni a tajvaniakra a kínai kommunisták, a Peking számára legkedvezőtlenebb eredménnyel végződött a hétvégi elnökválasztás a hivatalosan mindössze tucatnyi állam által elismert szigetországban. A győztes Laj Csin-tö – akit a kínai kommunista rezsim előszeretettel titulál „veszélyes szeparatistának” – megválasztása utáni első nyilatkozatában megfogadta, hogy folytatja a nyolc éve kormányzó Demokrata Haladó Párt (DPP) és a távozó elnök, Caj Jing-ven függetlenségpárti politikáját.

Az eredmény hatalmas pofon Pekingnek. A DPP-t az 1980-as években olyan jogászok és aktivisták hozták létre, akik a különálló tajvani identitás és nem utolsó sorban egy formálisan is független Tajvan megteremtésére törekedtek. Noha ezúttal a DPP elveszítette a parlamenti többségét, az egymást követő harmadik elnöki mandátuma megszerzése erős üzenet Pekingnek, amely a szombati voksolást a „háború és béke, jólét és hanyatlás” közötti választásnak nevezte, így próbálva megfélemlíteni a tajvani szavazókat.

A számítás nem jött be. „Tajvan üzeni az egész világnak, hogy amikor a demokrácia és a tekintélyuralom között kell választani, mi a demokrácia oldalán állunk” - mondta a választás éjszakáján a május 20-án hivatalba lépő Laj. Jelezte, hogy a jelenlegi elnökhöz hasonlóan neki is fő célja megerősíteni Tajvan státuszát szuverén, demokratikus országként. Azt is megígérte, hogy jobb munkát végez az olyan társadalmi kérdések kezelésében, mint a megfizethető lakhatás és az egyenlőtlenségek csökkentése, amelyek elhanyagolása magyarázza nagyrészt a DPP visszaszorulását és egy új, populista párt előretörését.

Többség nélkül

A DPP elnökjelöltje a szavazatok 40 százalékát szerezte meg az egyetlen fordulóban zajló választáson, pártja viszont elvesztette az irányítást a parlament felett. Az eddigi kényelmes többség után az új parlamentben a Demokrata Haladó Párt csak a második erő lesz. A 113 fős törvényhozásban a kínai nacionalista Kuomintang (KMT) szerezte meg a legtöbb mandátumot – 52-őt –, míg a DPP 51 képviselővel rendelkezik majd. A mérleg nyelve a nyolc mandátumot szerzett, pár éve létrejött Tajvani Néppárt (TPP) lesz.

Az erőviszonyok ilyetén alakulása egyfelől korlátozza az elnök kormányzási képességét, másfelől viszont mérsékelheti Kína “keménykedéseit”, ha a parlamenti többséget két, Pekinggel barátságosabb párt alkotja.

Röviddel Laj győzelmi beszéde után a kínai kormány tajvani ügyekkel foglalkozó hivatala közleményt adott ki, amelyben jelezte - a megválasztott elnök százalékaira utalva –, hogy „a Demokrata Haladó Párt nem képviselheti a sziget teljes közvéleményét”. Hangsúlyozták továbbá, hogy az újraegyesítéssel kapcsolatban Peking „álláspontja továbbra is következetes, és elhatározása sziklaszilárd”. Ez arra utalhat, hogy Peking továbbra sem hajlandó szóba állni egy DPP-adminisztrációval, bár egyes elemzők nem zárják ki a változást. A választás eredménye ugyanis szembesíti az anyaország vezetőit a DPP tartós választói beágyazottságával, és arra kényszerítheti, hogy újragondolják a teljes blokád politikáját. Mások szerint ugyanennyire esélyes, hogy Peking éppenséggel fokozza a politikai, katonai és gazdasági nyomást a Laj-adminisztráción, miközben „udvarol” az ellenzéknek. Ez tovább fokozhatja a feszültséget Peking és Tajpej között, és destabilizálhatja a csendes-óceáni biztonsági környezetet.

Az elnökválasztás győztese a status quo folytatására irányuló szándéka mellett jelezte, hogy Kínával a párbeszédet fogja keresni, nem konfrontációt, de a méltóság és egyenlőség elvének tiszteletben tartásával.

Befolyási verseny

Peking a DPP 2016-os hatalomra kerülése után megszakította a formális párbeszédet Tajpejjel, és azóta jelentősen felpörgette a katonai erőfitogtatást a sziget körül. Hszi Csin-pin kínai elnök újévi beszédében történelmi szükségszerűségnek nevezte a szárazföldi Kína és a tőle 1949-ben elszakadt Tajvan újraegyesítését. A pekingi vezetés nem egyszer fenyegetett azzal, hogy ha kell, erővel gondoskodik az újraegyesítésről. Hogy mégis vonakodik a katonai erő alkalmazásától, annak elemzők szerint több oka lehet.

A Caj-elnökség nyolc éve alatt az Egyesült Államok ellátta Tajvant a legmodernebb fegyverrendszerekkel, Oroszország ukrajnai fiaskója pedig megmutatta, hogy a számbeli fölény nem garancia a győzelemre. Nem árt az óvatosság gazdasági megfontolásokból sem. A szigetország rengeteg olyan fejlett félvezető kizárólagos gyártója, amelynek hiányában rövid úton leállna számos csúcstechnológiás termék előállítása, köztük olyanoké is, amelyeket kínai üzemekben szerelnek össze. Ebbe -– az esetleges tajvani invázió után biztosra vehető nyugati szankciókkal együtt – beleroppanna Kína gazdasága. Úgy tűnik, Hszi nem hajlandó ekkora árat fizetni az újraegyesítésért, legalábbis egyelőre.

Noha hivatalosan harmadik féltől érkezett, mégis Laj megválasztására adott kínai reakcióként értékelhető, hogy Nauru szigete hétfőn bejelentette a diplomáciai kapcsolatok megszakítását Tajpejjel. Ezzel tizenkettőre csökkent a Tajvant hivatalosan elismerő államok száma. A lépés miatt a szigetország a szárazföld „dollárdiplomáciáját” okolja. A Reuters által idézett információk szerint Kína mintegy százmillió dollárt fizetett az alig 12 500 főt számláló Naurunak. 2019-ben két másik csendes-óceáni állam, Kiribati és a Salamon-szigetek vonta vissza Tajvan elismerését.

Kína és Tajvan azóta harcban áll a diplomáciai elismerésért, hogy 1949-ben, a polgárháború elvesztése után a Kínai Köztársaság nemzetközileg elismert kormánya és mintegy kétmillió katonája visszavonult a szigetre, az antikommunista Kuomintang vezetésével. A rivalizálás ugyanakkor túlmutat Kína és a mára 23 millió lakost számláló Tajvan viszonyán, része ugyanis annak a befolyási versenynek, amely Kína és az Egyesült Államok között zajlik a Csendes-óceán térségében.

Az elmúlt hónapokban Washington és Peking igyekezett csökkenteni a feszültséget. Vasárnap viszont Peking kifogásolta, hogy Antony Blinken amerikai külügyminiszter gratulált Lajnak a győzelméhez. Kína szerint az Egyesült Államok rendkívül rossz jelzést küld a tajvani “szeparatista erőknek”, és a külügyminiszter nyilatkozata ellentétes Washington azon kötelezettségvállalásával, hogy kizárólag nem hivatalos kapcsolatokat tart fenn Tajvannal.

A Biden-adminisztráció a támogatása jeleként egy küldöttséget meneszt Tajvanra, amelyben magas rangú, de már nem hivatalban lévő tisztségviselők kapnak helyet. Két névtelenül nyilatkozó forrás a Reutersnek azt mondta, hogy az ilyen, választások utáni látogatás rutinszerű és nem szokatlan. Az amerikai kormány ugyanakkor ígéretet tett a párbeszéd fenntartására Pekinggel. Kérdés egyelőre, miként alakul az Egyesült Államok Tajvan-politikája a novemberi amerikai elnökválasztás után. A republikánusok több képviselője sürgette az elmúlt időszakban Tajvan hivatalos diplomáciai elismerését, így Donald Trump győzelme radikális változást és egy potenciális válságot hozhat ezen a téren is.